Kisiskolás tábor

Vasárnap

Délután elkezdtek szállingózni a gyerekek, főleg kisiskolások, vagy épp iskolába készülők, de akadt néhány apró is. Sátrakat építettünk, berendezkedtünk, neveket tanultunk, és kiosztottuk a csoportokat. Én a pirosakhoz kerültem, egyedüli asszisztensként. Ez az a csoport, ahova a baba-mama táborba helyhiány miatt be nem jutott anyukák kerültek, 2-5 éves gyerkőccel, ahol általában egy idősebb gyerek bekerült valamelyik másik csoportba. A feladatom a többgyerekes anyukák segítése volt, akiknek nem volt elég kezük, vagy energiájuk a csemetékre. 

Mivel a hét a világ körüli utazás jegyében telt, ráhangolódásnak színes hajócskákra írtuk föl, ki hova szeretne eljutni a hét folyamán. Aztán elkészültek az első csoportképek, és már meg is érkezett az esti manó vagy kicsoda, és ágyba lehetett terelni a csapatot.

Hétfő (piros nap)

A tábor szigorú napirendet követett: ébresztő, mosakodás, reggeli, és az első foglalkozás: a három csapat (sárgák, pirosak, kékek) 20 perces váltásban tornázik, képkeretet díszít (mindig a nap színének megfelelően, amit az adott napon viselni is kellett!) vagy naplót ír.

Tízórai után a kincsesládájukat, azaz egy IKEA kartondobozt festettek ujjfestékkel a focipályán, Martina biztatására nem csak a kezüket, de az orrukat vagy a homlokukat is felhasználva :) Ebéd után egy kis sport és játékok a pályán, majd a nap fénypontja: Jarmark, azaz falunap! Szemüveg és napocska festés, korona-díszítés, tetoválás, pillangószárny-gyártás, dinnye-evés, és az én területem: a trambulin :)

Vacsora után esti sétára mentünk, még épp csak szürkületben, de természetesen az erdőn át. Ijesztgettek is minket rendesen mindenféle jelmezes és feketére mázolt alakok, az én csoportomban kifejezetten sikeresen, de végül bepisilés és rémálom sem lett :) Mire visszaértünk a táborba, az istállóban megterített asztal körül az Adams Family fogadott minket, gusztustalan kajákkal. Miután mindent végigkóstoltunk és lefotózkodtunk a szörnyekkel, újabb sétára indultunk az erdőbe, ezúttal tényleg koromsötétben, szerencsére a legkisebbek nélkül.

Kedd (zöld nap)

Reggeli után a szokásos program: képkeret, trambulin, naplóírás (mivel Kacinka még aludt, én rajzoltam helyette). Tízórai után Svájcba mentünk: pénzt gyűjtöttünk a réten, majd csokit vettünk érte :) Aztán a nagy kedvenc jött, a lanovka, majd Oroszországban a Baba Yaga, vagyis a Vasorrú Bába segítségével varázsigéket tanultunk és írtunk.

Ebéd után Loucenbe, vagyis Olaszországba látogattunk, és a 4 km-es séta jutalmaként hatalmas fagyikelyhet fogyasztottunk :) Kis csoportom a hazaút után már teljesen kidöglött, végre lehetett egy órát lustálkodni :) Kedd lévén este persze tábortűznél vacsoráztunk.

Szerda (narancssárga nap)

A reggeli torna ma igazi közönségkedvenc volt: zumba, Tom vezetésével! Tízórai után Indiába mentünk, vagyis feladatokkal teletűzdelt erdei sétára. Nemcsak hogy babakocsival kellett végigküzdeni az ösvényeken, a feladatok sem épp a 3 évesek szintjén álltak: számold össze India szomszédjait, mi is az a hinduizmus…

Délután már sokkal nagyobb buli következett: Texasba mentünk, egy lovas farmra, lovagolni és lovaskocsikázni. Ám az igazi meglepetés csak akkor ért minket, amikor Martina szambatáncosnak öltözve, egy latin zenét üvöltő hatalmas hangszóró társaságában megjelent a farm előtt, és igazi brazil karneváli hangulatot varázsolt! Megtanultunk pár táncot, majd visszaérve a táborba mindenki jelmezt öltött, és táncolva, énekelve végigvonultunk az egész falun! Mire visszaértünk a táborba, egy country zenekar várt ránk, és egészen este 10-ig partyztunk!

Csütörtök (fekete nap)

A tegnapi bulira való tekintettel fél órával később reggeliztünk, majd a szokásos programok, bár ezúttal Christynával rajzoltam. A reggeli torna pedig 20 perc fogócska volt, és valami misztikus oknál fogva az összes rosszcsont folyton engem kergetett.... 

Tízórai alatt a kalóznak öltözött táborvezetőtől ellopták a kincsesládáját, így meglett a napi küldetés: visszaszerezni. Ehhez először is le kellett gyártani a megfelelő kellékeket: kardot, fülbevalót, kendőt, horgonyt, majd ebéd után egy kincsestérkép segítségével a strandra jutottunk, ahol megtaláltuk a ládát, csokipénzekkel tele. Kifejezetten hűvös, de ez egy gyereket sem tántorított el, én voltam az egyedüli gyáva nyúl a parton. 

Vacsora után a gyerekeket lepakoltuk a házimozi elé, beraktuk a Karib-tenger kalózait, és két óráig csak relaxáltunk :)

Péntek (kék és sárga nap)

Tízórai után az erdőbe (fedőnevén Madagaszkárba) mentünk, egy új kisfiúval, Christyánnal kiegészülve. Az anyukája csak egy napra hozta el a gyerekeit, mert valami elintéznivalója akadt, így viszont nem is tudott velünk tartani: vagy másfél óráig a nyakamban cipelhettem a srácot... 

Ebéd után megkaptam Martina kocsiját, és irány Nymburk: Zaneta, Tom, David, Markét és én. Gyors zuhany, nagy rohanás, vissza Jizbicére, vissza Nymburkba, ki a vasútállomásra: és már el is kezdődött a workcamp. Első nap révén csak ismerkedtünk, játszottunk, isteni finom mirelit pizzát sütöttem vacsorára, és elmentünk sörözni. Indul egy újabb kaland!

 

Képek, kissé ömlesztve, itt.

Velké Popovice

Immár újra Csehországban, a szabadságom egyik utolsó napján Velké Popovicébe látogattam, a Kozel sörgyárba. Képes beszámoló következik:

 Profi csapos :)

 

 

 

 Olda Jarda, a Kozel sörgyár jelenlegi "arca"

 

Zaneta újra Budapesten

Péntek este tehát visszatértünk a fővárosba, és bár eredetileg hatalmas party-t terveztünk, végül otthon maradtunk filmet nézni, és energiát gyűjteni a szombat délelőtti gyors városnézésre. Ezúttal Budára látogattunk, természetesen a várba :)

Láblógászás a város fölött

Pózolás katonával

Aztán visszarohantunk Balázsékhoz, felkaptuk a cuccokat, és irány a Keleti pályaudvar. Zaneta hazaindult, én pedig Ágival találkoztam, hogy együtt töltsünk egy klassz délutánt kajálással, vásárlással, olvasgatással és persze pletykálással :)

További képek a nyaralásról itt.

Zaneta Debrecenben

Szerda reggel autóba pattantunk, és irány Debrecen, hogy Zaneta megismerhesse a szülővárosomat és persze a családomat.

Szuper fogadtatásban volt részünk, finom ebéd után egyből egy szépségszalonba mentünk, és bátran állíthatom, igazán gyönyörűek voltunk mikor távoztunk :) Tökéletes 23. szülinap, ahogy Zaneta fogalmazott :)

Este felavattuk az új szalonnasütő helyet az udvaron (bár a család többi része már használta, nekem még új volt, úgyhogy én ezt hívom felavatásnak), és persze kóstoltunk pálinkát és magyar bort is.

Másnap délelőtt nagyot aludtunk, és Mama is kijött Józsára, úgyhogy míg a fiúk az új zuhanykabint szerelték össze (persze az én segítségemmel!), mi a konyhában szorgoskodtunk és pletykáltunk.

Újabb isteni ebéd után a lányszakasz kivonult a böszörményi strandra, a fiúk pedig maradtak Olimpiát nézni. Persze később ők is csatlakoztak hozzánk csobbanni egyet.

Szép az élet :)

Este pedig borfesztiválra mentünk a Békás-tóhoz, körbekóstolni a magyar felhozatalt.

Péntek délelőtt végre bejutottunk a városba is, és kb. 37 fokos hőségben kerestük a geoládákat, és közben mellékesen sikerült a várost is megnézni.

 Debreceni Egyetem, az a két pont az ajtó előtt Zaneta és én

 Levadásztunk egy izmos férfit is :)

 Geoládát találtunk a Batthányi utcán,

 és a Petőfi téren is

Búcsú-csoportkép a családdal, és indultunk is vissza Budapestre.

Zaneta Budapesten

Egy kihagyott fesztivál és három alvással töltött nap után elérkezett a szabadság második felvonása, melynek során legkedvesebb cseh barátnémmal, Zanetával Magyarországra látogattunk. Már az utazás is kalandos volt, még a szlovák határ elérése előtt leszállították a Szlovákiába tartó utasokat, a Budapestre igyekvőket pedig egyórás várakozás után Bécsen keresztül vitték haza. A lényeg, hogy megérkeztünk :) 

Gyorsan lepakoltunk Balázséknál, és a Duna-parton besétáltunk egészen a Deák-térig, gyönyörködve az éjszakai Budapestben, majd megajándékoztunk magunkat némi fröccsel a Gödörben. Az est fénypontja viszont a lefekvéshez készülődés volt, amikor is tesómék megkérdezték, Zaneta milyen párnát szeretne (értsd kicsit vagy nagyot), erre ő azt mondta, hogy csirke nélkülit :) Én már kifejezetten jól beszélem a Zaneta-angolt, úgyhogy egyből kapcsoltam és fordítottam: allergiás a tollpárnára :)

Kedden aludtunk egy nagyot, aztán szűk 2 órán keresztül készítettük elő a délutáni programunkat, Zaneta ugyanis geocach őrült, és mindenáron szeretett volna jó párat megtalálni Magyarországon. (aki még nem hallott volna a geocachingról, itt tájékozódhat). 1 körül tehát, mindenféle információkkal, kézzel rajzolt és nyomtatott térképpel felszerelkezve nekiindultunk meghódítani a Városligetet. Persze sikert arattunk, és a tervezett 7-ből 5-öt meg is találtunk! 

 Életem első geoládája, a Hősök terén találtam :)

Beültünk a Kertembe limonádézni, ebédelni, és lehűlni, mert persze a legnagyobb hőségben kincsvadásztunk.

Aztán végig az Andrássy-n lesétáltunk a Deákra, onnan a Kiskörúton egész a Dunáig, persze át Budára, még megnéztük a BME főépületet, végül hulla fáradtan hazaindultunk. Vacsora, pihi, és belevetettük magunkat az éjszakába, Petivel kiegészülve hármasban nekivágtunk romkocsmát keresni, ahol még van szabad asztal. Végül a Kőlevesben kötöttünk ki, és megtanítottuk Zanetát a túlélésre: „Szia. Kérek három jagermaister és két rozé kisfröccs és egy zlaty bazant. Köszönöm.”

Balázs maradt még 2 napot :)

Szerda reggel Balázzsal autóba pattantunk, és észak felé vettük az irányt. Kinéztünk egy jó kis kirándulós helyet a Cseh Paradicsomban, és bár a reggeli előrejelzés szerint esőt várhattunk, az égen egy felhő sem látszott, úgyhogy bátran elindultunk. (Előző este is megnéztük az előrejelzést, akkor amúgy ragyogó napsütést ígértek.) Ügyesen megtaláltuk az úti célt, egy Malá Skálá nevű falucskát. Már az útról láttunk a falu fölé magasodó sziklákat, és a szikla tetején épületeket, kilátót, így végül is gyors kávézás után ezzel kezdtünk, bár az eredeti tervben nem szerepelt. Jó kis túra volt, a tetőn ismertető füzetet is kaptunk és bejártuk nememlékszemki nemtudommikor épült kastélyát.

Utána átvágtunk a folyón, és a kék jelzést követve, tűző napsütésben nekiindultunk megkeresni a környékre oly jellemző sziklaképződményeket. Útközben először beborult, aztán mikor épp egy falut hagytunk magunk mögött, hirtelen leszakadt az ég. Nem túlzás, 5 perc alatt bőrig áztunk, és kétségbeesve próbáltunk visszastoppolni a faluba. Végül egy traktor vett fel minket, gondolom neki mindegy volt elárasztjuk-e a járművét :) Kirakott minket „a” buszmegállóban, „a” kocsma mellett, ahova bementünk teát kérni. Igen, teát. Igen, tényleg teát. És még egyszer mondom, teát. Ennyiszer kellett elismételnem, hogy a pultos is elhiggye hogy nem sört akarunk :) Faggattam őket, hogy lehet leggyorsabban visszajutni Malá Skálára, mondják hogy gyalog, az erdőn keresztül. Mondom ez remek, csakhogy esik, mi meg csurom vizesek vagyunk. Néznek rám furán, hogy hát nem is vagyok vizes, aztán észreveszik hogy eddig ezért nem látták, mert egy négyzetcentiméter száraz folt sem maradt az összehasonlításhoz. Találtunk egy buszmenetrendet, amin lett is volna egy jó busz, persze kiderült hogy csak kedd-csüt-szombaton jár, mi meg szerdán voltunk ott. Mit volt mit tenni, visszaindultunk gyalog, de nem az erdőn át, hanem az úton, hátha sikerül elcsípni egy autót. Senki sem állt meg (mármint abból a három autóból, aki fél óra alatt elhúzott mellettünk), és már megint elkezdett esni, amikor végső kétségbeesésünkben leszólítottunk az út mellett álló két kisbuszt, akik mint kiderült nagyon kedves külföldiek, és az autónk pont útba esett nekik, úgyhogy az út további részét a csomagtartójukban tettük meg :) Forrócsoki, átöltözés, és irány Liberec! (Az eset óta amúgy Balázs a cseh időjárást és a változékony időjárást szinonimaként használja :) )

Liberec Csehország kb. harmadik legnagyobb városa, igazi iparváros (mint később megtudtuk, a városnak majdnem a közepén pl szemétégető is van), az útikönyvek sem tudnak fél oldalnál többet írni róla, de a Cseh Paradicsom mellett van, és barátnőm is lakik ott, így ideális célpontnak bizonyult. Meg is érkeztünk simán, Lucka már várt minket otthon, és miután kiteregettünk, elmentünk a törzshelyére sörözni és hermelínt enni. Találkoztunk a helyi arcokkal is, akik bár csúfosan megvertek minket darts-ban, jó kis estével ajándékoztak meg.

Másnap aludtunk egy nagyot, és miután Balázs feltankolt a legkülönbözőbb cseh sörökből, az egyetlen helyi látványosság, egy tv-torony felfedezésére indultunk. A torony több mint 1000 méteres magasságból indul, és úgy tervezték, hogy kövesse a környezet formáit. Ennek köszönheti különleges alakját, és Csehország egyik legszebb épületének címét.A kilátás is egész jó, meg persze van történeti kiállítás is, de azért ennél sokkal többet nem lehet elmondani a helyről. Eddigre én már kicsit lerobbantam, előző napi megfázásból és valamilyen rejtélyes gyomorbajból kifolyólag, úgyhogy a tervezett fesztivál helyett Nymburkba mentem (Balázs szerencsére hazavitt), és miután ő útra kelt Magyarország felé, én megkezdtem 18 órás alvásomat.

Ági és Balázs nálam jártak

A második tábor után volt egy teljes vasárnapom kialudni és rendbeszedni magam (értsd egy hét után végre megint mostam hajat), és máris vendégeim érkeztek, hogy bearanyozzák a szabadságom első napjait.

Először Ágica ért Nymburkba, és bele is vetettük magunkat csajos teendőinkbe: bevásárlás, hajfestés, és persze az elmaradhatatlan pletykálás. Miután hírét vettük, hogy Balázs dugóba keveredett, és még közel másfél óráig nem számíthatunk rá, felkerekedtünk egy kis Elba-menti sétára. Persze nekem hátsó szándékaim is voltak, és vagy fél kiló sárgarépát rejtettem el a táskámban. Be is jött a gonosz terv, a legnépszerűbb kacsa-etető parton előkaptam a répákat, és pár perc múlva már meg is jelentek a nutriák, Ági legnagyobb meglepetésére és örömére :) Addig etettük és fotóztuk a szőrös kis fenevadakat, míg mindent felzabáltak (türelmetlenségükben akár a cipőnket vagy a nadrágunk szárát is megrágcsálva), és így kábé Balázzsal együtt értünk vissza a főhadiszállásra, Tortugára.

A kiegészült csapatnak először is részletes körbevezetést tartottam, aztán pizzát sütöttünk: biztos említettem már párszor, hogy hiányoznak az otthon megszokott gyorskaják: gyros, pizza, kínai, és bizony alkalmanként 1-1 meki is, a cseh konyha népszerű hús-körettel kombinációját is meg lehet unni… Szóval miután a kedvemért pizzát ettünk, kikocsikáztunk Jizbicére, a nyári táborok helyszínére. Újabb körbevezetés után Ágica ugrált egy kicsit a trambulinon, és már indultunk is vissza, hogy legyen elég időnk inni :) 

A törzshelyemre (bizony, olyan is van!) ültünk be, az Eliskába. Papírforma szerint összefutottunk barátnőimmel is, később pedig a főnököm is benézett még egy munkatárssal, meg is hívtak 1-1 kör Fernet Citrusra. Persze nem csak ezt a finom cseh röviditalt kóstolhatták meg Balázsék, a helyi sört kapták, a Postrizinskét, és belekortyolhattak az én kedvencembe, a Frisco-ba is.

A keddünk is a helyi specialitások megismerésének jegyében telt, gyors reggeli után Prágába vonatoztunk (persze a hosszabb úton, hogy az Elefánt típusú vonattal mehessünk), hogy meglátogassuk a Staropramen sörgyárat. Kicsit hamarabb értünk a környékre, mint kellett volna, az idegenvezetésig hátralévő időt hát kávézással és egy szabadtéri konditeremben való bohóckodással töltöttük.

Maga a gyárlátogatás számomra pozitív csalódás volt. Korábbi tapasztalataimmal (Postrizinske gyár Nymburkban és Budweiser gyár Ceske Budejovicében) ellentétben itt nem a gyáron vezettek minket végig, hanem egy csili-vili bemutatótermen, ahol mindenféle animációt és effektet felhasználtak, hogy biztosan a fejünkbe verjék: a Staropramen a világ legjobb söre! Bár az előadás leginkább egy amerikai reklámra emlékeztetett, nekem kifejezetten tetszett, főleg hogy a végén még kóstolót is kaphattunk szűretlen Staropramenből, ami még nekem is ízlett!

Belefáradva az ivásba nekiálltunk éttermet keresni. Nem jártam még annyiszor Prágában, hogy legyen kedvenc éttermem, de emlékeztem egy Svejk étteremre, ahol még valamikor februárban finomat ettünk, és csodák-csodája meg is találtam, sőt még helyünk is volt :) Mi Ágicával egy nagy adag rántott sajton osztoztunk, Balázs pedig igazi cseh kaját rendelt: sonkával töltött krumplis knédlit káposztával.

Mivel Ági még nem járt Prágában, és este már ment is a gépe vissza Svájcba, megpróbáltuk kihozni a legtöbbet a helyzetből, és a Károly-hídon és az Óvároson keresztül sétáltunk vissza a pályaudvarra.

A reggeli kudarc után újra megpróbáltam Balázsnak is megmutatni a nutriákat, akik bár nem teljes létszámban, de hajlandóak voltak képviseltetni magukat és megjelenni etetésre. Este más programunk már nem is volt, mint újabb sorozat-függőséget kialakítani, ezúttal a Trónok harca iránt :)

Képek hamarost, addig is olvassátok Ági beszámolóját. 

A képek megérkeztek, itt láthatjátok őket.