Északi kerülő

Miután tegnap éjfélre pont sikerült befejezni a pakolást, és nyugovóra térni, ma többé-kevésbé pihenten álltunk neki a visszaútnak Rigába. Persze ne gondoljátok, hogy egyenest odamentünk, szépen beiktattunk még öt megállót:

Pavilosta

Santa ajánlására kerestük fel ezt a tengerparti falucskát, ami szépséges tengerpartjával kellett volna hogy lenyűgözzön minket. Lehet, hogy a borús idő, lehet hogy a nagy elvárások miatt, de inkább csalódás volt a hely, hiába másztunk fel anyuval még egy kilátóba is.

Apa és a tenger

Azért gyíkot is láttunk, ami nagyon menő :)

Jūrkalne

No, ez már tengerpart! Meredek, magas homokdűnék, megnyugtató hullámzás, még a nap is kisütött! Minket meggyőzött :)

 Úton a partra

 Csoportkép

 :)

 Apa és a tenger 2.

Sorakozó

Ēdole

Én már nagyon vágytam Kuldīgába, egyik kedvenc kirándulós helyemre, de Anyu még kinézett útközben valami vízivárat, úgyhogy megálltunk Ēdole-ban. 

A vár nincs annyira a vízparton, mint amit például Csehországban láttam, de kedves kis hely volt, és engem a vízben tükröződések mindig lekötnek :)

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy hősies sofőrségemet is megörökítsük, főleg amíg még éppen süt a Nap

Csak én meg az én autóm :)

Riežupe homokbarlang

Alighogy Kuldīgába értünk, elkezdett csepegni az eső, így csak begyűjtöttük a Tourinformban az információt, és úgy döntöttünk előbb a Riežupe homokbarlangot keressük fel. Szegény GPS nagyon sipákolt hogy milyen utakon járunk mi, de végül csak megtaláltunk ezt az erdő közepén megbúvó kis magánbarlangot, ami régen az üveggyártást, ma már csak a látogatókat szolgálja. 

Szerencsénkre az eső is elállt, mert a parkolótól még bizony jót kellett sétálni, már említett kedvelt barátaink, a szúnyogok lelkes kíséretében. A barlang csak idegenvezetővel látogatható, szegény csajok passzolták egymásnak a feladatot ahogy kiderült hogy velünk bizony angolul kell beszélni, de végül akadt egy bátor jelentkező, meg három gyertya nekünk, és indulhattunk.

A barlang mesterséges, mint már említettem az ipart szolgálta ki, bezárása óta viszont akár esküvőt is tartanak benne! Amúgy is hagyomány itt a környéken, hogy szerelmesek vagy friss házasok virágot visznek a barlangba, mert az akár évekig(!) is eláll ott locsolás nélkül.

Jártunk a Remény, a Szerelem és a Hit termében is, láttunk mindenféle falkarcolatokat, sőt egy igazi denevért is!

Kifelé jövet pedig mókáztunk egyet :)

Kuldīga

Végre eljött az én időm, és újra viszontláthattam Európa legszélesebb vízesését! Ezt nincs is értelme ragozni, ámuljatok:

 

 

 

Finom ebéd/vacsora, pár száz kilométer, egy-két útépítés és jó sok Rīgában eltévedés után pedig immár harmadjára is bejelentkeztünk a Westa Hotelbe, hogy másnap Zolival kiegészülve még egyet kalandozzunk.