Másnap tehát útra keltünk, hogy több száz kilométert autózhassunk az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkhoz.
Csoportkép indulás előtt
A híres Stuart Highway, Darwint köti össze Adelaide-el, közel 3000 km hosszan
De hogy ne legyen azért annyira unalmas a vezetés (főleg ha már négykerékmeghajtású járgányt adtak alánk), olyan 150 km után beiktattunk egy kis aszfaltmentes kitérőt a Henbury meteoritkráterekhez.
Több ezer éve egy meteoritbecsapódás által keletkezett itt vagy 13-14 kráter, a legnagyobb közel 180 méter átmérőjű és 15 méter mély. (A Henbury elnevezést amúgy egy közeli tehenészfarm után kapta...)
Mára már jócskán lekerekedtek a kráterek szélei, és növényzet is sűrűn van bennük, de azért jópofa dolog volt, és legalább rájöttünk hogy simán ki lehet bírni fél órát délben a sivatagban:
főleg ha aztán klímás kocsi várja a kalandorokat :)
Szegény azért kicsit beporosodott az úton
Újabb 100 km múlva pedig letértünk a Lasseter Highway-re (végig aszfalt, semmi izgalom), bár a tankoláson kívül is megálltunk egyszer: barátkozni a vörös homokkal és rálátni a Mount Conner-re.
Itt jutottunk arra a meglepő következtetésre is, hogy egy sivatagban bizony bőven lehetnek gizek-gazok, a milliónyi légyről nem is beszélve...
Azért nemsoká megpillantottuk a célt is, előzetesnek álljon itt egy autóból elkattintott gyors fotó:
Ágica itt meséli el hogy hogy is történt mindez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése