Melbourne Revisited

Egy csodaszép hosszúhétvége után ideje volt visszatérni a városba, így korán keltünk, annyira, hogy a napfelkeltét is az autóból nézhettük végig. Pár óra Nickelback énekléssel később Tinny kitett egy külső metróállomásnál, továbbrobogott Brisbane felé, én pedig bebumliztam a központba. A becsekkolásig hátralévő időt a közeli National Gallery of Victoria-ban töltöttem el, ausztrál festők munkáit nézegetve először egy idegenvezető társaságában, majd egyedül, míg teljesen be nem telt a fejem. Aztán végre birtokba vehettem az ágyamat a hostelben, szundítottam egyet, az estét pedig bóklászással, majd filmezéssel és a nagy út képeinek rendezgetéseivel töltöttem.

Másnap egy újabb meglepően napfényes napra ébredtem, úgyhogy ezúttal szabadtéri programokra szavaztam. Ágicáék ajánlották a Tourinfó térképpel, leírással kidolgozott sétáit, ezek közül választottam először az Arcades and Laneways, aztán az Art of Sports útvonalakat. Különösen az első tetszett, Melbourne híres sikátorain, mellékutcáin és árkádsorain vezetett végig, minden sarkon újabb bájos vagy gyönyörű részlettel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az utóbbi napokban kifejezetten hozzászoktam a délutáni sziesztához, ma is beiktattam egyet, mielőtt a múlt héten nagy sikerrel letesztelt Night Market forgatagába vetettem volna magam.

Este Antoine-nal terveztünk újra találkozni, erre hangolódásképp nutellás-banános palacsintát vacsoráztam :) (Ha még emlékeztek, a keleti parti kalandozások alatt ismertem meg Antoine-t, többek között Byron Bay-ben is együtt voltunk, akkor ő sütötte a palacsintát :)). Azóta Melbourne-ben talált munkát, úgyhogy este beugrott a hostelembe, először csak egy gyors italra amíg az alagsori bárban tartott a koncert, aztán viszont kezdődhetett a kaland: valamikor hetekkel ezelőtt Ida ajánlott figyelmembe egy cikket, ami összeszedte a világ legrejtettebb bárjait, melyek közül a 17-es számú épp Melbourne-ben található! Ezt indultunk hát fölfedezni. A Collins Street végéig kell sétálni, ott betérni a kissé eklektikus State of Grace étterembe, követni a mosdó felé vezető folyosót, de aztán jobbra letérni egy hatalmas könyvespolc felé.

Az oldalsó falon van egy kiugróan nagy könyv 

(ráadásul State of Grace a címe, úgyhogy annyira nem nehéz megtalálni),

ha ezt megmozdítja az ember,

elgördül a könyvespolc, és feltárul a bár!!! 

Aminek díszítései közé régi kották is tartoznak, köztük természetesen néhány magyar remekművel és Brahms Magyar Táncával :) 

Legurítottunk egy-két cidert, felbátorodtunk, és negyed óra múlva a már múlt héten meglátogatott Crown kaszinóban találtuk magunkat! Ezúttal azonban nem csak nézelődni, hanem játszani jöttünk: mindketten nagy vakmerően beváltottunk 5-5 dollárt, megkerestük az egyetlen rulettasztalt, ahol csak 1 dollár a minimum tét, és elvertük az összeset :)

 Zsetoooon!!!

 Én már 5 perc alatt végeztem, Antoine közel 15 percig húzta!

Drágaságom!!!

Isteni finom kínai gombócot vacsoráztunk, aztán hazasétáltunk a kivilágított folyóparton, és éjfél után nem sokkal már ágyba is bújtam.

Utolsó reggelemen szokás szerint a Federation Square-en reggeliztem croissant és tejeskávét (igazi rutinná vált már, annyira kényelmes nyugágyak vannak a téren), bóklásztam még egyet a Galériában, aztán fölszedtem a csomagomat, kibumliztam a reptérre, és visszarepültem Adelaide-be.