Ma megpróbáltam zsebkendőt venni. Nem tűnik nagy kihívásnak, ugye? Hát az. Pontosabban lehetetlen. Legalábbis a hagyományos 100-as kiszerelést nem ismerik. Az is rengeteg energiámba, és legalább 5 boltba telt, mire találtam 10-es csomagokat, és nem csak az amcsi filmekben látható kötelező romantikusfilm-kelléket, amikor egy dobozból húzogatod elő a használhatatlanul vékony popsitörlő-utánzatokat... Azt hiszem ez lesz a következő termék a Túró Rudin kívül, aminek az importálásából meggazdagszom :)
Második felvonás: a közlekedés. Na jó, beismerem, most nem csak ők a hibások :) Az történt ugyanis, hogy elbambultam, és az út rossz oldalán vártam a buszt, és csak 2 megálló múlva vettem észre a tévedést. Addigra viszont már kifizettem az 50 pennyt, amit azért csak nem hagyok harc nélkül elveszni, gondoltam legalább leutazom az árát, és megnézem meddig is megy ez a 120-as busz. Hát k*a messzire. Végül is kb. 40 perc múlva, amikor már egy mezőn is átvágtunk, és egy hatalmas bevásárlóközponthoz értünk, feladtam és leszálltam. Addigra már megcsodáltam a lakótelepet, a kertvárost, láttam pálmafát (!) és tehénnek öltözött embereket egy western-kocsma előtt. Röpke másfél órás kitérő után már itthon is voltam :)
Na jó, pozitív csalódások is érnek néha. Ma hívtak az egyetemről, hogy mivel gondok voltak a Lake District-es úttal (aki nem emlékezne: 2 órát álltunk, mert lerobbant a busz), ezért az út árából 5 fontot visszakapunk, amit itt és itt, eddig és eddig átvehetek. Hát nem édesek? Egyből el is költöttem a pénzt, 2 harisnyára :)
Második felvonás: a közlekedés. Na jó, beismerem, most nem csak ők a hibások :) Az történt ugyanis, hogy elbambultam, és az út rossz oldalán vártam a buszt, és csak 2 megálló múlva vettem észre a tévedést. Addigra viszont már kifizettem az 50 pennyt, amit azért csak nem hagyok harc nélkül elveszni, gondoltam legalább leutazom az árát, és megnézem meddig is megy ez a 120-as busz. Hát k*a messzire. Végül is kb. 40 perc múlva, amikor már egy mezőn is átvágtunk, és egy hatalmas bevásárlóközponthoz értünk, feladtam és leszálltam. Addigra már megcsodáltam a lakótelepet, a kertvárost, láttam pálmafát (!) és tehénnek öltözött embereket egy western-kocsma előtt. Röpke másfél órás kitérő után már itthon is voltam :)
Na jó, pozitív csalódások is érnek néha. Ma hívtak az egyetemről, hogy mivel gondok voltak a Lake District-es úttal (aki nem emlékezne: 2 órát álltunk, mert lerobbant a busz), ezért az út árából 5 fontot visszakapunk, amit itt és itt, eddig és eddig átvehetek. Hát nem édesek? Egyből el is költöttem a pénzt, 2 harisnyára :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése