Morialta - Three Falls Grand Hike

Áprilisban már megcsináltam ezt a túrát, ma volt négy óra szabadidőm egy meeting és munka között (bizony, munkába álltam, matekot korrepetálok csütörtök és szombat délutánonként a North Shore Coaching College-ban!), és úgy döntöttem meglesem a vízeséseket az esős telünk után. Nem csalódtam :)

 Ez a bolyhos borsóféleség talán már a tavasz jele

 Ez a virág tuti :)

 Jobbra vezet az utam

 Át a hídon, a vízesés fölött

 Közelebbről

 Hídon jobbra néz

 Hídon balra néz, le a zuhatagba

Úton a Third Falls felé

 Third Falls

Second Falls

 Lenéztem

Lemásztam

 Tele zöld trutymóval

First Falls

Tökéletes uzsonnázóhely, viszlát legközelebb!

Ui: kicsit le is égtem, kell ennél több bizonyíték hogy végre tényleg nyakunkon a nyár?! :)

Brownhill Creek

Már vagy harmadik napja egyfolytában napsütéses időnk van (amire olyan május óta nem volt példa), Andy lábában is benne volt a boogie, ma délelőtt egy rövidebb túrácskára (vagy inkább hosszabb sétára) vittük Zoet a Brownhill Creek Recreation Parkba.

 Odafelé a kalandosabb, Wirraparinga nevű útvonalat választottuk, ami 

majdnem végig a Brownhill patak partján halad, mikor melyik oldalon

 Az átkelések nem mindig voltak zökkenőmentesek, azt gyanítjuk hogy az esetek 99%-ban jobban kilátszanak a kövek, mostanában viszont esélytelen száraz lábbal átjutni a túloldalra... Andy már a túlparton, én még itt hezitálok (jajszegénycipőm), Zoe közben vagy ötször átgázolt ide-oda, gondolom bátorításképp :)

 Végül csak átmerészkedtem, ezt a kis csobogót már egy-két kilométerrel fentebb találtuk

 Zoe nem bírta ki hogy ne legyen rajta a képen...

 Búcsúzunk a pataktól

 Visszafelé egy szélesebb, egyenletesebb ösvényen caplattunk, jobbra út, balra erdő

Ez a fénykép sem random ám, találkoztunk helyiekkel, csak nem látszik jól mert 

Zoe lelkesedésében jól fölkergette őket :)

Azt hiszem elkel a segítség: a keretezett képrészlet nem mást rejt, mint egy őzgidát!!! 

Összesen amúgy hármat láttunk, Andy életében először! :)

Onkaparinga Sundews River Hike

Kedden vérszemet kaptam, ha a két órás túrát kevesebb mint egy alatt teljesíteni tudtam, a négy órás túra sem kottyanhat meg, ráadásul a nap is hétágról sütött ma reggel, úgyhogy miután leadtam Huntert, sétálni indultam.

 A válaszútnál most jobb helyett balra fordultam

 Időről időre ilyen lezárásokkal lehetett találkozni, 

gondolom az elmúlt hónapok heves esőzései miatt

 Aztán végre megláttam az Onkaparinga folyót!

 Ritkán ilyen magas a vízszint

 Még spontán csobogók is létrejöttek

 Azért egy-egy szép fa elterelte a figyelmemet a vízről

 De szerencsére a lábam elé is néztem - ma egy piroshasú fekete kígyóval találkoztam 

(bizony a helyiek rémesen fantáziadúsan nevezik el a kígyóikat...)

 Ehhez a gyíkocskához azért közelebb mertem menni ;)

 Akik pedig megint csukott szemmel görgettek tovább az előző két képen, 

azoknak itt egy másik "természet győzedelmeskedik" fotó :)

 Tombol a tavasz

 Folytatom az utam a folyóparton

 Míg az ösvény kissé el nem vizesedett...

No itt fordultam vissza - hihetetlen, hogy a legszárazabb kontinens legszárazabb államában, a tavasz kétharmadánál az útvonalat majd' egy méter víz borítja... Majd nyáron újra próbálkozok :)

Onkaparinga Revisited

Emlékeztek még, hogy pár hónapja megpróbáltuk meghódítani az Onkaparinga River Nemzeti Parkot? Itt számoltam be az akkori kudarcunkról, amit persze csak azért idézek, mert ma sikerült győzelemmé változtatnom!!! A végeérhetetlennek látszó tél után ma végre 28 fok volt, úgyhogy a nagyon szükséges teendők elvégzése után fogtam magam, és újra látogattam ezt a helyet, már csak azért is, mert mindössze 10 percre van Hunter iskolájától, ahol 3-kor jelenésem volt. Ugyanazt a túrát néztem ki, mint anno, a Sundews Ridge Hike névre hallgatót, az ajánlás szerint két óra, hát nekem egy alatt sikerült is teljesítenem, azért az ígért kilátásban tényleg volt valami:

 Idáig jutottunk el a múltkor

 Lent az Onkaparinga folyó csordogál

 Míg fent végre tavaszodik! :)

 Túloldalon néhány vörös szikla

 Előtérben a mindent beborító lila virágok

 Útjelzés

 Mivel még bőven volt időm kicsengetésig, bevállaltam még egy, a nemzeti park
szomszédos bejáratától induló sétát: végül az Echidna Trail (Hangyászsün Túra)
nevűt választottam (hivatalosan ez is két óra, gyakorlatban 50 perc...)

 Kis kitérő egy vízeséshez

 Éppen csak, de tényleg esik!

 Közelről

 Hangyászsünnel nem, de más őslakossal volt szerencsém (?) összefutni, az a barna izé

 a zöld fűben egy barna kígyó! (ugye milyen fantáziadús az elnevezése?)

 Aki nagyon aggódott volna, annak itt egy másik, cukibb helyi arc, az elmaradhatatlan koala!

És akinél még ez is kiütötte a biztosítékot, búcsúzóul fogadjon szeretettel 

egy kis apróságot: bizonyítékot hogy élet bizony egy kihalt fában is van!