Hrubá Skálá

Még mindig hétágról sütött a nap, úgyhogy délelőtt felkerekedtünk, és a Cseh Paradicsom felé vettük az irányt, egy kellemes kis túra reményében.

Turistatérképünk ugyan volt, de autóatlaszunk nem, így bizalmunkat a GPS-be vetettük. Végül nem is tévedtünk el vészesen, az uticél, Hrubá Skálá helyett végül 5 km-rel odébb, egy Vidlák nevű halastónál kötöttünk ki. Újraterveztünk, és úgy döntöttünk, akkor innen közelítjük meg a kiszemelt kastélyt és a körülötte lévő híres sziklaképződményeket.

  Bizony-bizony, én voltam a túravezető :)

 Az odaút kellemes kis séta volt, értékeltük a fák nyújtotta árnyékot, és csodáltuk a sziklákat.

 No ki látja meg először Dönyt?

Aztán elértük a kastélyt, és bár be nem mentünk, az udvarról megláttuk a sziklaoszlopokat, és (legalábbis én tuti) teljesen rápörögtünk, megpróbáltunk minél közelebb kerülni hozzá.

Az új cél

Gyors fagyizás után neki is indultunk, Dönyvel még gyorsan megmásztunk egy másik sziklát, aztán eltökélten haladtunk a sárga jelzés mentén, mígnem kb 5 perc múlva letértünk a kék irányában, hogy ilyesmiken haladhassunk át:

A kék út visszavezetett minket a kastélyhoz, így újra megpróbálhattuk a sárga utat, ezúttal sikeresen :) Minimális kitérők után elértük a szerintünk legközelebbi kilátó pontot, és csak bámészkodtunk:

Azért nem volt ám egyszerű fényképeszkedni, egy terepruhás bajszos bácsi valahogy folyton útban volt, ha 100 képet nem csinált míg mi ott voltunk, egyet sem. Végül feladtuk, és átfényképeztünk a feje fölött.

 Jobb oldalon a Hrubá Skálá kastély, balra a háttérben Kostky várromjának 2 tornya

Kilátás a másik irányba, Döny  sziklával

Meglepő módon egész sok magyarral találkoztunk, a kilátónál egy egész csoporttal, de mindig szép csendben kivártuk, míg lelépnek... Isteni finom olasz csúcs-csoki után visszaindultunk, és végül már korgó gyomorral értünk vissza az autóhoz. A halastó partján piknikeztünk, majd egy jól megérdemelt jégkrém után hazaindultunk.

További képek itt.