Lake Eyre

Lake Eyre Ausztrália legnagyobb tava (már amikor megtelik), és csak párszáz kilométerre van Adelaide-től, úgyhogy amint hallottuk hogy legalább egy része tényleg vizes, úgy döntöttünk ez a kis kerülő csak belefér az úti célunk felé. És csak mentünk. És mentünk. És néha megálltunk:

Nosztalgiázni Andy egykori osztálykirándulás-helyszínén

Parachilna metropoliszban (értsd egy kemping és egy kocsma),
ami egykor tényleg virágzott: fontos vasútállomás volt

Délután véget ért az aszfaltozott út, estére pedig Marree-be értünk,
a Drovers Run kempingben szálltunk meg, bal alsó sarokban a konyha...

Ez pedig a vécé, a lányoké a Jillaroo's, és az üzenetek sem semmik

Este tábortűznél gyűlt össze a két tulaj és mind a hat szállóvendég,

családias a hely, no

Napfelkelte

És irány a tó, azon belül is az egyik legészakibb kilátó pont, 

ami ilyen irányból megközelíthető

Végig, értsd 150 km-en keresztül egy farmon át vezetett az út, és csak a visszaút
legvégén találkoztunk másik járművel - ez itt tényleg a semmi közepe

Látvány

Néha egy-egy jószággal, főleg tehénnel

Az ott középen egy kenguru

Ez pedig egy dingó, életemben először láttam vadon!

Ezek a bocik meg csak bámulnak hogy hogy letért az a nagy autó a kijelölt útról -
persze hogy letért, mert ők állnak rajta és eszük ágában sincs megmozdulni...

Monitort is láttunk - erre külön büszke vagyok, mert éppen én vezettem, és kiszúrtam
 őt az út szélén, megálltunk, visszasétáltam, és még akkor sem ijedt meg :)

Némi víz a kijelölt vadkempingező mellett

És hát amiért jöttünk, a Nagy Beltenger!

A nagy várakozás után a felfedezőjével, John Eyre-rel 

kellett egyetértenünk: a "tó" bizony tényleg csalódás...

Ott a háttérben, az a barna... Azaz elkéstünk, már nem nagyon lehetett vizet látni :(

Általában így néz ki ez a hatalmas medence, a víz elpárolgása után csak homok és némi sóréteg marad rajta (anno ugyanis ez tényleg tenger volt, összeköttetésben az óceánnal)

De legalább olyan sík a medre, hogy gyorsulási világrekordot lehet állítani rajta!

Visszaérve a civilizációba ebben az oázisban ebédeltünk, pont a Lake Eyre Yacht Klub mellett - nem viccelek, tényleg van ilyen, és azt hiszem Ausztrália egyik legnagyobb létszámú klubja! A tagokat az sem érdekli, ha néha egy évtized is eltelik mire vízre szállhatnak

A déli kilátó nekünk jobban bejött

És jól kisétáltunk a ropogós sókristályokkal borított sárrétegen

Tavon jártunk

Újabb elhagyatott vasútállomás

Színes pocsolyák az út szélén

Ami csak kilóg, sós

Úton egy kis meglepetés felé

Pocsolya a pukli tetején!

No de a java ennek a tetején volt

A Bugyogó! (a szabadfordítás tőlem származik, bocsánat érte)

Random pontokon, főleg a közepén, levegőbuborékok távoznak belőle

Békésnek tűnik, de a barna rész a fehér körön belül olyan tempóban 

nyeli el az ember lábát, hogy végül egyikünk sem mert rendesen ráállni

Andy is csak biztos távolságból méregeti

Nekem a lefelé csobogó része is tetszett

Részlet

Ez pedig a természetes forrás az aznap esti kempingünknél - kellemesen frissítő, 

teljesen veszélytelen, csak túl népszerű a szúnyogok körében...

Reggeli kávé egy újabb nagyvárosban - William Creek-ben, mind a 12 lakosával :)

Búcsúzunk az úttalan utaktól - szerencsére a mi hűséges járgányunk 

(kölcsönhobbiterepjáró Davidtől) nem jutott erre a szomorú sorsra