Egy hét a zene jegyében

Auferstehungsgottesdienst

A húsvéti ünnepeket végül Németországban töltöttem, részben pihenéssel, részben munkával (noha itt Nagypéntek is ünnep, vagy éppen pont ezért, a grófnál egymást érték a kertipartik, ami persze engem is elég teendővel látott el), részben pedig énekléssel és ünnepléssel. Vasárnap hajnali 3-kor keltem, és fél óra múlva már tekertem is Bischofsheim felé a kihalt utakon, hogy az evangélikus templomban a gospelkórussal emeljük a Feltámadás-istentisztelet fényét. Ez az IT az egyik legszebb az evangélikus liturgiában, reggel 5-kor kezdődik, még teljes sötétben meditál, imádkozik, énekel a gyülekezet a fény eljöveteléért. 

Az pedig meg is jelenik, napfelkelte és mécsesek formájában, beragyogva a templomot.

 Most vasárnap még keresztelés is volt, meg persze úrvacsora, tömött templom és felemelő dallamok. Az isteni finom közös reggeli lakomáról nem is beszélve :)

Rhythm is my life

A szerdai csodaszép balettélményemről már beszámoltam, viszont nem csak a kubai táncosok vártak rám aznap Frankfurtban! A gospelkórust kísérő banda dobosa, Antonius dobtanárként dolgozik, és ha már a tavaszi szünetre való tekintettel tanítványok nélkül maradt, bemerészkedhettem a próbaterembe, és két órán keresztül randalírozhattam kedvemre :) A végére sikerült mindkét kezemet és lábamat összehangolni, és legalább egy percen keresztül tényleg azt játszani, amit akartam! Fotók sajnos nem készültek, mert hát tele volt a kezem dobverőkkel, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó dobórám életemben :)

ps. meséltem a grófomnak is, hogy megyek dobolni, teljesen belelkesedett, és videókat mutogatott a (szerinte) világ legjobb dobosáról, Ginger Bakerről, (pl. ezt) aki többek között a Creamben is játszott. Egyik este igazi házikoncert volt az emeleten, a gróf maxhangerőn hallgatta egy régi lemezét :)

Voices of Harmony

Szombaton újabb szuper próbán voltam a projektkórusunkkal, ami kivételesen tényleg klasszul ment, többek között mert szorgosan gyakoroltam egész héten (és most nem csak a munka közbeni állandó éneklésről beszélek, de a kitűzött darabokat is végigvettem), és szépen vezettem az alt szólamot :)

The Queen Kings

Szeptemberben már meséltem erről a Queen tribute együttesről, ami akkor annyira elragadott, hogy természetesen most is ott volt a helyem. Megint csak a Südbahnhofban léptek fel, vasárnap délben, és bár most sokkal nagyobb tömeg volt, az emberek jelentős része továbbra is ült és békésen eszegetett… Furák a németek. Már szerdán, az Operában is megállapítottam, micsoda egy népség az, aki felállva éljenzéssel kiharcolja a ráadást, majd a vérpezsdítő latin ritmusok ellenére simán visszaül a helyére… Most azért sikerült meglepniük, ilyen kitartó visszahívást évek óta nem pipáltam! Meg is kaptuk érte a jutalmunkat, ráadásnak a Show must go on, a We will rock you és a We are the champions mentek!!!

Sing & Shout

Kissé kifáradva a négyórás tombolástól hazasiettem, ebédeltem és szusszantam egyet, és már nyeregbe is pattantam, hogy Fechenheimban egy gospelkoncerten bulizzak tovább. A saját kórusunkból is vagy tucatnyian eljöttek, amolyan fieldtrip/teambuilding célzattal, és hát nem bánták meg.

A kórus maga sem volt rossz, de a kórusvezető volt az igazi deal, már tervezgetjük is hogy valahogy magunkhoz csábítjuk :) 

Miután kiénekeltük és kitapsoltuk magunkat, egy Majna-parti kis étterembe vonultunk vacsorázni, beszélgetni és hát az est vége felé még egyszer dalra fakadni :)

Ballet Revolución

Lettországból legjobban talán az utazás, és a nevetségesen olcsó balettjegyek hiányoznak. A tanév alatt, amit ott töltöttem, kábé tucatszor jártam a Nemzeti Operaházban. A balett itt sokkal inkább számít luxusnak, az egy jegyem került közel annyiba, mint az összes együttvéve Rigában, de cserébe tényleg fantasztikus show-t láttam :) Egy kubai balettegyesület lépett föl Ballet Revolución című darabjával, ami sok, rövidebb koreográfia együttese igaziból, klasszikus balettől hiphopon át latinamerikai táncokig mindenből összemixelve, élőzenével, modern számokkal és fantasztikus professzionizmussal előadva. (a szuperszexi pasikról nem is beszélve... :P) Ízelítőnek itt a trailer:

Mathematikum

Mindegy kinek mesélem itt Hessenben, hogy hát igazándiból matematikus vagyok, előbb-utóbb mindenki azzal jön, hogy akkor bizony feltétlenül el kell látogatnom Gießenbe, a Mathematikum nevű múzeumba. Ma végre eljött a nap, és Antonius barátommal útra keltünk, hogy rejtvényeket fejtsünk és agytekervényeket fárasszunk :)

Bár matekmúzeumnak mondják, a Mathematikum inkább egy interaktív játszóház, amolyan Csodák Palotája, kicsit kevesebb fizikával és több tangrammal vagy ördöglakattal.

 Fal az első teremben - gyönyörű kezdet, ugye? :)

 Antonius nagyon koncentrál - később amúgy összerakta

 Játékra fel!!!

 Ez se volt egyszerű...

 Antonius megoldása a Tangramra :)

 Legnagyobb büszkeségünk, a Penrose-csempézés

 Színkompozíció a Pitagorasz-teremben

 Sok-sok Antonius, még több Márti

Vannak akik sosem nőnek fel... :)

Az állandó kiállításon kívül mindig van egy tematikus, ideiglenes is. Sajnos a véletlennel foglalkozót éppen lekéstük, cserébe mindenféle matematika által inspirált műalkotást csodálhattunk meg. 

Ez a dróthalmaz például megfelelő megvilágításban 1-et formázó árnyékot vet - és fantáziadúsan az Eins (=1) névre hallgat.

Egy másik teremben szabályos és félszabályos testek keltek életre papírból, fémből, műanyagból, vagy épp üvegből és tükörből. A mesés Möbius-szalagokról és Klein-kancsókról nem is beszélve :)

Miután minden kódot megfejtettünk, minden kirakót összeraktunk és minden kísérletet kipróbáltunk, kifacsart aggyal vetettük bele magunkat az ebéd-vadászatba. Végül egy menő kis salátabárban kötöttünk ki, és isteni sütőtöklevest ettünk, közben azon filózva, hogyhogy egy-két szín az egészséges, bio étkezés érzetét kelti, mint például ez a bölcselkedő párna itt:

Kissé megerősödve sétáltunk egyet a belvárosban, ami leginkább egy végeérhetetlen Váci utcára emlékeztetett, megkávéztunk a Tschibo-ban, hallgattunk utcazenészeket, és sütkéreztünk a napon.

Búcsúképnek utcarészlet a parkolóház mellől

Bern

Svájcba menni mindig jó, de a mostani hétvégi időzítésben szerepet játszott a magyar választás is. Mint külföldön élő magyarnak, adott a lehetőség, hogy külképviseleten adjam le a voksom, azaz például Európa tetszőleges fővárosában. Bármilyen furán is hangzik, hiába élek épp Németországban, Bern sokkal közelebb esett, mint Berlin, így összekötve a kellemest a hasznossal, végül a svájci fővárosban regisztráltam. Ahogy Ágica és Győző, és még jópár ismerős, és kábé 3000 ismeretlen

magyar Svájcból és környékéről.

Vasárnap hajnalban hát fölkerekedtünk, vonatra szálltunk, és Mátét a zürichi főpályaudvaron összeszedve Bernbe utaztunk. Ott csatlakozott hozzánk Juzsó is, és fél órával később már a nagykövetségen voltunk. Mint Hajdu-Bihar megyei én végül egy pofás kis szavazóhelyiségbe jutottam, plüssfotelekkel, minden, és (egyedüliként a csoportból) csokit is kaptam az első külföldi választás emlékére :)

Mint megtudtam, a vasárnap nem csak Németországban jelent bezárt üzleteket, így a reggelinket végül a pályaudvaron költöttük el, némi colis nosztalgiázással és traccspartival.

Kávé után Juzsónak sajnos vissza kellett mennie Badenbe egy délutáni focimeccs miatt, így négyen indultunk várost nézni. Bern nagyon cuki, szép nagy, remekül rendben tartott óvárossal, és egy kacskaringázó folyóval, az Aare-val. Micsoda egybeesés, pont ma este posztoltak 9gag-en egy képet Bernről, íme:

Az idővel is nagy szerencsénk volt, így továbbra is folytatódott a turistaüzemmódom, és lépten-nyomon kattingattam:

 

 

 

 

 

 

Egészen addig, amíg jól meg nem éheztünk, és egy újabb colissal, Brigivel és a barátjával kiegészülve beültünk ebédelni. Gyors számításaink szerint az étteremben több volt a magyar, mint a svájci, vagy bárki más, a választani vágyók egyszerűen elözönlötték a várost, lépten-nyomon találkoztunk velük: hol csak magyar szót hallottunk, hol Critical Mass Szervező pólót láttunk, hol utánunk kiabáltak, mert Ágicával a nyílt utcán Túró Rudit ettünk :)

Délután a vasútállomásra menet még Szityuékkal is összefutottunk, és fagyiztunk egyet, mielőtt búcsút intettem a barátoknak és Svájcnak, titkon abban bízva, hogy a választást végül meg kell ismételni, és nemsoká visszatérhetek ide :)

További képek megint csak itt.

St Moritz

Ha már az ember Svájcban jár, természetesen hegyeket szeretne látni, minél magasabbakat. Az időjáráselőrejelzés szerint ezt ma legtöbb napsütéssel St Moritzban lehetett megtenni, reggel autóba pattantunk hát, és Délkelet felé vettük az irányt.

Útközben megálltunk végtagokat nyújtóztatni

Furkapass

St Moritz az egyik legtrendibb síparadicsom Svájcban, mindenféle gazdag emberek járnak erre, olaszok, oroszok, Masaratival vagy Dior sícipővel, és persze mi. Ja, és magyarok, nagyon koszos kocsival a parkolóházban - ezt a tényt nem is mulasztottam el felírni az autóra, bár sajnos mire délután visszaértünk, már továbbálltak, így remekművemről dokumentáció nem készült...

Tekintve, hogy én nem tudok síelni, végül csak egy laza Winterwanderung (túra/séta) mellett döntöttünk. Felvonóval feljutottunk Chantarella-hoz (2005 m), és átsétáltunk Chinellas-hoz (Suvretta 1939 m), majd vissza. Az út ugyan nem volt havas, de a környék és a kilátás igen :)

 Tornyosul

 Hegyi trollok :)

 Behavazva

 Ekkora hófal áprilisban...

Az emlegetett kilátás

Hazafelé még találtunk egy kedves kis éttermet egy faluban amit majdnem Savignon-nak hívnak, és isteni sültkrumplit lakomáztam, annak ellenére hogy a hegyi kacskaringó kicsit megviselte a gyomromat... Azért épségben hazaértünk, és némi geektime után nyugovóra tértünk, hogy még alhassunk egy kicsit a nagy nap előtt.

Sokkal több kép itt.

Zürich - Immár harmadjára

Mint a cím is mutatja, már harmadjára jutottam el Svájcba, természetesen most is Ágicáékat látogattam :) Hála a Lufthansa sztrájkjának (szegény pilóták magasabb fizetést szeretnének...), végül vonattal mentem, amiért azért bőven kárpótolt a tény, hogy Ágica várt az állomáson!

Gyors csomaglerakodás, ebédelés és kávézás után már megint a városban találtuk magunkat, ahol egy laza kis délutánt töltöttünk el sétálással, shoppingolással, és az év első fagyijával! (stílusosan svájci csoki ízűt választottam...)

Persze a nagy esemény megörökítésre is került

Kunst wäscht den Staub des Alltags von der Seele. - Pablo Picasso

:)

Zürichsee

Hatalmas büszkeségemre sikerült Ágicának is újat mutatnom Zürichből, nevezetesen a Fraumünster templomban található Chagall-üvegablakokat (bizony, a mainzi kirándulás volt a felbujtó, emlékeztem rá, hogy Zürichben egy városnéző túrán is meséltek róla, és most végre jó alaposan szemügyre is vettük, és ahogy vártuk, el is varázsolódtunk...)

Este is tovább folytatódott a kényeztetés, isteni pármai sonkával, svájci és amerikai sajtokkal, ausztrál borral, a kihagyhatatlan Túró Rudival, és egy rész Doctor Who-val. A Nagy Feltöltődés Hétvégéje ezennel megkezdődött!

Apróságok

Az elmúlt hónapokban sok minden történt, ami bár teljes bejegyzést nem, de említést érdemel. Április 1-e alkalmából összegyűjtöttem hát belőlük egy csokorral, időrendben, talán semmit sem kihagyva:

Kóruskarácsony

Mindkét kórusommal jót mulattunk Karácsony alkalmából, a németek mindennek megadják a módját, pezsgővel, svédasztallal. A Voices of Harmony-val még a gyülekezet családi estjén is felléptünk, erről továbbra is vadászom a fotókat. Szerencsére hangfelvétel nem készült, mert bizony nem szóltunk valami jól...

Kurzuskarácsony

A hétfői németcsoportommal is ünnepeltünk, batyus buli formájában. Legnagyobb boldogságomra és büszkeségemre az én sütimnek volt a legnagyobb sikere, meg is mutatom miért:

Jazztanz Auftritt

Janival szeptember óta járunk jazztáncra, és a karneváli hétvégén meg is volt az első (és mint utólag sajnos kiderült, utolsó) fellépésünk. Mi cicák voltunk, és még egy kis szólónk is volt a tánc elején :)

(ha megszerzem a hivatalos képeket és felvételeket Christinától, ennek azért önálló bejegyzést is szentelek...)

Offenbach

Időközben átköltöztem a grófomhoz Offenbachba, és cseresznyefánk is virágzásnak indult:

A kilátás az erkélyről sem utolsó:

Akademische Feier

 Március 29-én megint csak énekeltünk a Voices of Harmony kórussal, ezúttal az egyesület 140 éves fennállásának tiszteletére:

Krusperek mindenütt :)

Ezt pedig csak úgy, egy szupermarketben kaptam lencsevégre: