Gondolom senkinek nem okoz meglepetést, hogy Lisszabon alaposabb megismerését egy free walking tour segítségével kezdtem, amire Lúcia is elkísért (és még ő is sokat tanult, noha itt született!). Az idegenvezetés a Chill-out Tour fedőnéven futott, ami igazán félrevezető elnevezés, tekintve hogy Rita 4 órás talpalást diktált a városban! Sokmindent megtudtunk, röpke szemezgetés a javából:
A túra Camoes szobránál kezdődött, akit kalóz-költőnek is hívnak, mert egy harcban elvesztette az egyik szemét :) amúgy ő a nagy portugál nemzeti eposznak a szerzője.
Jártunk a bulinegyedben is,
Passoe szobránál (közel 70 személyiséggel bíró író!),
a Diadalívnél,
a gyémántháznál és a tető nélküli templomnál, tanultunk az azuleju-ról (a tipikus portugál kék csempe) és a helyi konyháról, valamint az 1755-ös nagy földrengésről (ami után egy márkit neveztek ki az újjáépítés és városrendezés lebonyolítására, erről emlékezik meg a Praca de Comercio tér, ahol a Diadalív áll, hoppá hogy összeér a sztori!),
végül bóklásztunk egyet az Alfama bohémnegyedben,
aminek tetején, a csodaszép Miradouro da Graca kilátónál fejeztük be a túrát.
Két csajszival kiegészülve négyesben ültünk be egy kis portugál étterembe ebédelni (tipikus zöldségleves, szardínia és méregerős espresso),
aztán képeslapíró-szünet következett. Egy német lánnyal, Sarah-val úgy döntöttünk kipróbáljuk a híres, ősrégi, hangos, döcögős, túlzsúfolt 28-as villamost, ami sok látnivaló mellett elrobogva egészen az Estrella (Szent Szív) Bazilikáig vitt minket.
A templom is mutatós, de nekem különösen a parkja tetszett, itt ücsörögtem a papagájokat hallgatva, míg rám nem sötétedett.
Otthon újabb halvacsora várt (ezúttal kardhal és rák), majd Lúciával visszaindultunk a városba, fado koncertre. A Tasca do Chido nevű helyre mentünk, ún. fado vadio estre, amikor 3 énekes lép fel egy este alatt, kicsit egymással is versenyt énekelve. Aztán sétáltunk még egyet a bulinegyedben, találtunk egy szuper kilátóhelyet (Elevador de Santa Justa)
és a koronaherceg parkját egy hatalmas fával, majd a változatosság kedvéért kilátóhellyel zártunk, az Április 25-e (vagy ahogy a helyiek nevezik, San Francisco) hídra.
Otthon teáztunk-nassoltunk még egyet, majd Lúcia házi fado koncertet tartott - egy playback erejéig én is beszálltam, mondanom sem kell elsöprő sikerünk volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése