Helsinki

Reggel korán, sűrű ködre ébredtünk, nem épp ragyogó idő kompozáshoz, de Helsinki várt ránk, mit volt mit tenni :) Az út teljesen eseménymentesen zajlott, az egyedüli izgalmat a komp hatalmas mérete és kamionelnyelő képessége okozta :)

Sajnos Helsinki is ködben fogadott minket, bánatunkat egyből egy tányér törpemarénába fojtottuk a piacon, hogy legyen erőnk felfedezni a várost

Az Uspenski Katedrálissal kezdtünk, ami bár sajnos zárva volt, picinke dombjáról szép kilátás nyílt a városra, köd ide, köd oda, sikerült megpillantanunk
Helsinki talán legnagyobb nevezetességét,

az Evangélikus Katedrálist. 

Később persze közelebbről, 

sőt belülről is szemügyre vettük.

A környék is tele van ám szép (egyetemi) épületekkel,

és virágokkal :)

A változatosság kedvéért sétánk során útba ejtettünk pár múzeumot, a vasútállomást, egy parkot, valami zenei központot, a parlamentet, míg végül elértünk (későbbi szavazásunk alapján) kedvenc állomásunkhoz, a Sziklatemplomhoz. 

A budapestivel ellentétben itt nem egy templommá alakított barlangról van szó, hanem egy sziklába vájt, vagy inkább süllyesztett épületről, aminek a fala ugyan természetes kő, fölötte körben kap természetes fényt, és rendes épület-teteje van. Bár ezt (szerencsére) nem láttuk élőben, állítólag úgy van kialakítva, hogy az eső szépen végigfolyik oldalt a falon, és egy patakocska vezeti el a vizet, oldalt-alul-valahol. Az élményt csak tovább szépítette, hogy élő zenét is kaptunk a látogatáshoz, egy csudajó zongorista személyében.

Ekkorra azért már rendesen megéheztünk, nagy nehezen vadásztunk ebédet, és a nap is kisütött, úgyhogy tele hassal elégedetten nekiálltunk tengert keresni. És meg is találtuk:

 

 Ki ki vérmérséklete szerint pózol :)

 Szépségek útközben

Egészen a Sibelius emlékműig jutottunk, mikor úgy döntöttünk ideje visszafordulni, és elérni a kompot :)

 

Emlékmű Mártival

Emlékmű alulról

Már ismerős útvonalon sétáltunk vissza a vasútállomásig, megint csak útba ejtve a Természeti Múzeumot, ahol már pár órával korábban is pózoltam a macival, de most, három réteggel és egy kesztyűvel kevesebben sem lehetett kihagyni:

Miután Apu végig felügyelte, ahogy a kompunk visszafelé is döbbenetes számú járgányt nyel el, el is indultunk, és eljött Anyuval a mi időnk: a széllel dacolva lelkesen kattintgattuk gépeinket, búcsúzva Finnországtól, 

örülve a szigeteknek, 

vagy éppen egy másik óriásnak, 

gyönyörködve a naplementében, 

és köszöntve Észtországot.