Az egész éjszakás eső után friss reggelre ébredtem, így lelkesen indultam Podebradyba dolgozni. Útközben rengeteg csiga versenyzett velem a bicikliúton, egyiküket lencsevégre is kaptam:
Aztán a napot egy rehabilitációs osztályban töltöttem, akárcsak múlt héten. Ide olyan 5-8 éves gyerekek járnak, akik normális osztályba integrálására, vagy egyáltalán tanrend szerinti oktatására semmi esély. A fogyatékosságok nevét nem nagyon értettem csehül, az tuti, hogy 2 gyerek Down-kóros. A cél leginkább a szinten tartás, és szociális illetve motorikus készségek fejlesztése. A 6 gyerekből ketten nem tudnak járni és hárman nem beszélnek, sokszor agresszívek és hihetetlenül türelmetlenek, úgyhogy a tanárnak, Vendulkának és asszisztensének bizony nincs könnyű dolga. Az órarend és a koncentrációkészség hiányának azonban előnye is van: mindössze napi 4 órát vannak az iskolában, úgyhogy ma igazán könnyű napom volt :) Na jó, a rám bízott gyerek, Zuzka mindent megtett hogy 4 óra alatt lefárasszon, de én nyertem :)
Bővebben, képekkel itt.
Hazafelé is láttam ám érdekeset, egy mosolygó-vicsorgó farönköt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése