A szombati nagytakarítás után tehát belevágtunk a következő turnusba, amit kisgyerekes anyukáknak szervezünk, hogy egy fantasztikus, manó-dús hetet tölthessenek el 2-7 éves porontyaikkal, és lehetőség szerint még kicsit pihenhessenek is.
Ebben próbál segíteni 2 táborvezető (Žaneta és Denisa), további 10 manó (Tom, Eliska, Eva, Betty, Kuba, Markéta, Anicka, Dana, Lucka, és jómagam) segítségével.
A tábor elég nagy feszültségben telt, egyrészt mert Žaneta épp úgy döntött hogy semmi kedve az egészhez, másrészt szinte végig szakadt az eső, harmadrészt a nagyrészt újoncokból álló, és sajnos nem épp tehetséges manó-seregnek nem tett túl jót az anyák állandó árgus tekintete. Nem is írok olyan részletes beszámolót, mint az autista táborról, de azért sok jó dolog is történt, megpróbálom ezeket hűen megörökíteni :)
Reggeli manó
Ez volnék én :) A szolgálatot 7:30-kor kezdtem, és feladatom egész konkrétan a tábor felébresztése volt, sárga-narancssárga jelmezben, manósapkában, egy triangulummal a kezemben jártam a tábort, és miközben lelkesen csilingeltem, az alábbiakat skandáltam:
Budíček, budíček, tady Skřítek Raníček! Dobré ráno, dobrý den, ze spacaku rychle ven!
Ébresztő, ébresztő, itt a Reggeli Manó! Jó reggelt, jó napot, ki az ágyból lustaságok!
Bizony, magyarul is ébresztettem, a szülők szórakoztatására, akik közül sokan utolsó nap el is kérték a magyar szöveget, annyira érdekesnek találták :) Sok gyerek pedig már ébren volt mire én rázendítettem, és lelkesen csatlakoztak hozzám, csilingelni is, meg énekelni is, és mindig szóltak hogy melyik sátorban alszanak még. Aztán amikor a magyar szöveg jött, azt mondta az egyik kölyök, Mathias, hogy dehát ők nem tudnak franciául! Mondtam hogy ez bizony magyar, erre egyből rávágta, hogy magyarul se tudnak, de a lustaságok szót megtanulták, mert az a legviccesebb :)
A reggeli műszak alatt még minden fotós aludt, de máskor is kellett manó-jelmezben lennünk, úgyhogy ez elég jó illusztráció arra, hogy festettem majdnem egy hétig
Bob
Első két nap még csak a programok előkészítésében segítettem a sikeres ébresztő után, de az esti megbeszélések során világossá vált, hogy a sárga csapat manói nem bírnak el a gyerekekkel, és a probléma gyökerét egy Bohoušek nevű kiskölyökben (én inkább az anyjában) látták, úgyhogy beosztottak mellé asszisztensnek. Szegény sráccal tényleg sok gond volt, de szerintem mindez csak azért, hogy végre figyelmet kapjon az anyjától, aki szó szerint nem vett róla tudomást, sose tudta hol van, ebédelt-e, csak a kishúgával volt elfoglalva. Onnantól, hogy én is ott voltam, és fogtam a kezét, olvastam neki mesét, ölbe vettem ha fájt valamije, és rendszeresen megetettem, megpisiltettem, igazi kezesbáránnyá, és a barátommá vált :)
Sárga csapat
Mint már említettem, a hét második, és ezáltal nagyobb felét a sárga csapattal töltöttem, a legnagyobb csapattal, rekordnapján 17 lurkóval és vagy 8 anyukával!
Indulásra kész, egy átlagos séta előtt
Csoportkép a manó-diplomák átadása előtt :)
Kačinka
Bár Martina anyukaként vett részt a táborban, a várakozásoknak megfelelően nem tudott megülni a fenekén, úgyhogy bébiszitterkednem kellett néha Pavel és Kačinka mellett is. A kislánnyal már olyan bizalmas viszonyba kerültünk a végén, hogy a sátramban akart aludni egyik éjszaka, és bár sajnos nem lehetett, küldött nekem egy jóéjtpuszit, aztán huncutul a szája elé tette az ujját, jelezve hogy ez titok, mert puszi bizony még az anyukájának is ritkán jár :)
Kačinka épp elbűvölő :)
Lanovka
Pavel segítségével megint csak megcsúszdáztattunk minden gyerkőcöt, és engem is kétszer, sőt egy másik felnőtt-ágra is felmehettem a kalandpályán, nagyon klassz volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése