Tegnap annyira jól éreztem magam, hogy úgy döntöttem haza se
megyek :)
Mire fél11 környékére sikerült ágyba raknom a gyerekeket, Ericék is hazaértek,
és én is kidőlhettem.
Reggel finom illatokra ébredtem, Eric palacsintát sütött! És
ha már amerikai a házigazdám, megismerkedtem a mogyorókrémes palacsintával (nem
Nutellás, hanem földimogyoró-krémes – peanut butter, amiért az amerikaiak
annyira lelkesednek, és amitől úgy érzed egy fél Snickers került valahogy a
palacsintádba), és egyből hármat is lenyomtam belőle!
Nagy nehezen összepakoltuk a gyerekeket – az én gondjaimra
Lāsma volt bízva, összeöltöztünk lilába, és szépen befontam a haját is –, be a
kocsiba és irány az állatkert! Útközben Gatis valamiért nagyon nyűgös lett,
úgyhogy meg kellett állnunk egy kis pihenőre: Eric kinézett egy pici dombon egy
régi templomot, azt vettük szemügyre közelebbről. Mialatt ő mindenféle pózokban
fotózott, a gyerekek pedig virágot szedtek, mi Ingával napoztunk és
pletykáltunk :)
A kitérőnek köszönhetően szinte pont egyszerre érkeztünk a
másik baráti családdal a parkolóba. Én eddig még nem ismertem őket, egy vidám
kis família ők: Kārlis (25), Lāsma (25), Filips (2 és fél) és Avia (másfél).
Kilencesben indultunk hát felfedezni az állatkertet, ahol medvétől kezdve
tengerimalacon át sólyomig minden volt, egy hatalmas területen, tele
virágokkal, padokkal, mászókával, igazi gyerekparadicsom!
A Nagy Csapat a nagy hintán :)
Az én fő célom persze
az volt, hogy végre lencsevégre kapjak egy híres kék tehenet (eddig még csak a
netről hallottam róluk, itt pl. a youtube-on is meg lehet nézni, ahogy ezzel
reklámozzák Lettországot), és bár igazán kéket csak egy felnőtt és egy borjú
példányt láttam, úgy érzem a küldetés teljesítve :)
Pici cuki kékség
Az pedig, hogy minden gyerek életben maradt, és még
törött csontok, sőt lehorzsolt térdek sem keletkeztek, csak hab a tortán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése