Mathematikum

Mindegy kinek mesélem itt Hessenben, hogy hát igazándiból matematikus vagyok, előbb-utóbb mindenki azzal jön, hogy akkor bizony feltétlenül el kell látogatnom Gießenbe, a Mathematikum nevű múzeumba. Ma végre eljött a nap, és Antonius barátommal útra keltünk, hogy rejtvényeket fejtsünk és agytekervényeket fárasszunk :)

Bár matekmúzeumnak mondják, a Mathematikum inkább egy interaktív játszóház, amolyan Csodák Palotája, kicsit kevesebb fizikával és több tangrammal vagy ördöglakattal.

 Fal az első teremben - gyönyörű kezdet, ugye? :)

 Antonius nagyon koncentrál - később amúgy összerakta

 Játékra fel!!!

 Ez se volt egyszerű...

 Antonius megoldása a Tangramra :)

 Legnagyobb büszkeségünk, a Penrose-csempézés

 Színkompozíció a Pitagorasz-teremben

 Sok-sok Antonius, még több Márti

Vannak akik sosem nőnek fel... :)

Az állandó kiállításon kívül mindig van egy tematikus, ideiglenes is. Sajnos a véletlennel foglalkozót éppen lekéstük, cserébe mindenféle matematika által inspirált műalkotást csodálhattunk meg. 

Ez a dróthalmaz például megfelelő megvilágításban 1-et formázó árnyékot vet - és fantáziadúsan az Eins (=1) névre hallgat.

Egy másik teremben szabályos és félszabályos testek keltek életre papírból, fémből, műanyagból, vagy épp üvegből és tükörből. A mesés Möbius-szalagokról és Klein-kancsókról nem is beszélve :)

Miután minden kódot megfejtettünk, minden kirakót összeraktunk és minden kísérletet kipróbáltunk, kifacsart aggyal vetettük bele magunkat az ebéd-vadászatba. Végül egy menő kis salátabárban kötöttünk ki, és isteni sütőtöklevest ettünk, közben azon filózva, hogyhogy egy-két szín az egészséges, bio étkezés érzetét kelti, mint például ez a bölcselkedő párna itt:

Kissé megerősödve sétáltunk egyet a belvárosban, ami leginkább egy végeérhetetlen Váci utcára emlékeztetett, megkávéztunk a Tschibo-ban, hallgattunk utcazenészeket, és sütkéreztünk a napon.

Búcsúképnek utcarészlet a parkolóház mellől