Délután tehát a nemzeti park másik híres kavicskupaca, a Kata-Tjuta következett, avagy fehérembernevén az Olgák. Hasonló taktikához folyamodtunk, mint előzőleg: az ismerkedésre egy rövid sétát és naplementenézést terveztünk. Kellemes kis bóklászás volt, bár őszintén szólva sivataghoz képest kissé talán túl sok növénnyel és viharfelhővel...
Hazafelé már szakadt is, mintha dézsából öntenék, nem is erőltettük tovább a dolgot, inkább aludni mentünk.
Másnap még az eddigieknél is korábban keltünk (még Győző is!), hogy a változatosság kedvéért ezúttal a Kata-Tjutát láthassuk reggeli fényözönben. Még tegnap megkerestük a Sunrise Viewing Point legjobb helyét, időben érkezve szépen be is foglaltuk azt, és gyönyörködtünk :)
Így kel fel a Nap
És így világítja meg az Olgákat
Jobbra nézve egész az Uluruig ellátni
Közben egészen kivilágosodott
Aztán az elmaradhatatlan piknikreggeli, majd a Valley of the Winds útvonal jött, most már sokkal szebb időben :)
Egész sokáig el is jutottunk mire vissza kellett fordulni, hogy időben ki tudjunk jelentkezni a szállásról, Győző megpróbált fényképtilalmat is bevezetni, természetesen vajmi kevés sikerrel :)
Ezúttal a kék nyilakat kellett követni
Szépséges színek
És az elmaradhatatlan csoportkép :)
Végül persze összejött a kicsekkolás, csobbantunk még egyet, ebédeltünk, vettünk kaját és szuveníreket, és már úton is voltunk a Watarrka Nemzeti Park felé.
Ágica-verzió itt.
Ágica-verzió itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése