Reggel csodaszép zápor+zivatar kombinációra ébredtünk, jól bereggeliztünk, és míg Alison az üzleti ügyeit intézte, én kajakozni mentem a közeli folyócskára.
Kalandra fel! Persze csak biztonságosan :)
Indulás
Mire visszaértem, a Nap is kisütött :)
Aztán Alison is csatlakozott, és kezdetét vehette a leghosszabb napunk a Kenguruk szigetén, a Flinders Chase Nemzeti Park felfedezése.
Gyönyörű helyeken robogtunk
Hepehupák, kanyarok
És fel is bukkant az első cél a távolban!
(Kábé: A Figyelemre Méltó Sziklák - és tényleg!)
Persze mi is elkészítettük a referenciaképet :)
Megint bemásztam valahova, majdnem ott is maradtam...
:)
Integetünk a Világ Tetejéről
Lefotózok
Lefutok
Búcsúkép
Megálltunk még egy kilátóban, háttérben a kövek,
előtérben Alison + Marta :D
Tovább indultunk nyugat felé, közben egyre csak gyülekeztek a felhők (a változékony jelző csak egy enyhe utalás arra, milyen napunk volt...), mire megérkeztünk az Admirals Arch-hoz, úgy fújt a szél, hogy fel sem engedtek a világítótoronyba...
Alulról azért megnéztük
Lekukkantottunk a parkoló szélén - szép szép, de mitől van ilyen büdös?!
Hát kérem az új-zélandi medvefókáktól!!!
(New-Zealand Fur Seals)
Jobbra nézve már látszik a boltív (a fekete lyuk a sziklában)
Aztán a kocsiban ülve és zenét hallgatva vártuk meg hogy továbbvonuljon a zivatar, magunkra vettünk mindent ami nálunk volt (részemről a hosszú nadrág sajnos nem tartozott ide...), és bátran nekiindultunk a lépcsőrengetegnek, lefelé az Admirális Ívhez.
Így tör át alatta a víz
Lefelé menet
Maga az ív, a hullámok és a szél formálták, még a cakkokat is!
Itt is akadtak fókák bőven
Sokáig nézegettük őket, és igazi szappanoperát írtunk a kapcsolataikról
és a háttérsztoriról, amit főleg az inspirált, milyen csúnyán bánt mindenki
egy szegény fókabébivel, aki az anyukáját kereste kétségbeesetten...
Nem pont addigra sütött ki a Nap, mire továbbindultunk?!
A nemzeti park főhadiszállásán ebédeltünk (én egy isteni finom halburgert!) és szusszantunk egyet, kiokosodtunk kőzettanból, aztán a vagy tucatnyi innen induló sétából kiválasztottuk a Heritage Walk-ot.
Kiszáradt fák,
kiszáradt fák mindenütt!
És kenguruk a fűcsomók között :)
Nicsak, csak nem egy fa megint?
Rózsaszín papagájfélékkel díszítve :)
Elhagyott farm, idilli környezetben
Újabb óriás
Ez pedig egy vénember, emlékeztek még, ez az az őrült ausztrál fűfa,
ami évente csak egy centit nő...
A legnyugatibb csücsökben kinéztünk még egy csodaszépnek mondott világítótornyot, lecsekkoltuk a térképen, még simán beleférhet mielőtt zár a park (ami amúgy 5-kor történik, noha 8-ig simán világos van...). Miután vagy negyed órát zötyögtünk 5 km/h-val olyan úton, hogy a cd-lejátszó sem bírta akadozás nélkül, ezt a vállalkozásunkat inkább feladtuk, és újabb kihívás után néztünk: 5 előtt (a szigeten majdnem minden 5-kor zár...) odaérni a szállásunk melletti kisboltba és feltankolni borból :) Örömmel jelentem, hogy ez sikerült is!!!
Ha már tegnap nem sikerült kijutni a partra, most kis kerülővel ugyan, de autóval leküzdöttük az akadályokat. Maga a strand nem volt nagy szám, de mi nagyon jól éreztük magunkat :)
Vivonne Bay Beach
Persze úgyis a társaság a lényeg!
És az alkohol, tenné hozzá egy igazi ausztrál :)
Kicsit később Alison arra is rájött, hogy a borosüveg cuki cicinyomokat hagy a homokban :)
Azt hiszem ez jól jelzi előre is, milyen kellemes kis esténk volt, amihez amúgy egy helyi idegenvezető, Johnny is csatlakozott, hármasban hajnalig grilleztünk-iszogattunk-mókáztunk, mondanom sem kell, másnap nem sikerült még reggeli előtt megismételni a kajakozást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése