Autista tábor - harmadik rész

Csütörtök

A legjobb után egy kifejezetten unalmas nap következett, ami elvitte a napsütést is, ezúttal tartósan. Délelőtt naplót írtunk, sétáltunk, ebéd után pedig végre összeraktuk a trambulint, a gyerekek nagy örömére :) Uzsonna után a külföldi önkéntesek búcsút vettek a csapattól, és visszatértek a főhadiszállásra, Tortugára. Én is velük tartottam, mert bár a hivatalos táborértékelést már megejtettük előző este, szerettem volna velük tölteni a búcsúestét. A terv egy hatalmas party volt, de mire hazacuccoltunk, mindenki végre rendesen le tudott zuhanyozni és hajat mosni, és rájöttünk, hogy milyen éhesek vagyunk, már este 9 volt. Nymburk nem kifejezetten egy metropolisz, 9 után éttermet nemigen lehet találni, úgyhogy a Kauflandba mentünk feltölteni a készleteket, és ki-ki megvette a szuvenír ostyát, sört vagy éppen becherovkát. Nekiültünk vacsorázni, sörözni, fényképeket csereberélni és mindenféle önkéntes lehetőségekről beszélni, aztán a sűrű ásítozásra való tekintettel már jócskán éjfél előtt asztalt bontottunk...

Péntek

Reggel a többiek majdnem mind Prágába indultak, repülőhöz, vonathoz, vagy csak eltölteni még 1-2 kellemes napot a cseh fővárosban, mi pedig Martinával nekiálltunk összepakolni a maradék felszereléseket a következő táborhoz, és beleszuszakolni az autóba. Közben én elugrottam a postára is, feladni a gyerkőcök képeslapjait.

Tízórai tájt értünk vissza Jizbicére, és egyből vissza is szereztem Lukyt, akit előző estére kölcsönadtam Evának :) A délelőttöt kézműveskedéssel töltöttük, és megköszöntöttünk egy másik Lukyt a szülinapján, soks-sok lufiállatot kapott :) Ebéd után pedig még utolsó nagy sétára indultunk, vonatokat nézni, majd nagy kerülővel az erdőn át haza. Végig lógott az eső lába, de mégiscsak megúsztuk :)

Korai vacsora volt, a búcsúestére való tekintettel megint csak tábortűz mellett, sörivó barátainknál ez a nagy kedvenc, korra való tekintet nélkül. Én már kicsit untam a sült kolbászt, de a grapefruitos staropramen mindent feldob :)

Már bőven 9 előtt ágyba/sátorba raktuk a gyerekeket, és megkezdtük maratoni értékelő megbeszélésünket. Szerencsére Zaneta tolmácsolta a nagyját, és én is sokat megértettem, de még így is rém unalmas volt közel hajnali 1-ig a tábort elemezgetni: milyen volt a szervezés, a szállás, a vezetők, a kommunikáció, az atmoszféra, a segédeszközök, a programok, de a hab a tortán, hogy mindenkinek mindenkiről kellett valami személyeset mondani. Végül rólam csupa jót mondtak, ami nagyon meglepett, mert sokszor stresszesnek éreztem lavírozni a cseh és a külföldi önkéntesek között, de úgy fest megálltam a helyem, és a cseh tudásomat is sokan dicsérték, igazán kedvet kaptam hogy jövőre is visszajöjjek :)

Szombat

Reggeli után már el is kezdtek szállingózni a szülők, és 11-re már ki is ürült a tábor. Lukyt is hazavitték, illetve visszavitték az otthonba, ahol él. Igazán klassz kis kölyök, ha jövőre tényleg visszajövök, remélem megint őt kapom :) Szomorkodásra azonban nem sok időnk volt, rendbe kellett rakni a tábort és felkészülni a másnap kezdődő baba-mama turnusra.

Képeket pedig itt nézegethettek. Vigyázat, sok van!