Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Chris és Miki továbbra is gentlemenek (és épp olvassák amit írok :) ).
És akkor most következzenek igaz állítások :) elkezdődött az egyetem. Ma már 3 órám is volt, és ebből 2 tetszett, ami asszem nem is rossz arány! Ráadásul ismerősök is vannak az órán, két Erasmusos: Elisabeth Svédországból, és Raik, róla már volt szó, sőt a valszámos órámon Elspeth is ott van. Ez azért megnyugtatott valamelyest, mert bizony sok munka lesz a kurzusokkal: mindenből a vizsga számít bele csak a jegybe, de rengeteg házi feladat van (igaz, nem kötelezőek, csak ajánlottak), ráadásul alapnak veszik, hogy tudok R-ben programozni, ami valljuk be őszintén, óriási tévedés. De hát szeretem a kihívásokat :) Amúgy meglepően jól értem a tanárokat, eddig 2 angol, és 1 görög pasashoz volt szerencsém. Bár egyelőre még nem tudok egyszerre figyelni és jegyzetelni, de ez sem gáz, tekintve hogy 2 órán már megkaptuk a teljes féléves anyagot, szépen texelve, nyomtatva, saját példány, cool, a harmadikból pedig hetente nekünk kell majd nyomtatni, hát ez is igazán baráti! Eddig elégedett vagyok :)
És akkor most következzenek igaz állítások :) elkezdődött az egyetem. Ma már 3 órám is volt, és ebből 2 tetszett, ami asszem nem is rossz arány! Ráadásul ismerősök is vannak az órán, két Erasmusos: Elisabeth Svédországból, és Raik, róla már volt szó, sőt a valszámos órámon Elspeth is ott van. Ez azért megnyugtatott valamelyest, mert bizony sok munka lesz a kurzusokkal: mindenből a vizsga számít bele csak a jegybe, de rengeteg házi feladat van (igaz, nem kötelezőek, csak ajánlottak), ráadásul alapnak veszik, hogy tudok R-ben programozni, ami valljuk be őszintén, óriási tévedés. De hát szeretem a kihívásokat :) Amúgy meglepően jól értem a tanárokat, eddig 2 angol, és 1 görög pasashoz volt szerencsém. Bár egyelőre még nem tudok egyszerre figyelni és jegyzetelni, de ez sem gáz, tekintve hogy 2 órán már megkaptuk a teljes féléves anyagot, szépen texelve, nyomtatva, saját példány, cool, a harmadikból pedig hetente nekünk kell majd nyomtatni, hát ez is igazán baráti! Eddig elégedett vagyok :)
Órák után találkoztam Chrisékkel, és nyakunkba vettük a várost, hogy megejtsük újabb shoppingolós körutamat (és itt újra utalnék arra, milyen lehengerlően türelmesek és udvariasak a fiúk, bár gyanítom a dolognak van némi köze ahhoz a tényhez, miszerint nálam van a kulcs a szálláshoz :) ). Szóval vettünk bögrét, vállfát, evőeszközt, plédet (sajnos rémesen kemény az ágyam, a lapockámmal egyesével ki tudom tapogatni a rugókat, úgyhogy muszáj volt valamit kitalálni, persze egyelőre még kölcsönadom Mikinek, mert szegénynek nincs semmi takarója épp /Chrisnél is az én hálózsákom van/, és majd megfagyott reggelre), a 99p nevezetű shopban, ahol a 100as boltokkal ellentétben tényleg minden, de MINDEN 99 penny, a csokitól kezdve az ipodig. Lehet hogy kíváncsiságból veszek utóbbit is :)
Aztán tele csomagokkal végülis gyalog vágtunk neki a hazaútnak (ráadásul rém hideg van, reggel még a hó is esett!!!). Gyors ebéd/vacsi, internet, és végre Petit (vagy aki úgy jobban ismeri, Racsit, de a továbbiakban Peti lesz, tessék hozzászokni!) is sikerült elérnem skype-on (röpke egyórás száműzetésre ítélve ezzel a fiúkat), sőt még a webkamera is működött, éljen-éljen!!!
Utoljára összeszedtük még a maradék erőnket, ittünk még egy kör tejes teát (bizony!), és nekivágtunk a végső bevásárlásnak: Tesco-ba mentünk. Végre van mindenem, amivel a következő 2 hetet túl lehet élni: gyorsfagyasztott kaja, levespor, tészta, minden!
Ja és újabb élménnyel is gazdagabb lettem: a fiúk úgy gondolták, nagyon menő dolog az önkiszolgáló pénztárat használni, Chrisen amúgy is eluralkodott mostanában valami lecsippantó mánia: a ház kapuja is csippantóval működik, és mindig elkéri a kártyámat, komolyan mint egy gyerek a liftgombokkal és a buszokon a leszállásjelzővel :) Szóval azt hitték májerek lesznek. Hát nem :) Kár hogy nem vettem fel videóra, ahogy próbálkoznak, főleg a bankkártyaleolvasással... Nem mintha ez lett volna ma az első kandi-kamera gyanús esetük: Chris majdnem elseggelt a sárban, és az utcán átdobta a feje fölött a sapkát miközben simán csak fel akarta venni :) Asszem hiányozni fognak, ha hazamennek...
Aztán tele csomagokkal végülis gyalog vágtunk neki a hazaútnak (ráadásul rém hideg van, reggel még a hó is esett!!!). Gyors ebéd/vacsi, internet, és végre Petit (vagy aki úgy jobban ismeri, Racsit, de a továbbiakban Peti lesz, tessék hozzászokni!) is sikerült elérnem skype-on (röpke egyórás száműzetésre ítélve ezzel a fiúkat), sőt még a webkamera is működött, éljen-éljen!!!
Utoljára összeszedtük még a maradék erőnket, ittünk még egy kör tejes teát (bizony!), és nekivágtunk a végső bevásárlásnak: Tesco-ba mentünk. Végre van mindenem, amivel a következő 2 hetet túl lehet élni: gyorsfagyasztott kaja, levespor, tészta, minden!
Ja és újabb élménnyel is gazdagabb lettem: a fiúk úgy gondolták, nagyon menő dolog az önkiszolgáló pénztárat használni, Chrisen amúgy is eluralkodott mostanában valami lecsippantó mánia: a ház kapuja is csippantóval működik, és mindig elkéri a kártyámat, komolyan mint egy gyerek a liftgombokkal és a buszokon a leszállásjelzővel :) Szóval azt hitték májerek lesznek. Hát nem :) Kár hogy nem vettem fel videóra, ahogy próbálkoznak, főleg a bankkártyaleolvasással... Nem mintha ez lett volna ma az első kandi-kamera gyanús esetük: Chris majdnem elseggelt a sárban, és az utcán átdobta a feje fölött a sapkát miközben simán csak fel akarta venni :) Asszem hiányozni fognak, ha hazamennek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése