Zaneta Budapesten

Egy kihagyott fesztivál és három alvással töltött nap után elérkezett a szabadság második felvonása, melynek során legkedvesebb cseh barátnémmal, Zanetával Magyarországra látogattunk. Már az utazás is kalandos volt, még a szlovák határ elérése előtt leszállították a Szlovákiába tartó utasokat, a Budapestre igyekvőket pedig egyórás várakozás után Bécsen keresztül vitték haza. A lényeg, hogy megérkeztünk :) 

Gyorsan lepakoltunk Balázséknál, és a Duna-parton besétáltunk egészen a Deák-térig, gyönyörködve az éjszakai Budapestben, majd megajándékoztunk magunkat némi fröccsel a Gödörben. Az est fénypontja viszont a lefekvéshez készülődés volt, amikor is tesómék megkérdezték, Zaneta milyen párnát szeretne (értsd kicsit vagy nagyot), erre ő azt mondta, hogy csirke nélkülit :) Én már kifejezetten jól beszélem a Zaneta-angolt, úgyhogy egyből kapcsoltam és fordítottam: allergiás a tollpárnára :)

Kedden aludtunk egy nagyot, aztán szűk 2 órán keresztül készítettük elő a délutáni programunkat, Zaneta ugyanis geocach őrült, és mindenáron szeretett volna jó párat megtalálni Magyarországon. (aki még nem hallott volna a geocachingról, itt tájékozódhat). 1 körül tehát, mindenféle információkkal, kézzel rajzolt és nyomtatott térképpel felszerelkezve nekiindultunk meghódítani a Városligetet. Persze sikert arattunk, és a tervezett 7-ből 5-öt meg is találtunk! 

 Életem első geoládája, a Hősök terén találtam :)

Beültünk a Kertembe limonádézni, ebédelni, és lehűlni, mert persze a legnagyobb hőségben kincsvadásztunk.

Aztán végig az Andrássy-n lesétáltunk a Deákra, onnan a Kiskörúton egész a Dunáig, persze át Budára, még megnéztük a BME főépületet, végül hulla fáradtan hazaindultunk. Vacsora, pihi, és belevetettük magunkat az éjszakába, Petivel kiegészülve hármasban nekivágtunk romkocsmát keresni, ahol még van szabad asztal. Végül a Kőlevesben kötöttünk ki, és megtanítottuk Zanetát a túlélésre: „Szia. Kérek három jagermaister és két rozé kisfröccs és egy zlaty bazant. Köszönöm.”