Négy vár egy barlang

Reggel Zoli is megismerkedett Santáék automata váltós öreg Mercijével, bepakoltuk az Ősöket a hátsó ülésre, és irány a Gauja Nemzeti Park! A cél az volt, hogy fölfedezzük a Sigulda környéki várakat, szám szerint hármat. Meglepő módon, ehhez először Siguldába mentünk :)

Csövek (Zoli szerint. A valóságban cuki sétapálcák)

Hadsereg

Az első „vár” nem volt túl impresszív, az Új Sigula Kastély, ami nem is látogatható, sőt éppen felújítás alatt áll, valamilyen hivatal működik benne épp. Azért a parkja szép volt.

Közvetlenül emellett fekszik a Régi Sigulda Vár, ami azért már kifejezetten mutatós kis romhalmaz,

főleg hogy tornyokba is lehet mászni,

ahonnan szép a kilátás a romokra

és Turaida várára is, még a köd ellenére is:

és nem utolsó sorban sisakokat is lehet próbálni :) Ja, és kötelező szívecskéket rajzolni, és mindenféle huncutságot művelni:

Következőnek Krimulda jött, a Gauja folyó, és egyúttal völgy túloldalán (errefelé olyan dimbes-dombos volt a vidék, rá sem ismertem hogy Lettországban vagyunk!), a távolságot és szintkülönbséget felvonó segítségével hidaltuk át

Látszik, hogy sajnos nem volt valami fényes időnk, szinte végig szemerkélt az eső, sajnáltam is Zolit, hogy jól idejött Bergenből… De látszott is hogy őt már majdnem vízállóvá tették a Norvégiában eltöltött évek :)

Krimuldában is inkább rom van, mint vár, amit talán az 1600-as évek eleje óta nem építettek újra, miután nagy részét tűzvész pusztította. Most pofás kis mászófalnak tűnik, amit visszahódított a természet, ha nem nyüzsögnek úgy a szúnyogok, jól megmászhattuk volna… No és persze a kézben tartott esernyő sem segített a helyzeten :P

Miután még egy lepukkant szanatóriumi épületet, és az előtte elterülő egészségügyi napozókomplexumot is megcsodáltuk, anyuék visszalibegtek Siguldára felvenni a kocsit, mi pedig nekiálltunk lépcsőzni lefelé a völgybe, hogy egy barlang felkeresése után Turaidában csatlakozzunk hozzájuk.

Szemerkélő eső, beázott cipő, csúszós lépcső hiányzó lépcsőfokokkal és szúnyogok tömege – hát nem éppen ideális túrakörülmények… Azért a barlang tetszett, rengeteg régi feliratával,a  legrégebbi megmaradt „Itt jártam” talán 1622-ből való. (Ezzel ez a legrégebbi lett turistahely!)

 A barlang szája

 Nem túl hatékony a tilalom :)

Legenda is fűződik a barlanghoz: egy szépséges ifjú leányt gaz lengyel bevándorlók meg akarnak erőszakolni, de ő becsapja egyiküket, mondván, hogy a szerelmétől kapott, a nyakában hordott kendő varázserejű: nem viszi a kard se. Addig mondta a magáét, hogy a derék lengyel fiatalember csak meglendítette a kardját, és szépen lefejezte a kiszemelt prédát, aki így elkerülte a megszégyenítést, és inkább a halált választotta, de hű maradt kedveséhez. End of story.

Végezetül tehát Turaida maradt, az eddigiek közül a leglátogatottabb, ahol egyenesen vár- és múzeumkomplexum van, romokkal, ahogy kell, kiállításokkal, szoborparkkal. A jegypénztárnál meglepő visítás fogadott minket, de kiderült hogy csak áramszünet van, így végül féláron beengedtek minket :)

Zoli felmászott egy nagyon sötét nagyon magas toronyba is, csak hogy csudaszép fotókat készítsen :) Ja, és Anyuék és én is rajta vagyunk a képen!

Csak egy a 26 furábbnál furább kőtömb közül