Victor Harbor és egyéb kalandok

Melbourne-ből tehát csütörtökön értem vissza, Alison viszont még dolgozott pénteken, nem úgy Andy, bevállalta hát hogy kirándulni visz :) Ki is találtak valami meglepit Alisonnal, amit biztos nagyon élvezek majd, akárcsak ők a titkolózást :)

Szóval reggel Andy fölszedett Alisontól, és már úton is voltunk Victor Harbor felé. Igazi gentleman a fiatalember, engedte hogy én válasszak zenét az egész úton, úgyhogy végig Kispál és én szóltunk :)

Első megállónk az út mentén volt, egy több száz éves fát vettünk szemügyre, amiből még fiatalabb korában az őslakosok egész egyszerűen kivágtak egy kenut! Annyira ügyesen tudták ezt csinálni, hogy a fa simán túlélte, nem úgy annak a láncfűrészes őrültnek a tevékenységét, aki merő rasszizmusból nem tudta elviselni, hogy egy ilyen emlék tovább éljen, szépen körbevágta hát a fát, ami azóta majdnem teljesen kiszáradt...

 Ennyire az út mentén áll

Canoe-tree

Ezt a gyöngyszemet is a közelben találtuk, egy farmot díszít :)

Következő pihenőnk a Knights Beach-en volt (amit az 1858-ban, elsőként a környéken letelepedő Knights családról neveztek el), itt fogyasztottuk el az útközben beszerzett pitéket és mangós sajttortát :)

Ücsörgésre tervezték

Kilátással

Aztán újabb fél órát kocsikáztunk a semmi közepe felé, és végre odaértünk a meglepi helyszínére. Tipp, valaki?

Megoldás: quad-túra egy farmon!!!

(mekkora ötlet péntek 13-án...)

Ideje volt elmesélnem Andy-nek, hogy mikor legutóbb, olyan 8 éve motoron ültem Korfu szigetén, a következő hetet befáslizott lábbal és mankóval közlekedve töltöttem -  mondhatjuk úgy is, hogy nem a legsikeresebb nyaralásom volt - kicsit leolvadt a mosoly az arcáról :) De azért keményebb fából faragtak engem, csak belevágtunk hát a kalandba! Nyolcan voltunk, rajtam kívül mindenki gyakorlott motorosnak tűnt, de a vezetőink megnyugtattak hogy mindenki belejön, legutóbb valami hetvenéves kínai hölgy is csak ráérzett...

Először a gyakorlópályára tereltek minket, mentünk pár kört, 

aztán szép sorban levizsgáztunk lejtőn fékezésből, és már mehettünk is a farmra:

Volt egy profi legelöl és leghátul, köztük nagyjából tapasztalat és 

vakmerőség alapján rendeződtünk, Andy legelső, én legutolsó voltam :)

Pihenő egy kis ismeretterjesztéssel

 No ezt vajon miért fotóztam?

 Mert sasfészket is láttunk!

Újabb megállónk, egy magányos kis kabin

 Részlet

 Kilátás a patakra, ami persze egy csepp vizet sem tartalmaz

Bizony nagy a szárazság...

 Szép fa itt is akad :)

 Az aranylázról is hallottunk egy-két sztorit, ezekben a kavicsokban is van ám arany!

Túléltem!!! Sőt, a végére már nagyon élveztem, simán
átgázoltam a kisebb patakokon, és fullgázzal is repesztettem!!!

Figurázni még (!) csak álló quadon megy, talán legközelebb!

A képen jól látszik, hogy picit azért porosak lettünk...

Hatalmas élmény volt, főleg hogy sikerült legyőzni a félelmemet, mert bár ezek a járgányok stabilnak tűnnek, igaziból már attól is fel tudnak borulni ha állva elkezdek oldalra dülöngélni... De minden jó ha a vége jó :D

Andy tudja mennyire rajongok a tengerpartért, végül a Waitpinga Beachen ejtőztünk.

 Jobbra

 Szembe

 Balra

Mókázva :)

Hazafelé beugrottunk még a közeli Victos Harbor-ba (a környéket is így hívják, de van egy ilyen település is), valahogy így néz ki a szomszédos Gránit szigetről:

A szigetre ugyan nem jutottunk el, de nagyon finomat fagyiztunk a parton sétálgatva :)