Bristol Concert Tour

Nem is tudom hol kezdjem... Ez volt az eddigi legjobb hétvégém Angliában! :)

Szombat

Nem indult valami fényesen, szó szerint értve sem, rémesen esett az eső, ráadásul mire sikerült a hajnal 8-as találkozóra odaérnem, kiderült hogy a buszunk karambolozott az autópályán, és fogalmunk sincs hogy jutunk el Bristolba. Páran próbáltak új társaságot levadászni, mi meg csomagostul, dobostul bevackoltuk magunkat egy egyetemi épületbe és névtanulós játékokat játszottunk. Csodák csodájára másfél óra múlva már meg is érkezett az új busz, és elindultunk. Már a buszon elkezdtünk próbálni, pontosabban tanultunk egy újabb dalt :)

Aztán megérkeztünk Bristolba, 1-2 órát bolyongtunk, lila kiegészítőket vadásztunk a koncerthez, majd beültünk a katedrálisba a Bristol Bach Choir főpróbáját hallgatni. Aztán kibuszoztunk a Stapleton Methodist Church-höz, első fellépésünk helyszínére. 2 óra próba után elsétáltunk Ewan (dobosunk) családjának házához, ahol ez első éjszakát töltöttük. Gyors öltözés után irány vissza a templom, izgulás kezdődik, röpke ismétlés, és irány a pódium! Szerencsére nem volt teltház, úgyhogy az utolsó 3 dalra (14-ből) már nem is volt lámpalázam :) Egész jól sikerült kis este volt, szünetben teázgatással, és a végén nagy megkönnyebbüléssel. Ewan szülei (Joan és Brian) igazi profi házigazdák, egy esküvőnyi kajával vártak minket, majd az éjszakát a szomszédnál töltötték, hogy legyen elég ágy-földre dobált párna az énekesmadaraknak :)

Vasárnap

Újabb hatalmas kajálás (komolyan híztam vagy 2 kilót a hétvégén!), pakolás, és irány vissza Bristol központjába, ahol a további napokat töltöttük, a Bristol International Youth Hostelben. Ami amúgy nem is tűnt igazi ifjúsági szállónak, a földszinten hangulatos kávézó, szuperfelszerelt konyha, étterem, könyvtár, játék- és internetszoba, az emeleteken négyágyas szobák, minden ajtó kártyával nyílik, ráadásul mindez a központban! A szobámat három életvidám francia leányzóval osztottam meg, Emmanuelle-lel, Celine-nel és Adeline-nal. Velük mentem várost nézni is, pontosabban én voltam az idegenvezetőjük :) Megnéztük a katedrálist, felsétáltunk az egyetem főépületéhez, beugrottunk a múzeumba, aztán a szabadidőnk maradék részét egy gyönyörű parkban és kilátónál (Cabot Tower) töltöttük, ott is ebédeltünk, aztán vissza a hostelbe. Gyors öltözés, és irány a St. Aidan's Church. Hangszercipekedés, hangolás, beéneklés, ismétlés, és már jöhet is az újabb koncert! Azt hiszem ez sikerült a legkevésbé jól, a templom hatalmas volt, alig hallottuk a hangunkat, és nagyon buta hibákat vétettünk...

Az egyik kedvencem (bocsánat a tökéletlen minőségért)

Kár hogy pont ez sikerült így, ugyanis vendégeim voltak: Rebekah és Andy, az őszi házigazdáim jöttek megnézni!!! Sajnos nem értek rá túl sokáig, csak a szünetben meg a végén kicsit tudtunk dumálni, olyan jó volt újra látni őket! Remélem még meg tudom őket látogatni májusban valamikor. Koncert után vacsizni mentünk a Zizzi nevű olasz étterembe, isteni finom négysajtos pizzát ettem :) Hulla fáradtan értünk haza, szó nélkül estünk be az ágyba és zuhantunk álomba...

Hétfő

Igazi angol reggeli, és újabb angol esős nap... Reggeli után még visszabújtunk kicsit az ágyba, aztán nekiindultunk meghódítani a világhíres Clifton Suspension Bridge-t (újfent a francia csajokkal, mi alkotjuk a kórus nemzetközi részét Martinával, egy szlovák lánnyal kiegészülve, de neki el kellett menni hétfő reggel, úgyhogy csak mi maradtunk). Odafele buszra pattantunk, de visszafelé elég bátorságot éreztünk magunkban, úgyhogy szépen hazasétáltunk, énekeltünk, táncoltunk, fittyet hánytunk az esőre, csodás volt! Gyors ebéd a hostelben, készülődés, az újabb célpont: Counterslip Baptist Church. Itt aztán fel voltak készülve az érkezésünkre, fények, mikrofonok, keverőpult, eléggé ijesztő volt... Oldódásképp játszottunk egy kicsit: Do you like your neighbours? a játék neve, egy kicsit bonyolított Én még sosem...-ről van szó, nagyon élveztük! A félelem elszállt, és állítólag minden idők legjobb koncertjét produkáltuk! Én még ilyen jól nem éreztem magam a színpadon! Idősecske közönségnek énekeltünk, olyan édesek voltak ahogy bekapcsolódtak, tapsoltak, a szünetben is nagyon sokat beszélgettek velünk, az egész olyan felemelő volt, teljesen feltöltődtem :) Este fish and chipset vacsiztunk és felköszöntöttük Vickyt a 21. szülinapján! :) Aztán hajnal 2-ig játszottunk, nem is emlékszem mikor nevettem utoljára annyit...

Kedd

Hajnali 6:30-kor tűzriadóra ébredtünk, de mire felöltöztünk abbamaradt, úgyhogy visszabújtunk az ágyba.

Ezt még hétfőn tanítottam a csajoknak, a felvétel kedd reggel készült

Újabb angol reggeli, pakolás, Ewan apukája jött a cuccainkért, hogy aztán majd este elhozza őket a buszhoz. A napot ugyanis városnézéssel töltöttük Bath-ban! Sajnos továbbra is szemerkélt az eső, de azért így is sokat láttunk: az apátságot, a város legrégibb épületét, a sétálóutcát, a Royal Crescent-et, a Jane Austen Centre-t (ahol kb. 2 órát töltöttem, és rájöttem hogy totálisan bele vagyok zúgva Mr Darcy-ba :) De ezzel nem lehetek egyedül, mert még a női vécében is van egy Mr Darcy portré, természetesen Colin Firth-féle!), a piacot, aztán az apátság előtt találkoztunk 4-kor, délutáni teára. Eredetileg creme tea-t akartunk inni, de az egyetlen hely, ahol ezt megtehettük volna, tele volt, úgyhogy valami puccos francia étterembe ültünk be. Aztán megérkezett a buszunk, és elindultunk haza. Mindenki nyomban elaludt, aztán szép sorban ébredeztünk, és elkezdődött a party, amolyan gitározós, énekelős, ülvetáncolós :) Mikor megérkeztünk, búcsúzóul mindenki kapott egy csoportképet, ami még Ewan-éknál készült, majd szépen hazasétáltam az esőben és bedőltem az ágyba...

ui: fényképek a szokott helyen, itt.