Megtanultam vezetni!!! Most már tényleg :) Aminek hatalmas előnye, hogy nem vagyok Andy-hez és a rémesen ritka buszokhoz kötve, így amikor vasárnap fent nevezett úgy döntött hogy inkább meccset néz, fogtam a kutyát, beraktam a hátsó ülésre, és nekiindultam. Nem sok nemzeti park engedi be a négylábúakat, úgyhogy egészen Belair-ig kellett menni, ahol már jártunk korábban, de hát most már amúgy is nagyrészt ismétlődni fognak a helyek (és ezzel együtt fogyatkozni a fényképek...), hacsak nem akarunk 4-5 órát volán mögött tölteni - amit egy kétórás séta kedvéért még az ausztrálok közül is csak az elvetemültebbje vállal be :)
Szóval Belair National Park, Waterfall Hike:
Vizet továbbra sem találtam...
De facsontvázat igen, amikhez valami bizarr módon nagyon is vonzódom
Bal szélen hűséges kísérőm is befigyel
Útközben
És nicsak, egy koala!
Ilyen szúrósan tud nézni, ha felébresztik
Hazafelé
Búcsúzóul pedig egy kis őszkezdemény, ausztrál módra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése