London - hétfő

Utazásom Húsvét hétfőn kezdődött, nem is kis meglepetéssel... Elfelejtettem ugyanis, hogy a 120-as busz vasárnap nem jár, ünnepnapokhoz meg hát az a menetrend dukál, úgyhogy szépen végigbaktattam bőröndöstül a fél városon, na jó csak a villamosig, de az is 25 perc! És hát persze igyekeznem is kellett, hogy tuti elérjem a buszt, sikerült is, szépen röpke 3 és fél óra alatt már Londonban is voltam. Szerencsére már volt egy kis tapasztalatom a Victoria Station környékéről, megtaláltam a metrót, jóra szálltam föl, jó irányban, simán megtaláltam a szállást, bejelentkeztem a kellemes kis 16 ágyas szobába, és eldőltem :) Lilly és Mary már előző este megérkeztek Párizsból, amíg vártam őket meg is tudtam ebédelni.

Barátnéim röpke körutat tettek az előző 2 hétben (Dublin-Edinborough-Glasgow-Párizs útvonalon), volt miről mesélniük, majdnem le is késtük az esti programunkat, a

"Grim Reapers of London: the East End's dark secrets" túrat, Hasfelmetsző Jack nyomában! :)

Egy nagyon eleven srác volt a vezetőnk, szemmel láthatóan élvezettel ecsetelte a kivégzések és gyilkosságok sorát, amiből hát volt bőven, a járványok és tűzvészek rengeteg áldozatát már ne is említsük... Láttuk a prostik templomát, hol laktak Hasfelmetsző Jack áldozatai, honnan indultak a rabszállító gályák Ausztráliába. A kikötőben tudtuk meg például, hogy a mai ausztrál miniszterelnök ük-ük-üknagyanyja 11 évesen abból élt, hogy még nála is fiatalabb leányzókat gyilkolt meg és eladta a ruhájukat, már épp kivégezték volna, amikor az akkori angol király rájött hogy szifiliszes lett valamelyik örömlánytól, és akkora haragra gerjedt a női nem iránt, hogy rájuk se tudott nézni, és gyorsan úgy rendelkezett, a börtönből minden nőnemű lénynek azonnal Ausztráliába kell vándorolnia... A másik kedvenceim a kivégzéses sztorik voltak, tudtátok hogy a halálraítélt jó kis pénzt adott a hóhérnak a kivégzés előtt, hogy lehetőleg egy csapással végezze munkáját? A halálra neveti magát kifejezés pedig onnan ered, hogy az egyik kivégzésre annyira sok ember összegyűlt, mert hát barátok közt nem lévén valamivel szórakoztatniuk kellett magukat, hogy az egyik lelátó összedőlt, és vagy 20 ember meghalt nyomban, a halálraítélt meg ezt olyan murisnak tartotta, hogy még halála pillanatában sem tudta abbahagyni a röhögést :)

Hogy kísérteties legyen az egész, persze este volt a túra, úgyhogy mire vége lett, csak vacsiztunk gyorsan és mentünk haza aludni.