Sevilla

Ma reggel utolsó autózásunkra indultunk, sajnos kicsit későn értünk Sevillába, úgyhogy engem csak kiraktak kábé a város közepén, és egyedül indultam a katedrális felé, a városnéző séta indulópontjához. Anyuék ugyanis előző hétvégén (amikor én még a cseh hegyekben dolgoztam), már töltöttek vagy másfél napot Sevillában, és részt vettek az ingyenes túrákon, így más terveik voltak. 

Szóval 11-kor Juan, az idegenvezető és még vagy 20 turista társaságában nyakamba vettem a várost, és megismerkedtünk az elmúlt 500 év történelmével, emlékeivel, épületeivel. Mivel ez már a harmadik hasonló túrám volt a Pancho Tours szervezésében, a történetek már igencsak ismétlődtek, de Juan hihetetlen lelkesedése, humora és vicces akcentusa bőven kárpótolt :) Azért nem bántam, amikor bő két és fél óra után elértük a végállomást, a Plaza de Espanat. Ez egy gyönyörű tér, egy palotaszerű épülettel, Spanyolország bemutatásának szentelve. Ennek megfelelően minden régió vagy nagyobb város kapott egy saját kis falrészt, paddal, ahol egy mozaik mutatta be a hely jellegzetességét, vagy jellemző történelmi pillanatát. Természetesen az összes hellyel lefotózkodtunk, ahol már jártunk :)

Megj: itt forgatták a Star Wars Naboo-ban játszódó jeleneteit, pl. ezt!

Aztán még körbesétáltunk a parkban, és én hazaindultam a 41 fokos hőségben, hogy még sziesztázzak egyet a délutáni túra előtt.

6-kor tehát felfrissülve, átöltözve és kipihenten álltam a Giralda torony lábánál, és örömmel konstatáltam, hogy ezúttal is Juan lesz a vezetőnk :) Az útvonal is hálásabbnak bizonyult a délelőttinél, az óvárost és a zsidó negyedet céloztuk meg, és a már negyedjére hallott általános történelmi ismertetőn kívül rengeteg legendát hallhattunk, sőt Howard Wolowitz spanyol ikertesóját is láttuk :)

A túra után betértünk egy Huelva 8 névre hallgató bárba, ahol már sangriával várt a családom, és végül egy flamenco esttel ünnepeltük meg az utolsó andalúz esténket. Egy gitáros, egy énekes, és végül összesen 4 táncos (1 nő és 3 férfi) adta a közel másfél órás műsort. A táncosok mindenféle kombinációban léptek a színpadra, nem több mint fél méterre tőlünk (bizony, még izzadságcseppeket is kaptunk 1-1 lendületes pörgésnél), és a végén egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy az első férfi szólista volt a kedvencünk. Éjfél előtt nem sokkal sétáltunk haza, 29,5 fokban (!), részemről nagyon boldogan az elmúlt néhány nap fantasztikus élményeitől.