Good Morning, Sunshine! :)

Bizony ám, tökéletes időzítéssel hétfő reggel beköszöntött a tavasz! (Aztán délután le is lépett, de ez nem homályosította el a reggeli örömömet, hogy már másodjára látom a napot Angliában :) )

Az a nagy helyzet ám mostanság, hogy annyi minden történik, alig van időm leírni. (még megélni is nehéz :) ). Szóval hétfő. Szép szokásosan egyetemre mentem, de hogy azért valami pláne is legyen a sztoriban, az egyetem úgy döntött 4 napra megszűnik normálisnak lenni :) Múlt héten ugyanis befejeződött a jelölés, és megkezdődhetett a kampány: csütörtökön lesz a diákelnök-választás! Egyik ismerősöm sem tudta megmondani, mit is csinál pontosan az elnök, vagy a sport-alelnök, vagy a nőkért-felelős-alelnök, vagy a kreatív-alelnök, mert hát itt lényegében mindent a több száz egyesület szervez, mégis mindenki elnök és alelnök akar lenni, aminek folyamatos szórólapozás, fura-jelmezben-mászkálás, gitározás, tamtamdobolás közepette igyekeznek hangot adni. Íme egy kis ízelítő a cirkuszról:

Egyetem után szépen bevackoltam magam a könyvtárba tanulni, szorgosan csinálgatom ám a házikat, és csak az idő felét pocsékolom el bámészkodással :)

Na hát azért nem mentem ám haza, mert délután meditálni mentem, úgyhogy most frusztrált és ideges vagyok :) De most komolyan, képzeljetek el egy meditációs kurzust, ami úgy kezdődik (10 perc késéssel) egy pöttöm szobában, 40 (!) embernek, hogy vegyük le a cipőnket... Aztán röpke fél órát kellett volna koncentrálnom a légzésemre, miközben legszívesebben levegőt se vettem volna, de ha már lélegeztem is, mert hát csak van bennem életösztön, koncentrálni végképp lehetetlen volt: egyrészt mert a szomszéd teremből valami esküvő-csapatépítő tréning-fogócska keverék hangorkán szűrődött át, másrészt a csajszi legalább kétpercenként megszólalt, hogy és akkor most csak a légzésünkre koncentráljunk, és teljesen zárjuk ki a külvilágot... Hát asszem jövő hétfőn nem megyek.

Utána a szokásos hétfő esti Choc Soc szeánszra voltunk hivatalosak, ezúttal fondü készült, ahol is megtanultam, milyen jó a csokis mályvacukor és sós csipsz, a többiek meg megkóstolták a csokis ananászt :) Nem hiába keltem fel :)
Hazafelé botlottunk bele a jobb oldali képen látható szinte mézeskalács-házikóba, egy pici kis viskó a város közepétől nem is messze, több száz különböző kerámiával felturbózva (akik voltak Chrisnél a nyáron, azoknak mondanám, hogy hatványozottan durvább volt mint a szemközti ház a kertitörpe-gyűjteménnyel!), ráadásul semmiféle cégért nem találtunk, úgyhogy erősen él bennünk a gyanú: valami megszállott lakik ott... Nem is mertünk több képet készíteni vakuval, de egyszer még visszamegyünk világosban :)