Tegnap ám tényleg főztem, nem is akármit: hagymalevest és Anyu specialitását, a gombáshúst rizzsel, csak hát hús nélkül, mert arra itt egy diáknak nem futja... Egyik sem egészen olyan lett, mint ahogy elterveztem, bizonyítást nyert, hogy ha a receptben vaj van, akkor nem lehet mindig olajjal helyettesíteni, és a gombaszószban a hagyma-gomba ideális aránya biztos nem 1:1, de végre főtt kaja, meg hát én csináltam, nekem ízlik :)
Konyhai hadiállapotok főzés közben. Ilyen nagyüzem volt ám, bal szélen az a kis füzetecske volt a Bibliám, Anyutól kaptam, tele a kedvenc receptjeimmelMa szép napra virradtunk itt Sheffieldben, éjjel még esett a hó rendesen (évek óta nem esett itt ennyi, meg ilyen gyakran, biztos megijedt hogy jönnek magyarék-németék-finnék mindenféle népség, és jól kigúnyolják az ittenieket, hogy nincs is igazi havuk, úgyhogy bekeményített), de reggelre már olyan szikrázó napsütés volt, néha nem is lehetett nyitott szemmel menni, isteni volt! Nem mintha érdemes lenne itt csak úgy bele a vakvilágba közlekedni, rémesek az angol sofőrök! Nem elég hogy folyton rossz oldalon hajtanak, rém udvariatlanok, még a zebránál sem állnak meg. Nem is nagyon merek átmenni a piroson (tudom ez most így kicsit viccesen hangzik, hogy az a bajom nem lehet csak úgy szabálytalankodni, de akkor is :) ).
Más tekintetben viszont úgy fest megjött a bátorságom: megint megszólaltam órán, azzal az ékes mondattal kápráztatva el a profot, miszerint: Count the edges! (Számoljuk meg az éleket!) És megint igazam volt :)
Újabb klubtagságot is begyűjtöttem ám, tag lettem a Goodwin Sport Centre-ben, és ma részt vettem a kötelező körbevezetésen, ahol szépen elmagyarázzák neked hogy működnek a gépek, meg az egész rendszert. Először nem nagyon láttam értelmét a dolognak, hát most már látom. Minden klubtag kap egy kis pendrive szerű bigyut, amin mindenféle adatokat lehet tárolni, személyeseket, edzésadatokat, vissza tudod keresni, hogy mikor milyen edzésterv szerint dolgoztál, milyen hatékonysággal, hány kalóriát égettél, hihetetlen. Amikor bemész a terembe, be kell csekkolni, edzéstervet választani, és elküld az első állomásra. Odamégy a géphez, belerakod a pendrive-od, kiirja a neved, hogy legutóbb milyen beállítást használtál, érts pl milyen magasra kellett állítanod az ülést, beállítod, meg a súlyokat, mindenfélét, akkor megmondja milyen sorozatok jönnek, közben folyton mondja hogy erősebben, lassabban, figyelj a pulzusodra, sorozatok között számol hogy mennyit pihenj, ha végeztél megdícsér milyen ügyes voltál, és megkér hogy fáradj át a következő géphez, ami ez és ez lesz. Hát teljesen behaltam. Kicsekkolásnál meg ellenőrizheted, milyen hatékony voltál. Ezek nem viccelnek :)
Utána a közeli parkban ebédeltem, még volt egy kis időm a közgáz órámig. Az is nagyon klassz volt, valami rendezvény volt, ahol facsemetéket meg speckó papírrepülőket osztogattak, a park tele volt lelkesen rohangáló 4-6 évesekkel, a rendre pedig egy talpig láthatósági mellénybe öltözött biciklis rendőr vigyázott, nagyon idilli volt a kép, kár hogy nem vittem el a fotógépemet... Na talán majd legközelebb, van egy olyan érzésem hogy még sokat fogok abban a parkban üldögélni :)
Más tekintetben viszont úgy fest megjött a bátorságom: megint megszólaltam órán, azzal az ékes mondattal kápráztatva el a profot, miszerint: Count the edges! (Számoljuk meg az éleket!) És megint igazam volt :)
Újabb klubtagságot is begyűjtöttem ám, tag lettem a Goodwin Sport Centre-ben, és ma részt vettem a kötelező körbevezetésen, ahol szépen elmagyarázzák neked hogy működnek a gépek, meg az egész rendszert. Először nem nagyon láttam értelmét a dolognak, hát most már látom. Minden klubtag kap egy kis pendrive szerű bigyut, amin mindenféle adatokat lehet tárolni, személyeseket, edzésadatokat, vissza tudod keresni, hogy mikor milyen edzésterv szerint dolgoztál, milyen hatékonysággal, hány kalóriát égettél, hihetetlen. Amikor bemész a terembe, be kell csekkolni, edzéstervet választani, és elküld az első állomásra. Odamégy a géphez, belerakod a pendrive-od, kiirja a neved, hogy legutóbb milyen beállítást használtál, érts pl milyen magasra kellett állítanod az ülést, beállítod, meg a súlyokat, mindenfélét, akkor megmondja milyen sorozatok jönnek, közben folyton mondja hogy erősebben, lassabban, figyelj a pulzusodra, sorozatok között számol hogy mennyit pihenj, ha végeztél megdícsér milyen ügyes voltál, és megkér hogy fáradj át a következő géphez, ami ez és ez lesz. Hát teljesen behaltam. Kicsekkolásnál meg ellenőrizheted, milyen hatékony voltál. Ezek nem viccelnek :)
Utána a közeli parkban ebédeltem, még volt egy kis időm a közgáz órámig. Az is nagyon klassz volt, valami rendezvény volt, ahol facsemetéket meg speckó papírrepülőket osztogattak, a park tele volt lelkesen rohangáló 4-6 évesekkel, a rendre pedig egy talpig láthatósági mellénybe öltözött biciklis rendőr vigyázott, nagyon idilli volt a kép, kár hogy nem vittem el a fotógépemet... Na talán majd legközelebb, van egy olyan érzésem hogy még sokat fogok abban a parkban üldögélni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése