Malaga

Kedden röpke 17 óra utazás után megérkeztem Malagába, Spanyolországba. Kis családom szerencsére várt a buszmegállóban és sikeresen leintették a reptérbuszt, úgyhogy éjfélre már be is zuhanhattam az ágyba :)

Egy tipikus andalúz reggeli (tejeskávé+croissant) után Balázzsal a malagai stadion felé vettük az irányt. Sajnos stadion-túrán nem tudtunk részt venni, mert az egy szem idegenvezetőt lefoglalta egy iskolás csapat, de a pálya szélére így is bejutottunk. A kísérő csajszival vicces kis párbeszédet folytattunk a spanyol sportéletről (Alonzo, por favor, Alonzo! Nadal, por favor, Nadal!), aztán visszasétáltunk és beültünk egy délelőtti sörre, ahogy állítólag a helyiek teszik :)

Fél12-kor indult az ingyenes városnéző túra, egy lelkes kanadai lány, Catherine vezetésével. 2 és fél óra alatt megismertük a város rövid történelmét (föníciaiak, mórok, vizigótok, karthágóiak, spanyolok, inkvizíció, Ferdinánd, Izabella, Kolumbusz, volt itt minden kérem szépen), hagyományait, látványosságait, legendáit. Az utolsó volt az egyik kedvenc történetem, eszerint amikor Izabella és Ferdinánd csapatai épp körülzárták Malagát, hogy kiűzhessék a mórokat a városból, egy aggastyán követ érkezett a királyi párhoz. Izabella úgy gondolta, bölcs dolog lenne meghallgatni őt, de hát a férje nélkül mégse lenne ildomos, elindult hát Ferdinánd keresésére. Addig is, hogy ne unatkozzon a követ, egy lovagot és egy udvarhölgyet küldött a szórakoztatására. Ahogy az elegáns pár belépett a sátorba, a követ leszúrta a lovagot, a királynak gondolva őt. Erre persze jól megölték a követet, és Izabella bedobatta a malagai várba a testét, jelezve, a merénylet nem sikerült, és kiadta a parancsot a végső ostromra. És hogy hol volt ezalatt Ferdinánd? Egy közeli parkban szunyókált egy fa alatt :) Azóta, ha egy malagait azzal piszkálnak, miért nem dolgozik délután, arra hivatkozik, hogy a szieszta bizony az életét is megmentheti :)

A túra után mi is sziesztáztunk egy kicsit a tengerparton, bokáig bele is mentünk a vízbe! Végül egy isteni finom halas-salátás ebéd után visszasétáltunk a szállodába, és elindultunk a következő állomás, Ronda felé.

Víkend a hegyekben

Péntek

Péntek délután, egy újabb rohanós nap után (mely alatt többek között megismerkedtem a második workcamp cseh vezetőivel, Markétával és Luckával, megtudtam hogy 3 angol órát tartok a gyerekeknek a hétvégén, és kiderült hogy Zaneta és Ratka mellett egy kutyával lakom majd 4 napig), autóba pattantunk, és a hegyek felé vettük az irányt, egész pontosan Pec pod Sněžkou falucskába. Bármennyire jól is hangzik mindez, valójában 3 kemény munkanap várt ránk, ugyanis Zaneta, Ratka és én voltunk hivatottak szórakoztatni a kiránduláson részt vevő 13-14 családot, 1-10 év közötti gyerkőcökkel. Ami bizony nem könnyű. Szerencsére a legtöbben csak munka után tudtak jönni, így csak a vacsora utáni ismerkedős, zenés programokat kellett levezényelni,

 megvárni míg a szülők végre ágyba parancsolják bezsongott gyermekeiket, és amint elcsendesedett a ház, megkezdhettük a másnap előkészületeit. Martina rengeteg ötlettel, de nulla előkészülettel érkezett, ráadásul úgy döntött ő inkább anyuka lesz a hétvégén mint szervező, úgyhogy rengeteg minden szakadt a nyakunkba, 2 előtt nem is kerültünk ágyba. Azért nem kell félteni minket, egy pohár borral vigasztalódtunk a több órás agytorna után.

Szombat

A nap témája a 4 évszak volt, ennek szellemében készítettük elő a délelőtti túrát, melynek 10 állomásán a családoknak különböző feladatokat kellett megoldani. Piros szalagokkal jelöltük az utat, szivárványszínűvel az állomásokat, ahol a legkülönbözőbb kalandok és fejtörők várták a gyerkőcöket. A nagy négyes (Zaneta, Ratka, a kutyája Ajsa és én), egy órával a többiek előtt indultunk, előkészítettünk mindent,

majd az utolsó állomáson vártuk a csapatokat, hogy aztán együtt sétálhassunk haza a jól megérdemelt ebédre. Szombaton az időjárás igen kegyes volt hozzánk, és bár az utakat hófoltok tarkították, sütött a nap, és 2 pulcsi elég volt :) Ebéd előtt volt 15 perc szabadidő, úgyhogy gyorsan meg is tartottam az első angol foglalkozást, szerintem egész sikeresen!

Ebéd után egyszerű kis séta és vonatozás következett, ezalatt szerencsére pihenhetett a fejünk, hogy aztán visszaérve gyors vacsora után belevessük magunkat az első kézműves-foglalkozásba, ami alatt évszak-kollázsokat készítettek a gyerekek.

Fektetés, egy újabb pohár bor, és kezdtük is gyűjteni az állatos-kutyás feladatokat másnapra.

Vasárnap

Reggel sűrű ködre ébredtünk,  szobánk lélegzetelállító kilátásából

semmi sem maradt, de a túráról csak nem akartunk lemondani, és igazunk is lett: mire telepakoltunk egy másik útvonalat ezúttal sárga és piros szalagokkal, a köd felszállt, az esőfelhők elvonultak, és a csapatok is elindultak. Utolsó állomásként Ajsát képezhették ki a gyerekek, és jutalmazhatták piskótával, mondanom sem kell ez a bájos kis 8 hónapos magyar vizsla lett az abszolút sztár :)

Ebéd előtt még volt időnk kreatívkodni, úgyhogy kutyusokat gyártottunk:

én ragasztottam az orrokat, amiket Ajsa kutyakajájából tulajdonítottunk el :)

Ebéd után laza séta következett, a gyerekek az erdőben menedéket gyártottak az állatoknak,

aztán egy közeli étterembe ültünk be fagyikelyhet enni. Ajsa miatt mi kint maradtunk a teraszon,

nagykabátban, sapkában, de hősiesen megettük a gombócokat :)

Az esti kézműves-foglalkozáson pólókat festettünk, mégpedig kutyus-lábnyomokkal: nagy részüket a gyerekek kezével, de minden pólóra jutott Ajsa tappancs-lenyomatából is!

Én közben angol órát tartottam a fele társaságnak, hogy ne legyen akkora tömeg Ajsa körül: tengeri állatokkal ismerkedtünk meg, több-kevesebb (inkább több!!!) sikerrel.

Újabb pohár bor és egy kis pihenés után egész gyorsan összedobtunk 15 manós feladatot, és a közös cseh-angol munka is egyre jobban ment: Zaneta nem volt túl fáradt angolul, én meg nem voltam túl fáradt csehül beszélni, úgyhogy végre tényleg hasznos tagja voltam a brainstormingnak, és jópár feladat az én fejemből pattant ki :)

Persze biztos segített, hogy közben mindenféle színűre festettem a körmeimet... Ráadásul sokat tanultunk a korábbi éjszakázásokból, és csak olyan feladatokat találtunk ki, amihez nem kellett újabb segédeszközöket gyártani. Ágyba persze most sem kerültünk 1 előtt, de ez inkább csak azért volt, mert megvártunk míg Ratka a 7. pohár bort is lehajtja :)

Hétfő

Ma reggel még sűrűbb és makacsabb ködre ébredtünk, de az eső most is megkímélt minket, úgyhogy 6 rétegbe bugyolálva, de kimerészkedtünk az erdőbe. Ezúttal nem volt akkora szerencsénk, a köd végig megmaradt,

így sűrűn pakoltuk a kék-sárga szalagokat, nehogy eltévedjenek a kis manók :) Már a végefelé jártunk, mikor Zaneta mondta, hogy még gyorsan lerakjuk a 2 feladatot, aztán a kilátónál is vagyunk, ami az utolsó állomás lesz. És ekkor hirtelen megláttuk kb. 10 méterre a hatalmas fém épületet, ahogy átsejlett a ködön át... Úgyhogy 1 feladatot elsumákoltunk, és Zanetával felmásztunk a legfelső emeletre kirakni az utolsó sárga szalagot, és megcsodálni a kilátást:

Majd' megfagytunk mire megérkeztek a többiek, és miután végeztek az állomással, villámsebességgel értünk vissza a szállásra, ahol szerencsére várt minket a jó meleg ebéd és a rumostea :) Ebéd után még játszottunk egy nagyot Ajsával,

punnyadtunk egyet míg a gyerekek délutáni szunyókáltak, és nekem ezzel véget is ért a móka. A többiek még maradnak holnap délutánig, de én akkor már Spanyolországban leszek, úgyhogy Katkáékkal együtt én is hazajöttem Nymburkba. A hely csodaszép, hatalmas hegyek a lengyel határhoz közel, de legközelebb tuti nem dolgozni jövök ide :)

További képek itt.

Levi Strauss

Ma 14 önkéntes érkezett hozzánk a Levi Strauss cégtől, egynapos munkára. Jól be is fogtuk őket, kipucolták az udvart, megvarrták a trambulint, lefoglalták az ovisokat, segítettek a kerámia-foglalkozáson, és nem utolsó sorban kifestették a 2. emeleti kis vendégszobákat: zöldre, sárgára és sötétkékre :)

Csoportkép a zöld szobában

Velká Rehabka

Múlt héten a kis, most a nagy rehabilitációs osztályban töltöttem a napot. Gondolom feltűnt, hogy kivételesen 1 hét után jelentkezem újabb Podebrady-i élménnyel, ennek egyik oka hogy jövő héten nem megyek, mert Spanyolországban leszek :) A másik pedig, hogy ha van rá lehetőség, nem szeretnék még egy napot eltölteni itt. Ez volt az első olyan nap, ami egy kicsit is megviselt, ugyanis itt vannak a legsúlyosabban fogyatékos gyerekek, a 4 gyerekből csak 1 tud járni és valamennyire beszélni, bár nem kommunikál, csak mániákusan ismétli amit mondanak neki. Rajta kívül senki sem szobatiszta, mindenkit etetni kell, és még csak esély sincs a javulásra, legjobb esetben is csak a romlás állítható meg, vagy lassítható. 

Szerencsémre a nap java részét Petyával kellett töltenem, aki a legjobb állapotban van közülük. Reggel napocskát próbáltunk meg gyártani, azaz krepp-papírból gyúrtunk sárga golyókat több-kevesebb sikerrel. Aztán labdáztunk, kb fél órát, itt nagyon büszke voltam magamra, mert rájöttem, hogyha számolom a dobásokat, akkor sokkal tovább fönt lehet tartani az érdeklődését, végül 200 fölé is eljutottunk :) Aztán tízórai, és irány a friss levegő: közel másfél órán keresztül mentünk körbe-körbe az iskola körül, kéz a kézben. Úgy fest sétálni legalább szeret. Petya amúgy volt az autista hétvégén is, ott is megfigyeltem hogy folyton körbe-körbe sétálnak vele, ez valahogy lenyugtatja, mert ilyenkor legalább nem üt. Ráadásnak ugyanis még agresszív is. Miután rendesen elszédültünk, bementünk lehűlni, inni egy kicsit, és Petya békésen elterült az egyik terápiás szivacson, én is szusszanhattam egyet. Délben jöttek is érte, itt csak 4 órát vannak a gyerekek, inkább megőrző ez, mint fejlesztő. Már csak meg kellett etetnem Krisztinát, és végeztem is. Jól esett a rövid nap és a hazabicajozás, most először éreztem, hogy ez bizony nem nekem való.

Kerámiát festek

Május elseje itt is munkaszüneti nap, de mivel megkaptam a hétfőt szabadnak, kedd este mégiscsak dolgoznom kellett egy kicsit. Fél5-kor indultak haza a barátaim, 6-ra jött először az angol tanítványom (bizony, már az is van!), így 7-kor álltam neki a kerámiavirágok festésének. Mindjárt anyák napja van, így több ovis csoport is járt nálunk ajándékot gyártani, de a festést már nekünk kellett megcsinálni, hogy időben a kemencébe kerülhessenek a mesterművek. 

Martina azt mondta kb 60 virágról van szó, nem is aggódtam hát különösebben, amúgy is ez az egyik legjobb része a munkámnak. Aztán jött a feketeleves: nem 60, hanem 225 virágról volt szó, 41 fával megspékelve, amit nem csak glazúrral, hanem vörösre is kellett festeni előtte, még mindig pirosak az ujjaim... Végül hajnali fél2-ig dolgoztam, de minden elkészült, és szerda reggel kezdődhetett az égetés.

 

A kezdet kezdetén, még lelkesen

 Fák 1.

 Fák 2.

És a virágok...

Update csütörtökről: kiderült, hogy kb még 60 virág kimaradt az előző égetésből, az Anyák napja viszont nem vár, úgyhogy újra munkába vetettük magunkat. Ráadásul ahhoz, hogy ne legyen nagy a veszteség, tele kell lennie a kemencének, úgyhogy összeszedtünk annyi kerámiát, amennyit csak lehetett, és gyorsan befestettem őket. Most csak fél11-ig dolgoztam...

Party Zanetánál

A kirándulásról hazafelé Döny és én elaludtunk a kocsiban, úgyhogy miután hazaértünk Peti bedőlt az ágyba, mi pedig lementünk a kertbe, ezúttal Martináék és a baráti házaspárok gyerekeit szórakoztatni a lufi-állatokkal. Április 30-a valamiféle boszorkány-ünnep a cseheknél, bár senki nem tudta elmondani nekem honnan ered és régen hogy ünnepelték. Ma grillparty a bevett szokás, mi is hivatalosak voltunk egyre Zanetáék nyaralójába, ami az Elba partján áll, nem messze Nymburktól. Természetesen magunkkal vittük a megmaradt lufikat, a finom kaján kívül ez aranyozta be az esténket :)

 Döny épp Zanetát és Ilcsát tanítja

 Büszkén feszítünk a papgájainkkal

 Teknősbékával pózolok, Marek a háttérben még alkot

 A mesterművek :)

Hrubá Skálá

Még mindig hétágról sütött a nap, úgyhogy délelőtt felkerekedtünk, és a Cseh Paradicsom felé vettük az irányt, egy kellemes kis túra reményében.

Turistatérképünk ugyan volt, de autóatlaszunk nem, így bizalmunkat a GPS-be vetettük. Végül nem is tévedtünk el vészesen, az uticél, Hrubá Skálá helyett végül 5 km-rel odébb, egy Vidlák nevű halastónál kötöttünk ki. Újraterveztünk, és úgy döntöttünk, akkor innen közelítjük meg a kiszemelt kastélyt és a körülötte lévő híres sziklaképződményeket.

  Bizony-bizony, én voltam a túravezető :)

 Az odaút kellemes kis séta volt, értékeltük a fák nyújtotta árnyékot, és csodáltuk a sziklákat.

 No ki látja meg először Dönyt?

Aztán elértük a kastélyt, és bár be nem mentünk, az udvarról megláttuk a sziklaoszlopokat, és (legalábbis én tuti) teljesen rápörögtünk, megpróbáltunk minél közelebb kerülni hozzá.

Az új cél

Gyors fagyizás után neki is indultunk, Dönyvel még gyorsan megmásztunk egy másik sziklát, aztán eltökélten haladtunk a sárga jelzés mentén, mígnem kb 5 perc múlva letértünk a kék irányában, hogy ilyesmiken haladhassunk át:

A kék út visszavezetett minket a kastélyhoz, így újra megpróbálhattuk a sárga utat, ezúttal sikeresen :) Minimális kitérők után elértük a szerintünk legközelebbi kilátó pontot, és csak bámészkodtunk:

Azért nem volt ám egyszerű fényképeszkedni, egy terepruhás bajszos bácsi valahogy folyton útban volt, ha 100 képet nem csinált míg mi ott voltunk, egyet sem. Végül feladtuk, és átfényképeztünk a feje fölött.

 Jobb oldalon a Hrubá Skálá kastély, balra a háttérben Kostky várromjának 2 tornya

Kilátás a másik irányba, Döny  sziklával

Meglepő módon egész sok magyarral találkoztunk, a kilátónál egy egész csoporttal, de mindig szép csendben kivártuk, míg lelépnek... Isteni finom olasz csúcs-csoki után visszaindultunk, és végül már korgó gyomorral értünk vissza az autóhoz. A halastó partján piknikeztünk, majd egy jól megérdemelt jégkrém után hazaindultunk.

További képek itt.