A tavasz idén különösen későn érkezett el Lettországba, ezt a jószágok is megérezték, és a lazacok is csak április végén kezdtek el röpködni Kuldīgában - esélyt adva, hogy a munka nemes ünnepén elcsípjem őket :) És mielőtt rákérdeznétek, nem, nem szívtam vagy szedtem semmit, a halak errefelé tényleg repülnek. Na jó, csak Kuldīga felé, és csak a lazacok, de akkor is... Erről a városkáról már olvashattatok itt korábban, amikor is Marionnal valami eszement ötletet követve télen óhajtottuk megnézni Európa legszélesebb vízesését. Most kissé barátságosabb időjárási körülmények között látogattam vissza, viszont a fényképezőmet otthon felejtettem, úgyhogy csak néhány netről lopott képpel kedveskedhetek.
Kábé így néz most ki a Ventas Rumba, talán nem ennyire zöld,
de legalább ennyire napsütötte :)
de legalább ennyire napsütötte :)
És így röpködnek a halak :) A lazacokban tavasszal elkezdenek dúlni a hormonok, és mindenáron felfelé szeretnének haladni a folyón. Ebbéli szándékukban az útjukba eső vízesés sem tántorítja el őket, és lelkesen megpróbálják átugrani az akadályt, ami jópár kísérlet után általában sikerül is nekik!
Így kell elképzelni a nagy eseményt
Néhány évszázada a helyiek egy sajátos halászási módszert is kifejlesztettek, kihasználva a lazacok őrült mutatványát: reggelente vödröket pakoltak szét a vízesés teljes hosszában, és este egész egyszerűen begyűjtötték a vödrökbe önként ugráló halakat... Akkoriban Kuldīgát csak úgy emlegették, hogy a hely, ahol levegőben fogják a lazacot :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése