Ruissalo

Szigetekből sosem elég, úgyhogy mára egy újabbat szemeltem ki, Ruissalo-t. Kellemes kis bicajtúrás napot terveztem, ha lehet egy kis napozással megspékelve, úgyhogy nagy optimistán még bikinit is vittem magammal. Ez végül nem jött össze, de erről majd később.

Szóval finom reggeli (isteni jó kéksajtjuk van a finneknek!) után nekivágtam az útnak. Szállásadóim az egyetem- vagy diáknegyedben laknak, ami a központtól kábé 15 perc gyalog, a tengerrel, és így a szigetekkel ellentétes oldalon. Így akárhányszor nyeregbe pattantam, át kellett vágnom az ó- vagy inkább belvároson, persze legnagyobb örömömre végig a folyóparton :) Noha legalább négy különböző hídon átmehettem volna a túlpartra, úgy döntöttem kalandvágyó vagyok, és átkompoztam :) Nagyon cuki a komp, mindössze 2-3 perc mire átszeli a folyót, és egész nap ide-oda ingázik gyalogosok és biciklisek tucatjait szállítva. Arról nem is beszélve, hogy milyen csuda dolgot vettem észre a fedélzetről!

Most kivételesen nem állatot kell keresni a képen, hanem Fibonacci-sorozatot! :)

(vigyázat, a következő kép spoiler!)

Respect, Turku Energia!

A szigetre érve leparkoltam a Botanikus Kertnél, és körbesétáltam az első kis tanösvény-féleségen.

Minden tele volt virágokkal és napsütéssel

Ezeket az édes kis mogyoró-jeleket kell követni

Néhol ingoványon vezet át az út

Barangoltam a botanikus kertben is, de sajnos elég gagyi volt… A legnagyobb látnivalónak ez a cinege bizonyult, aki végig szórakoztatott, amíg a japán pavilonban ebédeltem (persze egy helyben megállni azt nem akart, csoda hogy az én egyszerű gépemmel még egy csak ennyire homályos képet is sikerült ellőni)

Ebéd után továbbindultam a sziget keleti csücske felé, továbbra is turistaúton, de ezúttal már bicajjal, mert Mika azt mondta onnantól már járható. Hááát, tudom hogy Mika és Janina mountainbike versenyekre is járnak, de én még így sem kifejezetten nevezném járhatónak az utat, Mika szegény anyukája bizony csukolhatott rendesen…

A következő két órám összefoglalva egy képben

Valahogy nem őszinte a mosolyom :P

Végül kissé kimerülve értem a tengerpartra, ahol felhők, hideg és szél fogadott

Azért pár sziklácskára még felkapaszkodtam

Fák közül bukkan ki még egy sziget

Szikla a vízben – de azért nem olyan impresszív mint Karosta

Hangulatképek 1.

Hangulatképek 2.

Óriás bújik meg a fák között

És végre kiértem a legkeletibb csücsökbe, ahol állítólag látni a nyílt tengert. De nem. 

Vagy csak a finneknek és nekem más fogalmaink vannak a nyílt tengerről :)

Ekkorra már elfáradtam, átfagytam és megéheztem, ezt a hármat együtt pedig már elég motivációnak éreztem hogy hazainduljak... Ideje is volt már hazaérnem, mert a búcsúvacsorát én főztem, természetesen magyarosat:

Paprikáscsirke nokedlivel és főtt krumplival, jégsalátával – egészen kezdek
belejönni ebbe a konyhatündérkedésbe :)

Vacsora után őrült finn utazók világkörüli kalandjait néztük, és átbeszélgettük magunkat a másnapba. Fáradtan, de nagyon boldogan és elégedetten dőltem az ágyba, hogy másnap reggel 5-kor hazainduljak.

Végezetül pedig egy kis összefoglaló, avagy Finnország számokban:

1 hátizsák, 2 repülő, 3 szauna, 4 couchsurfing host, 5 tó, 6 epizód Psychoville, 7 sziget, 8 blogbejegyzés, 9 éjszaka, 10 nap, 11-es busz, és ezzel elfogyott a szusz :)

Ami viszont még fontos: 425 fénykép és 2 picasa album (Tampere itt, Turku pedig itt)