A fiúknak van egy nagy üveg edényük, amibe az aprópénzt gyűjtjük - ha megtelik, Hunter választhat, hova utazzunk. A tál megtelt, Andyvel jól szétválogattuk és megszámoltuk (a bank csak így veszi át), Hunter pedig döntött: irány Melbourne, az Akvárium!
A szomszédos főváros csak (semmi irónia, a helyiek szerint ez tényleg semmiség) 700 kilométerre van, de azért biztos ami biztos Hunter kihagyta a sulit pénteken és hétfőn is, így a kaland két autózós és két turistáskodós napra oszlott.
On the road
Pénteken hajnalban keltünk, reggelit már Andy szüleinél kaptunk (Mt Barker úgy egy órányira van, szerencsére jó irányban), David lelkes szakács, Lynda pedig kölcsönadta a kocsiját, egy szavunk sem lehetett ;) Néhány megállót beiktatva végül sötétedés után értünk Woodendbe (ez is kábé egy óra Melbourne-től, megint csak a jó irányban), ahol Andy nagynénjénél, Robyn-nál húztuk meg magunkat.
Bordertown, közel a határhoz többek között az albínó kenguruiról híres
Etetésre csak ez a hagyományos példány volt fogható
Ő is közelebb jött, de aztán úgy döntött a nyamvadt kis salátánk
mégsem éri meg a fáradságot
mégsem éri meg a fáradságot
Két állam határán, stílusosan egy harmadikat ábrázoló pólóban :)
(aki nem látná, Uluru Nemzeti Parkos felsőben feszítek, ami az Északi Területen van,
hivatalosan nem állam, csak terület, de nekem a Pluto is bolygó, no)
Uzsonna az Óriás Koalánál, az eddigi leggagyibb Big Thing,
de legalább ez is lehúzva a bakancslistáról ;)
Woodend
Robyn-nál aludni amúgy nagyon menő, egy hatalmas birtokon lakik egy csodaszép házban a három fiával, az egyetlen bökkenő csak az hogy Tazmánia után talán ez Ausztrália második leghidegebb vidéke, még csak kezdődik az ősz de már be kellett üzemelni a kályhát... Mondanom sem kell, hogy a hálószobákban nincs fűtés, így hullafáradtra beszélgettük (és vitatkoztuk, Will ugyanis kifejezetten nem örül a készülő felsőoktatási reformoknak, és véleményét nem rejtette véka alá) magunkat, aztán szupergyorsan bebújtunk 3 takaró alá. Jó éjt!
(ja, a legkisebb fiú, Lachlan egy közeli pizzériában dolgozik, kaptunk tőle húsimádót meg isteni sütőtökös-fetásat, bírom ezt a családot)
(ja, a legkisebb fiú, Lachlan egy közeli pizzériában dolgozik, kaptunk tőle húsimádót meg isteni sütőtökös-fetásat, bírom ezt a családot)
Reggel az udvart is szemügyre vehettük, mire én felkeltem, a kenguruk fele állítólag már lelépett, de még így is maradt pár. Nagyon klassz kis hely ez :)
SEA LIFE Melbourne Aquarium
Hunter kívánsága az Akvárium volt, így szombaton egyből ide vezetett az utunk. Hatalmas, jópofa, befogadható, lehetett cápatojást simogatni, láttunk rája- és pingvinetetést és még a kávé is finom :)
Kedvencünk a legnagyobb lakó volt, Mr G (mint Gigantic) a maga 400 kilójával
Érkezésekor még nem tudta, hogy rendszeresen kap majd enni a gondozóktól,
így első este biztos ami biztos megevett 3 cápát :D
Ekkora volt egy megalodon állkapcsa, akikért Hunter amúgy is rajong és
őszintén hiszi hogy még élnek (tudósok szerint 2,6 millió éve kihaltak,
lásd Wikipédia, de ugyebár ki hisz a tudósoknak...)
őszintén hiszi hogy még élnek (tudósok szerint 2,6 millió éve kihaltak,
lásd Wikipédia, de ugyebár ki hisz a tudósoknak...)
Ez a monstrum még Mr G-nél is nagyobb, több mint 5 méter hosszú, 750 kiló, közel 50 éves és Pinjarra névre hallgat. Az Akvárium pár éve tett szert rá, ingyér, amikor is a Koorana Krokodilfarmnak elege lett belőle, hogy a többi lakót háborgatja :)
Az én szívemet inkább ez a bájos párocska melengette
Végezetül egy időutazós 4D-s Jégkorszak rövidfilmre is beneveztünk, tűzön-vízen és
évszázadokon át követtük a motkány kalandjait a mogyoróval :)
Kötelező csoportkép
It won't get more Aussie than this :)
Vitorlááás
Lélegzetelállító színek, nem csoda hogy jegyes- és esküvői fotózást is láttam
A 44-es játékost tessék nézni
Beach Walk
Gyors szusiebéd és jegeskávé után az én kívánságom jött, tengerparti séta Hamptonból a Black Rock-hoz. Az első fél órára a fiúk is csatlakoztak, aztán ők inkább játszóteret kerestek és hagytak egyedül kiteljesedni. Mondanom sem kell, szuper útvonalat választottam, ráadásul az idő is kegyes volt, készült 1-2 fotó...
Ugróssal is próbálkoztunk, egy idő után feladtuk...
A fiúk ezután nem sokkal fordultak vissza, most készüljetek a fotódömpingre :)
Persze én is kimásztam arra a sziklára
Pelikááán
A színekből is látszik, hogy vészesen közeleg a naplemente-sorozat
Basketball
Egy magát a város legjobb kebabosának kikiáltó helyen vacsoráztunk, rémesen sokat kellett várni a kajára de végül mind a tíz ujjunkat megnyaltuk, esküszöm ilyen finom zöldsalátát még életemben nem ettem! Aztán elrobogtunk az Andy választotta programra: megnéztük, ahogy Thomas, az unokatestvére (Robyn legidősebb fia), kosárlabdázik.
Vagy fél fejjel még Andy-nél is magasabb!
Jó kis meccs volt, izgalmas és szerencsére nyertek; még maradtunk köszönni és gratulálni, aztán hazamentünk Woodend-be, átmelegedtünk a tűznél, beszélgettünk még egy kicsit és eltettük magunkat másnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése