Barcelona

Vasárnap

Reggel tehát búcsút intettünk Andalúziának, és miután sikerült a túlsúlyos, de szerencsére méreten belüli kézipoggyászainkat felcsempészni a gépre, sikeresen landoltunk Barcelonában.  Hogy kipihenjük a kalandokat, csak egy programot szerveztünk, ami nélkül állítólag nem is nyaralás a nyaralás Spanyolországban: focimeccsre mentünk. Most volt a spanyol bajnokság utolsó fordulója, és már csak a másik barcelonai csapat, az Español meccsére kaptunk jegyet, de azért ez is több mint a semmi, nem? :) Szóval kibumliztunk a stadionba, szereztünk szotyit, és kényelembe helyeztük magunkat a legfelsőbb sorok egyikében, hogy onnan élvezhessük az Español-Sevilla végül 1-1-re végződő csatáját. Persze mindkét gólt az előttünk lévő kapuba rúgták :)

Hétfő

Anyuék annyit meséltek az őszi látogatásuk során tett túráról, hogy gondoltam ez nekem sem maradhat ki, és én is meghódítom Montserrat-ot. Nem is tudom pontosan, ez csak a kolostornak, vagy a helynek a neve, mindenesetre mindössze 50 km-re Barcelonától gyönyörű sziklák emelkednek, ahova évszázadokkal ezelőtt szerzetesek pofás kis kolostort építettek.

Reggel vonatra szálltam hát, és egy órás ringatózás után csodás látvány tárult elém.

Libegővel mentem fel a kolostorhoz, körbenéztem, megreggeliztem a remény lépcsőjének lábánál,

és még épp időben értem a templomba, hogy meghallgathassam a helyi fiúkórus híres Ave Maria előadását.

Aztán elindultam felfelé, egy régi kolostor romjaihoz. Útközben többször is megálltam csodálni a kilátást, és harcolni az elemekkel, ahogy ugyanis kiértem a sziklák védelméből, hatalmas szél kerekedett és az eső is csepergett.

Végül sikeresen felértem, és Balázs tanácsát megfogadva egy másik útvonalon indultam vissza, ami egy ideig nem is vissza volt, inkább még magasabbra, még sziklamászókkal is találkoztam. Aztán a civilizációhoz közeledve összefutottam egy eltévedt párral is, akik sajnos semmilyen normális idegen nyelvet nem beszéltek, de kiderült hogy oroszok, úgyhogy csehül végül szépen irányba állítottam őket :) Szép nap volt, és hazafelé egy amerikai családdal szóba elegyedve még tippeket is kaptam, honnan lehet menő, vicces kindle-tokot rendelni :)

Balázs a napot az egyetemen töltötte, így csak este futottunk össze, moquito-zni mentünk egy helyes kis bárba.

Kedd

A szülinapom :) Na jó, nem igaziból, de még karácsonykor Balázzsal úgy döntöttünk, hogy majd májusban köszöntjük meg egymást, és most jött el a nap. A délelőttöt bandukolással és vásárolgatással töltöttem, aztán ebédelni „A Pezsgős Helyre” mentünk, ahogy Balázs hívja :)

Ez egy nagyon népszerű bár, ahol kizárólag pezsgőt és szendvicset lehet kapni, még csak le sem lehet ülni, mégis folyton tele van. Finom volt a pezsgő is, meg a halas-kéksajtos szendvicsem is, de lényeg még hátra volt. Szuper ajándékot kaptam, a barcelonai akváriumba mentünk :) 

Láttunk rájákat, cápákat, pingvineket, sőt még tengeri sárkányt is! :)

  
Szerda

Szerdán újabb kihagyhatatlan dolgot tettem: kirándulást a Barcelona stadionjába, a Camp Nou-ba. Magam is meglepődtem mennyire élveztem, bár guided tour nincs, mint anno Manchesterben, az audio guide és az interaktív kiállítás megtették a magukét.

Láttam a klub legszebb 50 gólját, meghallgattam a himnuszukat több nyelven, és végignéztem az összeállítást az utóbbi évek fantasztikus sikersorozatáról. Ja, és persze kézbe vehettem az egyik kupájukat is :)

A stadion mellett pedig felfedeztem egy fura temetőt, ami engem leginkább valami archívumra emlékeztetett, görgős létrákkal, amikkel elérhetik a gyászolók az emeleti sírokat. Elég bizarr megoldás…

Délután kisétáltam a tengerpartra, sétálni és lábat áztatni, amiből végülis a nagy szélnek köszönhetően szörfös-bámulás és fotózás lett.

A miheztartás végett bokáig persze belementem :)

Aztán kaptam egy üzenetet Balázstól, hogy valami borzasztó unalmas előadás után a csoporttársaival beültek valahova sörözni, úgyhogy én is csatlakoztam hozzájuk. Azzal a különbséggel, hogy sör helyett én a helyi pezsgőre, a cava-ra szavazok. Szerencsére Balázsnak jó fej barátai vannak, kifejezetten jól szórakoztunk, és miután hazaszaladtunk melegebb ruhákért, újra csatlakoztunk hozzájuk. Miután az olasz srácok női pulcsiban próbáltak csajokat felszedni, és nekünk is jutott a virágokból, egy bárban kötöttünk ki koktélozni, és csak jócskán éjfél után indultunk haza, biciklivel. Egy biciklivel. Ketten.

Csütörtök

A tervek szerint ma reggel együtt reggeliztünk volna Balázs kedvenc reggelizős helyén, ahonnan ő focizni, én meg túrázni mentem volna, de hát végül 10-kor sikerült csak fölkelni. Amúgy is számomra Barcelona inkább a nyugalmat, laza nyaralást jelenti, úgyhogy úgy döntöttem inkább visszasétálok abba a parkba, ami tavaly a legjobban tetszett, és olvasással múlatom az időt, míg Balázs tanul. Ja, és pár napja felfedeztem néhány fantasztikus gyöngy-boltot, ahova feltétlenül vissza kellett néznem :)

Este pedig Balázs elvitt az egész nyaralás fénypontjára, ahol életem legfinomabb szendvicseit ettem!

És ha már nosztalgia-nap, tavalyról még egy másik program várt ismétlésre: a Magic Fountain, azaz a Varázsszökőkút varázslatos előadása :) Ja, és persze a hazabicajozás. Egy biciklivel. Ketten. :)

További képek itt.