Szombat reggel elhagytam hát Tamperét, és a már emlegetett nem épp olcsó vonattal nyugat felé indultam, Turkuba. A finn vasút amúgy elsőrangúnak bizonyult, egy szavam sem lehetett, főleg hogy ilyen cuki volt a kocsim:
Megérkeztem szépen, majdnem egyedül megtaláltam az új szállásomat, és egy kávé mellett megismerkedtem szállásadó párom hölgy tagjával, Janinával, majd egy isteni finom (menzai!) ebéd mellett a barátjával, Mikával is. És ha már így összebarátkoztunk röpke két óra alatt, el is indultunk a nyaralójukba, a nememlékszemanevére szigetre. Turku a Balti-tenger partján fekszik, és kábé 18 ezer fél hektárnál nagyobb sziget található a környéken (ha minden kis sziklát is szigetnek nevezünk, ez a szám eléri az 50 ezret!), így asszem könnyebben megbocsájtjátok hogy egy idő után elvesztettem a fonalat...
A kábé egyórás út alatt 4 vagy 5 szigeten mentünk át, néhol híd, néhol komp segítségével. Úgy a harmadiknál megálltunk egy kis pihenőre, kilátni:
Irány a magaslat! (és a százvalahány lépcső, yey...)
A rengeteg sziget miatt lényegében bármilyen magasra mászik az ember,
úgy érzi mintha tavak vennék körbe, esély sincs a nyílt tengert megpillantani
A nyaralójuk szigetére már végképp semmilyen módon nem lehet tömegközlekedni, az autót is le kellett parkolnunk, csomagok be a csónakba, evezők a kézbe, de aztán csak beindult a motor is :P
Házigazdám, Mika
A vityilló
Mika beizzította a szaunát (Finnországban járunk, persze hogy minden nyaraló alapfelszereltsége a szauna), Janinnával pedig összedobtunk egy kis uzsonnát. Nem is tudtam eddig, de a bocskorszíj, vagy medvetalp ha éppen úgy ismeritek, finn édesség, és nagyon büszkék is rá! Én személy szerint nem kifejezetten szeretem, de a szíves kínálásra egy-kettő azért lecsúszott. Közben szauna is kellően felmelegedett, jöhetett a móka!
A merülőmedence itt sem volt csúnyább, mint Tamperében, csak egy kicsit sósabb...
Nagy levegő, fogat összeszorít, bátorságot összeszed, és ugrás a Balti-tengerbe!
(életemben először, így egy újabb tenger kipipálva!)
Megérdemelt lakoma
Vacsora végére a nap is kezdett lenyugodni, úgyhogy felmásztam a tetőre fotózni :)
Egy kis művészkedés
Imádom ezeket a színeket
Indulandusz haza, móló a csónakból fotózva
Muszáj volt megörökítenem Mika Hello Kitty-s sapkáját :)
(Mika amúgy egy Hello Kitty-s esernyő és tolltartó, sőt egy
rózsaszín plüssunikornis büszke tulajdonosa is)
rózsaszín plüssunikornis büszke tulajdonosa is)
Ha lenne zászlóm, ilyen lenne
Búcsúkép a kompról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése