Ági és Balázs nálam jártak

A második tábor után volt egy teljes vasárnapom kialudni és rendbeszedni magam (értsd egy hét után végre megint mostam hajat), és máris vendégeim érkeztek, hogy bearanyozzák a szabadságom első napjait.

Először Ágica ért Nymburkba, és bele is vetettük magunkat csajos teendőinkbe: bevásárlás, hajfestés, és persze az elmaradhatatlan pletykálás. Miután hírét vettük, hogy Balázs dugóba keveredett, és még közel másfél óráig nem számíthatunk rá, felkerekedtünk egy kis Elba-menti sétára. Persze nekem hátsó szándékaim is voltak, és vagy fél kiló sárgarépát rejtettem el a táskámban. Be is jött a gonosz terv, a legnépszerűbb kacsa-etető parton előkaptam a répákat, és pár perc múlva már meg is jelentek a nutriák, Ági legnagyobb meglepetésére és örömére :) Addig etettük és fotóztuk a szőrös kis fenevadakat, míg mindent felzabáltak (türelmetlenségükben akár a cipőnket vagy a nadrágunk szárát is megrágcsálva), és így kábé Balázzsal együtt értünk vissza a főhadiszállásra, Tortugára.

A kiegészült csapatnak először is részletes körbevezetést tartottam, aztán pizzát sütöttünk: biztos említettem már párszor, hogy hiányoznak az otthon megszokott gyorskaják: gyros, pizza, kínai, és bizony alkalmanként 1-1 meki is, a cseh konyha népszerű hús-körettel kombinációját is meg lehet unni… Szóval miután a kedvemért pizzát ettünk, kikocsikáztunk Jizbicére, a nyári táborok helyszínére. Újabb körbevezetés után Ágica ugrált egy kicsit a trambulinon, és már indultunk is vissza, hogy legyen elég időnk inni :) 

A törzshelyemre (bizony, olyan is van!) ültünk be, az Eliskába. Papírforma szerint összefutottunk barátnőimmel is, később pedig a főnököm is benézett még egy munkatárssal, meg is hívtak 1-1 kör Fernet Citrusra. Persze nem csak ezt a finom cseh röviditalt kóstolhatták meg Balázsék, a helyi sört kapták, a Postrizinskét, és belekortyolhattak az én kedvencembe, a Frisco-ba is.

A keddünk is a helyi specialitások megismerésének jegyében telt, gyors reggeli után Prágába vonatoztunk (persze a hosszabb úton, hogy az Elefánt típusú vonattal mehessünk), hogy meglátogassuk a Staropramen sörgyárat. Kicsit hamarabb értünk a környékre, mint kellett volna, az idegenvezetésig hátralévő időt hát kávézással és egy szabadtéri konditeremben való bohóckodással töltöttük.

Maga a gyárlátogatás számomra pozitív csalódás volt. Korábbi tapasztalataimmal (Postrizinske gyár Nymburkban és Budweiser gyár Ceske Budejovicében) ellentétben itt nem a gyáron vezettek minket végig, hanem egy csili-vili bemutatótermen, ahol mindenféle animációt és effektet felhasználtak, hogy biztosan a fejünkbe verjék: a Staropramen a világ legjobb söre! Bár az előadás leginkább egy amerikai reklámra emlékeztetett, nekem kifejezetten tetszett, főleg hogy a végén még kóstolót is kaphattunk szűretlen Staropramenből, ami még nekem is ízlett!

Belefáradva az ivásba nekiálltunk éttermet keresni. Nem jártam még annyiszor Prágában, hogy legyen kedvenc éttermem, de emlékeztem egy Svejk étteremre, ahol még valamikor februárban finomat ettünk, és csodák-csodája meg is találtam, sőt még helyünk is volt :) Mi Ágicával egy nagy adag rántott sajton osztoztunk, Balázs pedig igazi cseh kaját rendelt: sonkával töltött krumplis knédlit káposztával.

Mivel Ági még nem járt Prágában, és este már ment is a gépe vissza Svájcba, megpróbáltuk kihozni a legtöbbet a helyzetből, és a Károly-hídon és az Óvároson keresztül sétáltunk vissza a pályaudvarra.

A reggeli kudarc után újra megpróbáltam Balázsnak is megmutatni a nutriákat, akik bár nem teljes létszámban, de hajlandóak voltak képviseltetni magukat és megjelenni etetésre. Este más programunk már nem is volt, mint újabb sorozat-függőséget kialakítani, ezúttal a Trónok harca iránt :)

Képek hamarost, addig is olvassátok Ági beszámolóját. 

A képek megérkeztek, itt láthatjátok őket.