Tampere - Day 1

Miután az AirBaltic úgy döntött, hogy az utolsó pillanatban átpakolja a járatomat estiről éjszakaira, felkészültem a hosszú napra, kialudtam magam, összepakoltam, irány Riga, vacsora Lúciával, ki a reptérre, üzenni a családnak hogy még élek, fel a gépre, és jött a csodálkozás: az egész gépre mindössze 10 utas jutott (velem együtt), azt is mindenféle egyensúly megfontolásokból a középső 3 sorba sűrítették, családias kis út volt :) Lényeg a lényeg, megérkeztem, fogtam egy taxit (mivel persze minden reptérbusz réges-rég elment már), és hajnali 1-re már Veronicánál is voltam, első finn couchsurfinges vendéglátómnál. Nagyon jó fej csajszi, reggelig simán eldumáltunk volna, de eszünkbe jutottak a másnapi nagy tervek, úgyhogy inkább ágyba bújtunk.

Reggeli és újabb hosszas kávézás-csevegés után Veronica könyvtárba ment (egyetemi felvételire készül épp ezerrel), én pedig a Kauppi-erdőt, és azon is túl a Näsijärvi-tavat céloztam meg. Kicsit felhős, de összességében nagyon szép idő volt, a táj meg egyszerűen lélegzetelállító! Olyan békés volt minden, alig találkoztam valakivel, csak szívtam be a friss levegőt, hangoskönyvet hallgattam, és élveztem a szabadságom első napját :)

Balra nézve

Jobbra nézve - annak a mólónak a végén lógattam a lábam, míg a tízóraimat majszoltam :)

Öblöcske

Találtam nyilvános szaunát is, íme a merülőmedence :)

Kis különc!

Pihenő

Szerelmes fák

Nyomokban jeget tartalmazhat

Imádom a köveket!

Még mindig :)

Veronicával kábé egyszerre érkeztünk haza, és neki is láttunk kotyvasztani: mindenbele szószos vegetáriánus tészta készült salátával, legalább három napra elegendő, majd meglátjuk mikor unjuk meg :)

Veronica szintén jó fej szobatársa, Ida épp nyaralni indult Spanyolországba a családjával, és minket is elfuvarozott a családi házhoz, ami csak 10 percre van a híres Pyynikki kilátótól, így megspórolva nekünk a dombocska megmászását :) A kilátó magában nem nagy szám, és nem is épp magas, épp csak annyira hogy a környező fák fölé emelkedjen (eszméletlen mennyi zöld van a városban, egész konkrétan még a központra is jut egy egész erdő!), ezzel kilátást biztosítva Tampere két nagy tavára, a Näsijärvi- és a Pyhäjärvi-tóra. 

Alulnézet

 Pyhäjärvi-tó

De nem emiatt híres ám a kilátó, hanem a büféje miatt, ahol állítólag a világ legfinomabb fánkja (finnül munkki) készül. Természetesen mi is ott uzsonnáztunk, és bár sok összehasonlítási alapom nincs, meg kell hagyjam tényleg pompás fánkot készítenek!

Jó nagy sétával értünk vissza a városközpontba, ahol a Koskipuisto Parkban véletlenül találkoztunk Veronica barátaival, két Tuliával. Csatlakoztunk a piknikhez, aztán beültünk egy teázóba valami koncertre, de az olyan hangos volt, hogy végül a kerthelyiségben kötöttünk ki, és 10-ig ott is ücsörögtünk. Nem győzök csodálkozni, milyen sokáig van itt világos, és hogy hatalmas szerencsémre milyen későn kezd lehűlni a levegő! Azt hiszem szép napok várnak rám Finnországban :)