Azért a következő hét sem csak a munkáról szólt, még egy szabadnapot kaptunk a cseh kultúrával való ismerkedésre, amikor is Loučeňbe, egy közeli faluba kirándultunk. Mivel tavaly az autista tábor alatt én már egyszer jártam ott, ki lettem nevezve túravezetőnek. Én. Igen, lehet nevetni, bizony rémesen eltévedtünk.
A falucska kb 3-4 km-re van Jizbicétől, de az út az erdőn át vezet, turistajelzés nincs, és a google maps nem ismeri az utat. Először akkor jöttünk rá, hogy nem jó helyen járunk, amikor bő fél óra séta után újra megláttuk Jizbice házait... Szerencsére velünk volt Markéta barátja, Jirka, és a mobilinternet, úgyhogy második nekifutásra, jó nagy kerülővel, a végén egy búzaföldön toronyiránt átvágva,
de eljutottunk a célhoz! Ami amúgy nem más, mint egy pofás kis kastély, egy hatalmas parkkal, amiben 13 labirintus várja a lelkes látogatókat.
Gyors ebéd után Irwinnel és a spanyol lányokkal felfedezőútra indultunk,
a többiek pedig pihenéssel ütötték el az időt az idegenvezetésig. Ugyanis a kastély épülete is látogatható, egy vicces öreg bácsi vezetésével. Bármennyire is felkapott a hely (az 5. legfelkapottabb kastély Csehországban, pedig csak 2007 óta látogatható), a külföldiekre nincsenek felkészülve, úgyhogy mi csak Markéta villámtolmácsolásában kaptuk az infókat. Azért így is megérte :)
A hazaút már zökkenőmentes volt, mert arra emlékeztem, hogy Loučeň felől hol kell nekivágni az erdőnek, és még épp a vihar előtt szerencsésen haza is érkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése