Tampere - Day 2

Reggelre beköszöntött a nyár Finnországba! A hétvégén még komolyan fontolgattam, hogy télikabátot kellene-e hozni, most meg hiányzik a kiscipőm, a rövidnadrágom és a naptejem. Nem mintha akár csak Lettországba vittem volna ki magammal rövidnadrágot vagy naptejet, nem gondoltam hogy 6 hónap tél után tényleg eljöhet egyszer a jó idő…

Szóval ragyogó napsütésre ébredtünk, és mivel Veronicának megint csak tanulnia kellett, kölcsönadta a bicaját, és kétkeréken folytattam Tampere felfedezését.

Először is a Tourist Infoba mentem, ahol egy édes kis öregember kigyűjtötte nekem az összes múzeumot, ami péntek délután ingyenes Tamperében (és megköszönte, hogy tőlem megtudhatta, vannak ingyenes múzeumok :) ), aztán megvettem a vonatjegyemet Turkuba, ami a következő állomásom lesz (majdnem 30 euro 1 óra 45 perc utazásért, egy vagyon mellett a leeső államat is a pénztáros néninél hagytam…)

Miután megemésztettem a híreket, és némi gyakorlat révén közelebbi barátságba kerültem a bringával (egysebességes, kontrafékes vénség, nem biztos hogy a legjobb ötlet a dimbes-dombos Tamperében…), eltekertem a Näsi parkba, útközben újabb oldaláról is megcsodálva a Näsijärvi tavat.

Magány

Stílusos hullámvasút a delfinárium mellett

Pici dombon pici kastély

Nyááár!!! 

Ha már egy kis magaslaton jártam, gondoltam átszelem a várost, és lesiklok Tampere másik tavához, a Pyhäjärvi-tóhoz. Útközben még egy nemzetközi étel fesztiválba is sikerült belebotlanom, vagy 100 méteren keresztül sorakoztak a sátrak egymás mellett német kolbásztól kezdve francia palacsintáig mindenféle ínyencséget kínálva, én az olasz sajtokat kóstoltam végig :) 

Ahogy elértem a tavat, leparkoltam a bicajt, és sétálni indultam. Itt meg kell jegyeznem, mennyire más a kerékpáros kultúra errefelé: nappal az emberek szinte alig zárják le a bicajaikat, ha mégis, akkor sem bazároznak azzal, hogy valamihez hozzálakatolják, egyszerűen csak rádobnak egy zárat az egyik kerékre (zárak közül is a leggagyibb fajtából), és a legnagyobb lelki nyugalommal ott hagyják a kérdéses járművet egész napra. Na hát én ennél sokkal parásabb vagyok, szépen lelakatoltam Vera bicaját egy lámpaoszlophoz, kétszer megnéztem hogy jól elforgattam-e a számzárat, és csak aztán vetettem bele magam a természetbe.

A Pyhäjärvi-tó legalább olyan gyönyörű, mint a Näsijärvi-tó, a tűző nap, kóbor bárányfelhők, kacsák, kutyát sétáltató vagy épp kocogó emberek pedig tökéletessé tették a békés összképet. Két-három óra úgy eltelt, mint a pinty, csak bámészkodtam, bandukoltam, lábat lógáztam és tóba gázoltam, és persze veszettül fotóztam:

 Van olyan időjárás, amikor még a gyárak és gyárkémények is szépek

 Kutya meleg volt!

 Egy sima egy fordított

 Tükröződik ezerrel

 Mártózás utáni láblógatás

 Márti loves the sun :)

 És a kavicsokat is szeretem, még mindig

 Parkokban lépten-nyomon napozó finnekbe botlottam, ez a három srác módszeresen 5 percenként megfordult a padon, milyen kis tudatosak :)

 További láblógászás minisziklamászás után, háttérben még egy napozó alakkal

 Gondolatban elmerülve

Végül pedig egy itt a sirály, hol a sirály rejtvény :)

Csak a korgó gyomrom emlékeztetett hogy ideje hazamennem, és az egyre vörösödő képem - asszem elkövettem a lehetetlent: májusban leégtem Finnországban! Gyors hidegzuhany és ebéd után Veronica csodás helyre vitt: egy kávézóba, ahol nemcsak hogy a kedvencem, a chai latte az egyik legolcsóbb ital, de a rengeteg társasjáték mellett számítógépes játékok, kifestők, kézimunkák közül választhat az ember unaloműzőt, vagy, ha éppen kedve szottyan, most kapaszkodjatok meg, legózhat! Mi persze a legós asztalt választottuk :)

 Az álomkávézó

 Az álomasztal

 Veronica inkább a színezést választotta

 Én pedig pálmafás lószállító hajót terveztem :)

Bájos :) (az én jókívánságom azt mondta: Be happy, it could be worse!)

Mókázás után Veronica tanulókörbe ment, én pedig pakolni, hogy átköltözzek a következő vendéglátómhoz, Laurához. Laura ugyan még középiskolás, egy pofás kis apartmanban lakik egyedül a belváros kellős közepén, és épp ma töltötte be a 18-at! Mint utóbb kiderült, ez azt jelenti hogy masszív alkoholizálásba kezd olyan este 6 körül néhány hasonkorú barátjával, és abba sem hagyja, míg éjfél körül ideje nem lesz valami bárba menni, és kitáncolni az alkoholgőzt. Már ha odatalálnak… Azért egész vicces kis este volt, isteni csokitortával, és közepes fehér borral, szóval nem panaszkodom! Főleg, ha Laura képes lesz még dél előtt kikelni az ágyból, és nekivágni szépen eltervezett programjainknak :)