Cambridge-i virágözön

Ezt a bejegyzést az apukámnak ajánlom :)

Most pedig bebújok gyorsan az ágyba, mielőtt ülve elalszom, és holnap mesélek, a fényképek már elérhetők itt.

Plakáton láttam :)

"If it weren't for electricity we'd all be watching television by candlelight."

George Gobol

Wales Explorer

Említettem már, hogy mázlista vagyok? Az időjárás egyszerűen imád engem :) Tegnap reggel ugyanis szakadó esőben indultunk útnak Wales-be, de félúton már hétágról sütött a nap, és kibírta egészen addig, míg hazafelé indulva buszra szálltunk!

Szóval a hiteles krónika: fél 6-kor keltem... Brrr... 7-re már a találkozón voltam, 2 ismerőssel vágtunk neki a túrának, Sabine-vel, az egyik német lakótársammal, és egy francia barátnőmmel, Alice-szel. A buszutat mindannyian végig aludtuk, 10 után valamivel ébredtünk fel Conwy városában, a Conwy Castle lábainál. Walesről tudni kell, hogy közel 3 milliós lakosságára több mint 400 kastély, és 20 millió birka jut! (Ebből már ki lehet következtetni, miből élnek: turizmusból, és birkákból. Utóbbiak amúgy most még többen vannak, tekintve hogy most születtek a kis barikák, nagyon édes kis szőrgombócok, hatalmas színes számokkal a hátukon, amit azért kapnak, hogy ha elkóborolnak, könnyedén vissza lehessen őket paterolni azonos számot viselő anyukájukhoz.)

Conwy-ban csatlakozott hozzánk Dona (remélem jól írom a nevét), a walesi idegenvezetőnk. Vele jártuk körbe a várat, aztán a városfalat, és megnéztük Nagy-Britannia legkisebb lakóházát is!

Rövid ebédszünet után elindultunk a Snowdonia Nemzeti Parkba, de azért még útba ejtettünk egy Elfelejtettemanevét szigetet, egyrészt hogy megcsodálhassuk Wales legszebb függőhídját, másrészt hogy röpke pihenőt tartsunk a világ leghosszabb nevű településén,

Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-n
(angolul: The Church of Mary in the Hollow of the White Hazel near the Fierce Whirlpool and the Church of Tysilio by the Red Cave)

Azért nem ez volt ám az eredeti neve, csak a furfangos lakosság szerette volna, ha hozzájuk is mennek turisták, de nincs ott mit megnézni, hát gondolták legyen legalább a neve extra! Nem sokkal később el is terjedt a szokás, hogy utazásaik során az emberek útbaejtették ezt a falut, és szuvenírként őrizték a vonatjegyet, természetesen a falu nevével együtt :)
(Dona szerint hamarosan új testvérvárosa lesz Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllan-tysiliogogogoch-nak, mégpedig a norvég O nevű városka! Hogy egyeseknek milyen bizarr humora van...)

Következő állomásunk a Snowdonia National Park volt, és ha már a neveknél tartottunk, ezt sem véletlenül hívják Snowdonia-nak, tényleg láttunk hatalmas havas hegycsúcsokat! Sajnos nem volt időnk megmászni azokat, de egy rövid sétát tettünk a Llyn Padarn (Padarn-tó) körül, gyönyörű mohás sziklák, vízesések, hétvégi házikók mellett elhaladva, végül megpihenve a tó túloldalán a Quarry Hospital parkjában, közel a palabányákhoz. (Talán nem helyes bányának hívni, inkább kőfejtő, meg feldolgozó egység, ma már bezárták, de régen majdnem mindenki ebből élt, palából épültek a várak, ezt használták a tetőkhöz és a sírokhoz is.)

Snowdonia maradék részét már csak a buszból láttuk, és közben megtudtuk azt is, hogy ezt a térséget tartják a brit hegymászás szülőhazájának, ugyanis itt gyakorlatozott évekig az a brit csapat, akik elsőként mászták meg a Mount Everestet! Gyönyörű környék ám, amolyan igazi vadregényes, hatalmas sziklákkal, patakokkal és őshonos walesi birkákkal tarkítva :) El is határoztuk páran, hogy legközelebb ide jövünk tanulni és bejárjuk mindenestül!

Utolsó állomásunk Betws Y Coed volt, egy bájos kis falucska a hegyek lábánál, és két folyó találkozásánál, kifejezetten turistákra és hegymászókra specializálódva. Sajnálatunkra csak bő félórát tölthettünk el itt, azt is már picit szemerkélő esőben, pusztán egy hídra és egy folyóra volt időm, meg arra, hogy barátságot kössek egy tündéri mókussal :) A mókusok amúgy nagyon szelídek Angliában, simán esznek a kezedből, érdeklődnek, de amint előveszed a fényképeződ, egyből eliszkolnak... Szégyenlősek a drágáim :) Most először sikerült lencsevégre kapnom egyet, megtekinthető itt, az egész napi terméssel együtt, jó szórakozást! :)

Bristol Concert Tour

Nem is tudom hol kezdjem... Ez volt az eddigi legjobb hétvégém Angliában! :)

Szombat

Nem indult valami fényesen, szó szerint értve sem, rémesen esett az eső, ráadásul mire sikerült a hajnal 8-as találkozóra odaérnem, kiderült hogy a buszunk karambolozott az autópályán, és fogalmunk sincs hogy jutunk el Bristolba. Páran próbáltak új társaságot levadászni, mi meg csomagostul, dobostul bevackoltuk magunkat egy egyetemi épületbe és névtanulós játékokat játszottunk. Csodák csodájára másfél óra múlva már meg is érkezett az új busz, és elindultunk. Már a buszon elkezdtünk próbálni, pontosabban tanultunk egy újabb dalt :)

Aztán megérkeztünk Bristolba, 1-2 órát bolyongtunk, lila kiegészítőket vadásztunk a koncerthez, majd beültünk a katedrálisba a Bristol Bach Choir főpróbáját hallgatni. Aztán kibuszoztunk a Stapleton Methodist Church-höz, első fellépésünk helyszínére. 2 óra próba után elsétáltunk Ewan (dobosunk) családjának házához, ahol ez első éjszakát töltöttük. Gyors öltözés után irány vissza a templom, izgulás kezdődik, röpke ismétlés, és irány a pódium! Szerencsére nem volt teltház, úgyhogy az utolsó 3 dalra (14-ből) már nem is volt lámpalázam :) Egész jól sikerült kis este volt, szünetben teázgatással, és a végén nagy megkönnyebbüléssel. Ewan szülei (Joan és Brian) igazi profi házigazdák, egy esküvőnyi kajával vártak minket, majd az éjszakát a szomszédnál töltötték, hogy legyen elég ágy-földre dobált párna az énekesmadaraknak :)

Vasárnap

Újabb hatalmas kajálás (komolyan híztam vagy 2 kilót a hétvégén!), pakolás, és irány vissza Bristol központjába, ahol a további napokat töltöttük, a Bristol International Youth Hostelben. Ami amúgy nem is tűnt igazi ifjúsági szállónak, a földszinten hangulatos kávézó, szuperfelszerelt konyha, étterem, könyvtár, játék- és internetszoba, az emeleteken négyágyas szobák, minden ajtó kártyával nyílik, ráadásul mindez a központban! A szobámat három életvidám francia leányzóval osztottam meg, Emmanuelle-lel, Celine-nel és Adeline-nal. Velük mentem várost nézni is, pontosabban én voltam az idegenvezetőjük :) Megnéztük a katedrálist, felsétáltunk az egyetem főépületéhez, beugrottunk a múzeumba, aztán a szabadidőnk maradék részét egy gyönyörű parkban és kilátónál (Cabot Tower) töltöttük, ott is ebédeltünk, aztán vissza a hostelbe. Gyors öltözés, és irány a St. Aidan's Church. Hangszercipekedés, hangolás, beéneklés, ismétlés, és már jöhet is az újabb koncert! Azt hiszem ez sikerült a legkevésbé jól, a templom hatalmas volt, alig hallottuk a hangunkat, és nagyon buta hibákat vétettünk...

Az egyik kedvencem (bocsánat a tökéletlen minőségért)

Kár hogy pont ez sikerült így, ugyanis vendégeim voltak: Rebekah és Andy, az őszi házigazdáim jöttek megnézni!!! Sajnos nem értek rá túl sokáig, csak a szünetben meg a végén kicsit tudtunk dumálni, olyan jó volt újra látni őket! Remélem még meg tudom őket látogatni májusban valamikor. Koncert után vacsizni mentünk a Zizzi nevű olasz étterembe, isteni finom négysajtos pizzát ettem :) Hulla fáradtan értünk haza, szó nélkül estünk be az ágyba és zuhantunk álomba...

Hétfő

Igazi angol reggeli, és újabb angol esős nap... Reggeli után még visszabújtunk kicsit az ágyba, aztán nekiindultunk meghódítani a világhíres Clifton Suspension Bridge-t (újfent a francia csajokkal, mi alkotjuk a kórus nemzetközi részét Martinával, egy szlovák lánnyal kiegészülve, de neki el kellett menni hétfő reggel, úgyhogy csak mi maradtunk). Odafele buszra pattantunk, de visszafelé elég bátorságot éreztünk magunkban, úgyhogy szépen hazasétáltunk, énekeltünk, táncoltunk, fittyet hánytunk az esőre, csodás volt! Gyors ebéd a hostelben, készülődés, az újabb célpont: Counterslip Baptist Church. Itt aztán fel voltak készülve az érkezésünkre, fények, mikrofonok, keverőpult, eléggé ijesztő volt... Oldódásképp játszottunk egy kicsit: Do you like your neighbours? a játék neve, egy kicsit bonyolított Én még sosem...-ről van szó, nagyon élveztük! A félelem elszállt, és állítólag minden idők legjobb koncertjét produkáltuk! Én még ilyen jól nem éreztem magam a színpadon! Idősecske közönségnek énekeltünk, olyan édesek voltak ahogy bekapcsolódtak, tapsoltak, a szünetben is nagyon sokat beszélgettek velünk, az egész olyan felemelő volt, teljesen feltöltődtem :) Este fish and chipset vacsiztunk és felköszöntöttük Vickyt a 21. szülinapján! :) Aztán hajnal 2-ig játszottunk, nem is emlékszem mikor nevettem utoljára annyit...

Kedd

Hajnali 6:30-kor tűzriadóra ébredtünk, de mire felöltöztünk abbamaradt, úgyhogy visszabújtunk az ágyba.

Ezt még hétfőn tanítottam a csajoknak, a felvétel kedd reggel készült

Újabb angol reggeli, pakolás, Ewan apukája jött a cuccainkért, hogy aztán majd este elhozza őket a buszhoz. A napot ugyanis városnézéssel töltöttük Bath-ban! Sajnos továbbra is szemerkélt az eső, de azért így is sokat láttunk: az apátságot, a város legrégibb épületét, a sétálóutcát, a Royal Crescent-et, a Jane Austen Centre-t (ahol kb. 2 órát töltöttem, és rájöttem hogy totálisan bele vagyok zúgva Mr Darcy-ba :) De ezzel nem lehetek egyedül, mert még a női vécében is van egy Mr Darcy portré, természetesen Colin Firth-féle!), a piacot, aztán az apátság előtt találkoztunk 4-kor, délutáni teára. Eredetileg creme tea-t akartunk inni, de az egyetlen hely, ahol ezt megtehettük volna, tele volt, úgyhogy valami puccos francia étterembe ültünk be. Aztán megérkezett a buszunk, és elindultunk haza. Mindenki nyomban elaludt, aztán szép sorban ébredeztünk, és elkezdődött a party, amolyan gitározós, énekelős, ülvetáncolós :) Mikor megérkeztünk, búcsúzóul mindenki kapott egy csoportképet, ami még Ewan-éknál készült, majd szépen hazasétáltam az esőben és bedőltem az ágyba...

ui: fényképek a szokott helyen, itt.

Chatsworth House

Remélem mindenki tudja miről beszélek! Bizony, ebben a házban lakik Mr Darcy! :)

Rendesen felkészültünk ám a mai napra, tegnap este megnéztük Maryvel a Büszkeség és balítéletek 2005-ös változatát (igaz, mindketten jobban szeretjük a BBC-sorozatot, de az összesen 6 óra, és most csak gyorstalpalóra volt idő).

Napfényes reggelre ébredtünk, egyikünk sem késett a találkozóról (ez tényleg említésre méltó!), szépen elértük a buszt, és félóra bámészkodós utazás után már meg is érkeztünk! Hétágról sütött a nap, úgyhogy úgy döntöttünk, biztos ami biztos először a kertet járjuk végig. Hát ezt látnotok kell, csodagyönyörű és hatalmas a kert, el is határoztuk hogy odaköltözünk :) Van benne sövénylabirintus, szögletes fasor, sziklakert, üvegház, szökőkút, vízesés, tó, patak, hidacska, minden ami kell! Jó sokat mászkáltunk, aztán végre sikerült elszakadni a parktól, és a ház felé vettük az irányt.

Nem sokkal dél után léptünk be, és úgy terveztük, hogy utána (13:05-kor) meghallgatjuk az ingyenes Short Talk-ot a házról és korábbi lakóiról, egy kis történelem, de az épület annyira elvarázsolt minket, hogy az utolsó, 14:05-ös tájékoztatót is lekéstük... Majdnem az egész ház látogatható, ráadásul Deborah Nememlékszemanevére, a jelenlegi Duchess of Devonshire épp most ünnepli a 90. szülinapját, úgyhogy a tiszteletére időszakos kiállítás is van, olyan különlegességekkel, mint a naplója, annál az oldalnál kinyitva, ahol épp elmeséli, 1937-ben hogy kávéztak együtt Hitlerrel...

Nagyon jól meg van csinálva az állandóan látogatható termek sorozata is, majdnem minden szobában kis tájékoztatók vannak kiakasztva, tényleg érdekes infókkal. Így tudtam meg például, hogy ez egyik hálóban látható hatalmas vörös ágy a 6. Duke of Devonshire rendelésére készült, de mire kipróbálhatta volna, meghalt, úgyhogy az ágy egész történetében csak egyszer, 1913-ban aludtak benne, akkor viszont nem kisebb személyiség, mint Queen Mary!

Az étkezőben értük utól az idegenvezetős csoportot, és sutyiban meghallgattuk miket mesél, így tudtuk meg, hogy akkoriban a nők lyukas foga nagyon is vonzó tulajdonság volt, ebből állapították meg ugyanis biztosra az úriemberek, hogy olyan gazdag a hölgyemény, hogy cukorra is futja otthon! Épp ezért, akik bizonygatni akarták, milyen tehetősek, cukorból készült figurákkal díszítették a terített asztalt, és desszertnek azt rágcsálták :) Aztán amikor már nem volt nagy kunszt cukrot szerezni, kínai porcelánra cserélték a figurákat, és azokat kezdték el gyűjteni, aztán meg a legbelső szobában tárolták őket, és nem mutogatták. Fene érti őket. Aztán kitalálták, hogy ananászt termeszteni Angliában iszonyú drága, úgyhogy ráálltak arra, de nem ették meg, hanem tartósították, és néha még a kerítésre is kitették. Újfent fene érti őket.

A ház után a Hunters Towert céloztuk be, ez egy kedves kis épületecske egy dombocska tetején nem messze a parktól, kellemes kis séta volt, és könnyen odataláltunk, aztán jött a meglepetés: én szentül meg voltam győződve, hogy egy kilátóval van dolgunk, de kiderült, hogy lakóház! Épp akkor értek haza a tulajék, egy hatalmas kutyussal! Ha Chatsworth-be nem költözhetek, asszem ezzel is beérem :)

Felfedeztünk egy édes kis hóvirág-ágyást, aztán egy újabb meglepetés: az egyik iránymutató nyílon az állt: Robin Hood másfél mérföld :) Gondoltuk ha már Mr Darcyval nem találkoztunk, Robin Hood is megteszi, úgyhogy nekivágtunk, de végül is letértünk az útról, és árkon-bokron-birkákon keresztül elindultunk a közeli faluba, Baslow-ba. Hát, nem találtuk meg... Komolyan, egyszerűen felszívódott. Visszasétáltunk hát, és buszra szálltunk. Fényképes beszámoló itt.

Isteni szerencsénk volt az idővel, itt most éppen szakad az eső, hulla fáradt is vagyok, minden erőmet össze kellett szednem, hogy elmenjek a maratoni kóruspróbára. Holnap indulunk Bristolba turnézni, erre mivel kezdtük a főpróbát? Gyorsan megtanultunk 2 új darabot! Nem mintha a többit tudnánk... Mindegy, az egyik csaj megígérte, hogy hoz holnap vodkát, úgyhogy az alt szólam tuti jól fogja érezni magát :)

Kedden jövünk haza, addig tuti nem jelentkezem, jók legyetek, és a változatosság kedvéért meséljetek ti, azaz lelkesen várom a leveleket, mi újság otthon! :)

Valaki magyarázza meg

Én ezt tényleg nem értem. Nemrég értem haza a fitness klubból, útközben beugrottam a Sparba vásárolgatni, és gondoltam veszek egy cidert (ami amúgy egy isteni finom, kb. sörnyi alkoholtartalmú itóka, lefordítva almabort jelent, de létezik körtés ízesítésben is, újabb rejtély...), na és most következik a lényeg: angoléknál, ha úgymond olyan szerencsés vagy, hogy 25 alattinak nézel ki, akkor be kell bizonyítanod, hogy 18 fölött vagy. Gondoltam no problem, nálam van a magyar személyim, szépen meg is mutattam, mosolyogtam, erre közölték, hogy nem fogadhatják el, csak angol jogsit, vagy útlevelet. Mondom ez az útlevelem. Mondják ez a személyim. Mondom igen, de én ezzel jöttem az országba. Semmi. Mondom beengedtek az országba, most meg nem engednek cidert venni? Semmi. Végül üres kézzel távoztam, és erősen kezdek kételkedni az őslakosság épelméjűségében...

St Patrick's Day

Most ért véget az eddigi egyik legjobb buli az Egde-ben, és annyira fel vagyok még pörögve, úgysem tudnék aludni, hát inkább blogot írok :)

Akit részletesebben érdekel, hogy mi is ez a St Patrick's Day, katt ide.

Az én tapasztalataim pedig:

Minden egy korsó Guiness-szel és egy zöld nyalókával kezdődött :)
(Pontosabban egy órával korábban Mary és egy üveg cider társaságában...)

Vidám ír zenével és traccsolással folytatódott...

...és őrült táncolásba torkollt :)

Én is táncoltam ám!

Ilyen szuper buli volt!