Harmadik napra semmi kihagyhatatlan nem maradt, szép
nyugisan megreggeliztünk: mindenféle finomságokat a tegnapi piknikről,
vegemite-tal kiegészítve – ez a tipikus ausztrál kenőcscucc szigorúan megosztja
az embereket: vagy szereted, vagy utálod, középút nincs. Viszont úgy fest
ízlésváltozás létezik: ma reggel személyes példával bizonyítottam, hogy át
lehet lépni utóbbi csoportból az előbbibe!
Sétáltunk egyet a városkában, lecsekkoltuk a strandját - az egyetlent a Great Ocean Road mentén, ahol biztonságos a fürdés – de tekintve hogy még a pulcsinktól sem szívesen váltunk meg, és az eső is csepergett néha, a csobbanást ezúttal kihagytuk.
Sétáltunk egyet a városkában, lecsekkoltuk a strandját - az egyetlent a Great Ocean Road mentén, ahol biztonságos a fürdés – de tekintve hogy még a pulcsinktól sem szívesen váltunk meg, és az eső is csepergett néha, a csobbanást ezúttal kihagytuk.
Estére Warranbool-ba foglaltunk szállást, menetközben 2x3
érdekesnek tűnő kilátópont van, három Peterborough előtt, három utána, az
előbbiekhez mentünk először.
London Bridge – ez bizony tényleg leszakadt, egész konkrétan
1990. január 15-én, két turistát a világ legújabb szigetén hagyva. Pár óra
múlva megmentették őket, azóta persze senki nem járt ott. (idővel a másik ív is
be fog szakadni, újabb Apostolokat hozva létre – így keletkeztek amúgy a többiek
is)
Csudaszép
Úton Peterborough-ba egy hirtelen ötlettől vezérelve
lekanyarodtunk Timboon felé, Tinny meglátott egy Sajtfarm felhívást, ide
tértünk be végül sajtkóstolni és egyúttal megebédelni. Autókáztunk még egyet a
környéken, kicsit eltévedtünk, aztán megtaláltuk az utunkat, és
visszacsatlakoztunk a főútra.
És jöhetett is a következő kilátó-trió! :
Bay of Martyrs
The Boat Bay – ezúttal is a harmadik bizonyult a kedvencnek.
Főleg hogy csak hárman voltunk ott, és nem átallottunk a korláton is átmászni,
hogy jobban lássunk :)
És gyönyörű színek
Warranbool-ba érve leraktuk Yanyit a szállásánál, mi
elfoglaltuk a sajátunkat, aludtunk egyet (úgy fest a délutáni szunyókálás
szokásunkká vált…), aztán felfedeztük a környéket.
Legnagyobb meglepetésünkre még egy portugál hajósoknak
szentelt emlékművet is találtunk, Vasco de Gama mellszobrával, kereszttel,
Camoes idézettel, ahogy a kikötőre néz – ami már csak azért is különös, mert
sokan jártak erre a felfedezések korában, hollandok, angolok, franciák, de
portugálok pont nem. Mindegy, a kereszt jól mutat :)
Utolsó esténket ezután méltóképp ünnepeltük: a The Images nevű étterembe mentünk.
Hogy ledolgozzuk a lakomát, még egy nagy sétára indultunk –
ami olyan jól sikerült, hogy egy kis desszertnek is sikerült helyet szorítani:
hogy teljes legyen az ausztrál ízvilág, mogyoróvajas fagyival búcsúztattuk a
Great Ocean Road-ot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése