És milyen jó hogy péntekig vártam, tökéletes kirándulóidőre
ébredtem ugyanis, alig vártam hogy lehessen mászni. Irány vissza Thredbo,
felvonó-jegy beszerzés és már libegek is a Mt Kosciuszko állomásra, 1927
méteres tengerszint feletti magasságra.
A nagy fejem kitakarja az Sn betűket, valójában a Havas Hegységben voltam
Már csak 6.5 km és 301 m szint, és
Ausztrália tetején vagyok!!! (aki még kávé előtt olvassa és nem szeretne
matekozni, Mt Kosciuszko a maga 2228 méterével mondhatja magáénak Ausztrália
legmagasabb csúcsa címet, ide igyekeztem).
A túra maga kifejezetten barátságos, a sok-sok víz miatt
szinte végig pallón lehet menni, nem is emelkedik vészesen és gyönyörű a
kilátás.
És igen, az ott hó. Épp olvad. Mármint még mindig. Tavaly tél óta.
Mert hogy itt ősz van, ezt ne tessék elfelejteni, ezeknek a hófoltoknak a
többsége valami csoda folytán túlélte a nyarat. A többi múlt hétről maradt,
mert egy hete ide bizony megérkezett az első hó. No ezért hívják ezt Havas
Hegységnek, és ezért van minden kempingnek külön síléctárolója, és a
hirdetésben sem a légkondit, hanem a fűtést hangsúlyozzák.
Első pihenő
Itt még nem tudtam, de a baloldali pukli felé igyekeztem, amin a fehér hócsík van
Gyakorlok a csúcsra :)
Lake Cootapatamba Lookout
Itt már biztos voltam benne hogy ez a cél
Az utolsó útelágazás
A Nap ezerrel ragyogott (meg is égette picit az orromat),
jófej emberekkel találkoztam az úton, rengeteg fotó készült és bizony,
sikeresen meghódítottam a csúcsot! Ami azért picit kiábrándító volt, semmi
hatalmas tábla a számokkal, vagy zászló, vagy ingyen Vegemite, egyszerűen csak
ott van egy jelöletlen kőkupac, hogy no ez az.
Azért biztos ami biztos
fölmásztam rá
És egy dicsőséges percre én voltam Ausztrália legmagasabbika!
Ejtőzés, fényképezgetés, szétnézés, visszaséta (ezúttal már
tudtam a kilátóban hogy melyik csúcsot is kell nézni!) és jutalomból Ausztrália
legmagasabban lévő éttermében, az Eagle Nest (Sasfészek) étteremben ünnepeltem gyömbérsörrel, valami
isteni feta sajtos-rukkolás-sütőtökös alkotással, újdonsült barátok társaságában:
Aztán lelibegtem és
hazavezettem (mármint a kempingbe), szaunáztam még egyet és aludtam egy jót
mielőtt Canberrába indultam.
És ezzel vége a magányos kalandozásnak, négy nappal és közel
1400 km-rel az indulás után megérkeztem a fővárosba, hogy Maggie és Mary
barátosnéimmal töltsem a hétvégét, amolyan Sheffield Reuniont tartva.
Rendszeres olvasóim lehet emlékeznek rájuk, együtt tanultam velük az Erasmus
alatt, mindketten jártak nálam Budapesten, aztán én látogattam meg őket
Ausztráliában, Maggie-nek pedig még a szeptemberi esküvőjére is eljutottunk –
most mindketten Canberrában élnek, ez inspirálta a kiruccanásomat is. És
mindehhez csak négy államot kellett érinteni. Megérte :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése