Balázs maradt még 2 napot :)

Szerda reggel Balázzsal autóba pattantunk, és észak felé vettük az irányt. Kinéztünk egy jó kis kirándulós helyet a Cseh Paradicsomban, és bár a reggeli előrejelzés szerint esőt várhattunk, az égen egy felhő sem látszott, úgyhogy bátran elindultunk. (Előző este is megnéztük az előrejelzést, akkor amúgy ragyogó napsütést ígértek.) Ügyesen megtaláltuk az úti célt, egy Malá Skálá nevű falucskát. Már az útról láttunk a falu fölé magasodó sziklákat, és a szikla tetején épületeket, kilátót, így végül is gyors kávézás után ezzel kezdtünk, bár az eredeti tervben nem szerepelt. Jó kis túra volt, a tetőn ismertető füzetet is kaptunk és bejártuk nememlékszemki nemtudommikor épült kastélyát.

Utána átvágtunk a folyón, és a kék jelzést követve, tűző napsütésben nekiindultunk megkeresni a környékre oly jellemző sziklaképződményeket. Útközben először beborult, aztán mikor épp egy falut hagytunk magunk mögött, hirtelen leszakadt az ég. Nem túlzás, 5 perc alatt bőrig áztunk, és kétségbeesve próbáltunk visszastoppolni a faluba. Végül egy traktor vett fel minket, gondolom neki mindegy volt elárasztjuk-e a járművét :) Kirakott minket „a” buszmegállóban, „a” kocsma mellett, ahova bementünk teát kérni. Igen, teát. Igen, tényleg teát. És még egyszer mondom, teát. Ennyiszer kellett elismételnem, hogy a pultos is elhiggye hogy nem sört akarunk :) Faggattam őket, hogy lehet leggyorsabban visszajutni Malá Skálára, mondják hogy gyalog, az erdőn keresztül. Mondom ez remek, csakhogy esik, mi meg csurom vizesek vagyunk. Néznek rám furán, hogy hát nem is vagyok vizes, aztán észreveszik hogy eddig ezért nem látták, mert egy négyzetcentiméter száraz folt sem maradt az összehasonlításhoz. Találtunk egy buszmenetrendet, amin lett is volna egy jó busz, persze kiderült hogy csak kedd-csüt-szombaton jár, mi meg szerdán voltunk ott. Mit volt mit tenni, visszaindultunk gyalog, de nem az erdőn át, hanem az úton, hátha sikerül elcsípni egy autót. Senki sem állt meg (mármint abból a három autóból, aki fél óra alatt elhúzott mellettünk), és már megint elkezdett esni, amikor végső kétségbeesésünkben leszólítottunk az út mellett álló két kisbuszt, akik mint kiderült nagyon kedves külföldiek, és az autónk pont útba esett nekik, úgyhogy az út további részét a csomagtartójukban tettük meg :) Forrócsoki, átöltözés, és irány Liberec! (Az eset óta amúgy Balázs a cseh időjárást és a változékony időjárást szinonimaként használja :) )

Liberec Csehország kb. harmadik legnagyobb városa, igazi iparváros (mint később megtudtuk, a városnak majdnem a közepén pl szemétégető is van), az útikönyvek sem tudnak fél oldalnál többet írni róla, de a Cseh Paradicsom mellett van, és barátnőm is lakik ott, így ideális célpontnak bizonyult. Meg is érkeztünk simán, Lucka már várt minket otthon, és miután kiteregettünk, elmentünk a törzshelyére sörözni és hermelínt enni. Találkoztunk a helyi arcokkal is, akik bár csúfosan megvertek minket darts-ban, jó kis estével ajándékoztak meg.

Másnap aludtunk egy nagyot, és miután Balázs feltankolt a legkülönbözőbb cseh sörökből, az egyetlen helyi látványosság, egy tv-torony felfedezésére indultunk. A torony több mint 1000 méteres magasságból indul, és úgy tervezték, hogy kövesse a környezet formáit. Ennek köszönheti különleges alakját, és Csehország egyik legszebb épületének címét.A kilátás is egész jó, meg persze van történeti kiállítás is, de azért ennél sokkal többet nem lehet elmondani a helyről. Eddigre én már kicsit lerobbantam, előző napi megfázásból és valamilyen rejtélyes gyomorbajból kifolyólag, úgyhogy a tervezett fesztivál helyett Nymburkba mentem (Balázs szerencsére hazavitt), és miután ő útra kelt Magyarország felé, én megkezdtem 18 órás alvásomat.