Great Ocean Road - Day 1

Szombat reggel, kissé álmosan (és talán másnaposan…) felkerekedtünk, átszeltük Melbourne-t, és egy órával később már a híres M100-as úton robogtunk, ami errefelé a Great Ocean Road névre hallgat. Első állomásunk Torquay volt, ahol a nagyon menő Moby Caféban istenit reggeliztünk, majd levezetésnek sétáltunk egyet a strandon.

A város amúgy a partjáról híres, de nem erről a kis pancsolóról (ami azért meglepően hideg…) hanem a 7 kilométerre délre fekvő Bells Beach-ről.

 

 

 

 

Igazi szörfparadicsom ez, az ország legnevesebb szörfversenyeit itt rendezik, sőt itt forgatták Keano Reeves és Patrick Swayze főszereplésével a szörfös kultfilmnek számító Breaking Pointot. A képekről is látszik, hogy kissé változékony az időnk, egyik pillanatban minden szürke és szemerkél az eső, a másikban ragyogóan süt a Nap. De legalább van utóbbi is, úgyhogy nem panaszkodom :)

Ha már tengerpart, persze vannak világítótornyok is, az első, amit megnéztünk magunknak, a Split Point Lighthouse névre hallgat (hivatalosan, mert a helyiek csak White Queen-ként emlegetik).

Egy apróság a parkolóban

1891-ben épült, és azóta is használatban van, komolyabb restaurálás nélkül!!! Na jó, változás azért történt bőven, az áram bevezetése és a légkondi beüzemeltetése mérföldkövek voltak az épület történetében :) Tinny inkább egy kanna teára és sütire szavazott, én persze csak azért is fölmásztam a tetejére:

 

 

 

 

 

Szereztem egy szendvicset és már folytatódott is az út, kanyargósan, gyönyörű kilátással, és egy koalával az út mentén!!!

(Tinny vette észre, vezetés közben, nagy szerencsém van az útitársammal :) aki amúgy legszívesebben szerelmes dalokat hallgat és énekel (!) menet közben, ki nem néztem volna a szekrénynyi vállából és kopasz fejéből :) ).

 

Szóval fotózkodtunk egyet a koalával, aki ráadásul még ébren is volt a procedúra alatt, gyors autós városnézést tettünk Lorne-ban, és már meg is érkeztünk a délutáni nagy attrakcióhoz, az Erskine vízeséshez.

Először kinéztünk felülről 

(ahol Tinny egy kígyót is észrevett!!! Nem lehet túl jól látni, mert barna a kígyó is meg a környezet is, de ott volt, csak pár méterrel alattunk! Ja, amúgy tigersnake.),

 

 

aztán pár száz lépcsőfokkal lentebbről is, 

 majd előbújt belőlünk a kalandvágy, és át a patakon, közelebb másztunk a vízhez.

 Itt készült el az első közös fotónk is :) 

Aztán elindultunk lefelé a patakon, buja esőerdei növényzet közepette, csodajó kis séta volt, és annyira szép, alig győztünk fényképezni!

 

 

 

 

 

A visszamászást azért nem élveztük annyira, de legalább előre ledolgoztuk a vacsorát, amiről ennél a pontnál már egész komolyan elkezdtünk fantáziálni, Tinny minden második szava „steak” volt :)

Elég is volt ennyi kaland mára, elfoglaltuk a szállást Apollo Bay-ben, és még sötétedés előtt bevetettük magunkat egy kellemes kis pub-ba, hogy megkezdjük a napi alkohol elfogyasztását. Tinny a Carlton Draught-ra esküszik (aminek The Big Ad című reklámja egy időben a kedvenc youtube videóm volt), én újabb és újabb cidereket próbálok ki, ma például a Twisted Sisters bio körteciderét :) Lehet ez volt az oka, de végül mindkétszer kikaptam biliárdban, bár másodjára egész megszorongattam Tinny-t… Végül itt is vacsoráztunk, miközben természetesen krikett és ausztrál foci is ment párhuzamosan a tévéken, azt hiszem épp Zimbabwe győzte le Írországot. Még koncert is volt a kocsmában, bár sajnos elég gyenge… No de ha az ember egy akkora metropoliszban tölti a szombat estéjét, mint Apollo Bay, nem kell bármivel beérnie, pár kocsmával lentebb az utcán találtunk is egy jóhangú gitárost :) Itt kivégeztük a napi előírt alkoholadagunkat, hazasétáltunk, és éjfélkor már aludtam is.