2015. február 9., hétfő

Blue Mountains

Hétfőn sajnos nem ébredtünk annyira ragyogó időre, de azért tartottuk magunkat a tervhez, és a Kék Hegységbe kirándultunk. Közel másfél óra autókázás után megérkeztünk Katoombába, ahonnan a leghíresebb kilátás tárul az ember szeme elé (a mi esetünkben kicsit ugyan ködösen, de ez állítólag csak kihozza a hegység névadó kékségét):
Balra a Three Sisters, háttérben a Mount Solitary

Ez a rész könnyedén megközelíthető bármiféle járművel, tízpercenként érkeztek is az újabb és újabb kirándulóbuszok. Hogy elmeneküljünk Echo Point tömegétől, akárcsak tegnap, most is a túrázást választottuk, és gyalog indultunk a Scenic World felé, aminek alsó állomásához röpke két órával később meg is érkeztünk :) Persze az odaút is tele volt kalandokkal:
 Ilyen sziklákat kerülgettünk
 Kanyar kilátással - Cliff View Lookout
 Kövek közel s távol
Ott a cél a túloldalon
Borongós
Ebony and Ivory
Katoomba Falls
Igazi trópusi hangulat lent a völgyben
Újra fent a peremen
Witches Leap/Boszorkány Vízesés - ugye ti is látjátok a fejét a sziklában?
(nyelvészeti érdekesség: a leap egy régi skót kifejezés a vízesésre)
 A Katoomba Falls alsóbb szakasza
Zuhanás
Visszamászás :)

Scenic World a legek gyűjteménye: a déli félteke legmeredekebb kábelvasútja és a világ legmeredekebb sima vasútja is itt található! Kiegészítve egy tanösvénnyel, amit biztos szintén mint legérdekesebb vagy leghosszabb vagy valami más leg reklámoznak, és végül is tényleg egész jópofa: lehet régi bányát látogatni, izgi dolgokat megtudni mindenféle fákról, piknikezni, a végén pedig a már emlegetett vasúthoz is elvezet: (Illusztrációnak nézzétek meg mondjuk ezt a videót.)
Induláskor egy vidám fiatalember elmagyarázza a biztonsági előírásokat, lelkesen elmeséli mekkora különleges élményben lesz részed, jó utat kíván és egyúttal további szép napot, arra az esetre ha élve eléred a célállomást...
Tényleg kapaszkodni kellett rendesen, hogy a rekord, 
52°-os szakaszoknál se essen ki/előre az ember lánya...

Azért nem kell aggódni, épségben fölértünk és visszasétáltunk a már ismert Prince Henry Cliff Walk útvonalon az Echo Pointhoz. Ott tettünk még egy kísérletet, hogy közelebb jussunk a Three Sisters-höz:
Az egyik nővér oldalról, messzebbről azért látványosabb volt

Ezután már csak a hazaút volt hátra, ami alatt én szundítottam is egy jót :) Otthon megismerkedtem Mary öccsével, Kevinnel, és egy finom pizzavacsora után megnéztem első teljesen ausztrál filmemet: Priscilla, Queen of the Desert címmel. Ha szeretitek a keserédes roadtripeket transzvesztita előadóművészekkel és sok zenével, amihez a csodaszép hátteret az ausztrál Outback szolgáltatja, ez a ti filmetek! Tényleg érdemes megnézni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése