Szombat délben tehát ügyesen megérkeztem Maggie-ékhez, és kezdetét vette egy klassz kis hétvége tele játékkal és beszélgetéssel.
Maggie
gyerkőcei 3 és 6 évesek (Tom és Brie), nem csoda hogy csak két óráig
bírták cérnával hogy az anyjuk megállás nélkül hablatyol a nénivel
akiről csak homályos emlékeik vannak (ez volnék én) úgyhogy ebéd után
autóba pattantunk és áttettük székhelyünket a Botanikus kertbe, ahol
Mary is csatlakozott hozzánk és zavartalanul pletykálhattunk :)
Ősziesednek a színek
A gyerekek különösen élvezték a sűrű műpárát
És az Ausztrál kert kacskaringóit
Mi a vízesést értékeltük a legjobban
És persze a fákat, amik az Ausztrál Posta botanikus
kertek sorozatában képviselte is a fővárosi kertet
Ahogy
megérkeztünk amúgy Maggie-vel mindketten vettünk egy-egy mély levegőt
és egyszerre sóhajtottunk fel: Milyen jó illata van a fáknak! Azt hiszem
nem véletlen hogy ennyi éve barátnők vagyunk :)
Este
már csak bevásárolni mentünk, főztünk egy finom kis vacsit, ágyba
dugtuk az apróságokat és egy üveg bor társaságában hajnali háromig
tárgyaltuk az életünket és a matematikatanítás fortélyait (ugyanis
Maggie is gimis matektanárként dolgozik, kábé ugyanazokat a
tantárgyakat/évfolyamokat tanítja mint én, és csak fél évvel utánam kezdett -
volt miről traccsolni!).
Másnap
a gyerekek sajnos nem vették igazán figyelembe hogy mi a hajnali órákig
fent voltunk és korai ébresztőt tartottak - kezdődhetett a
végeérhetetlen meseolvasás, bunkerépítés és rajzolás... szerencsére
brunch után a Nap is kisütött és neki lehetett indulni.
Először
a Cockington Green Gardens-be mentünk ahol Maggie apukáját is
összeszedtük, akit szintén valami reunion hozott Canberrába
Melbourne-ből. A klassz kis fővárosi tanárkedvezményeknek hála amúgy
szinte mindenhova ingyér mehettünk be, így volt amit több nekifutásra
pipáltunk csak ki.
Szóval
a Cockington Green Gardens egy amolyan minivilág, tele híres épületek
modelljeivel a világ minden tájáról, ausztrál humorral fűszerezve:
Némi Csillagok háborúja a tóparton
Pucér szurkoló a focimeccsen
Vagy éppen egy dalek a tetőn aki csak a kisvasútról látható
Mert hogy persze vonatra is pattantunk, Tom legnagyobb örömére
Valahogy így fest a hely
Magyarországot Hollókő képviselte, ami nekem kicsit csalódás volt,
alig vártam hogy újra lássam a Parlamentet...
Pihenésképpen teáztunk-sütiztünk egyet, míg én szorgosan kattingattam:
Kifelé menet megcsodáltuk a bejárat modelljét:
És gyorsan pózoltunk is egyet:
Következő megálló:
Dinoszaurusz múzeum!
Jártunk bent is, de a külső kiállítás volt a kedvenc
Brie-t majdnem ki is dobtuk :)
De végül mindenki túlélte a kalandot
Este
pedig Maggie is kimenőt kapott, úgyhogy miután átköltöztem Mary-hez,
újra összegyűltünk csak mi hárman és elmentünk vacsizni és dumcsizni. A
fotókért még mindig harcolok Maggie-vel :)







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése