Ballarat

Vasárnap reggel tehát megint a birtokon ébredtünk, egészen pontosan erre:

Akárcsak a koalák, a kenguruk is valami rémes, hangos fújtatás-szerű 

hangot hallatnak bunyó közben, és bizony nem kímélik egymást

 Ahogy kiléptem a teraszra, hirtelen minden szem rámszegeződött

 Néhol duplán :)

Idővel egy másik páros is pofozkodásba kezdett, de ők inkább úgy tűntek, 

mint akik csak gyakorolnak, eleinte a pajtásaik sem zavartatták magukat

Azért amikor bedurvultak, a nézőközönség is lelépett ;)

Sovereign Hill

Avagy a kötelező turistalátványosság ha ausztrál gyerek vagy. Andy is szép emlékeket őriz róla (olyan 30 évvel ezelőttről) és csak egy óra Woodend-től, Hunter sem hagyhatta ki. A kenguruharcok után tehát összepakoltunk, megköszöntük a vendéglátást, feltankoltunk sörrel (Robyn a helyi sörgyárban dolgozik) és nekiindultunk délnek.

 Kávészünet Gilly csodafurgonjánál

A kedvenc poszterem - becsléseink szerint Gilly sem 

marad el messze az ajánlott napi mennyiségtől ;)

 Mire Sovereign Hill-re értünk, a nap is kisütött

A hely egy amolyan falumúzeum, a 19. századi aranylázat hivatott bemutatni, 

és azt kell mondjam, nagyon profin csinálja. Az egy dolog, hogy az egész falu 

korhűen van felépítve, de több tucat elhivatott "színész" segít hangulatot 

teremteni, egy pillanatra sem zökkenve ki a szerepéből!

Egyik kedvenc karakterünk, a csendőr

Mint szinte mindenki a kontinensen, ő is fegyencként kezdte a karrierjét, 

de egyszer csak fegyvereket és fizetést kapott hogy többek között az illegális 

alkoholfőzést büntesse. Vagy inkább élvezze, de ez már egy másik történet :)

 Sütőtök-kiárusítás

 Korabeli édességbolt

 ABC

 Az alatt a nagy tákolmány alatt húzódnak az aranybányák, mi is lementünk, 

egy kifejezetten amatőr kísérővel, és még aranyat sem találtunk :(

 Az iskola-bemutató viszont nagyon tetszett, főleg hogy a végén 

szemtelen viselkedésért a fiúk elfenekelésre lettek ítélve :D

 Minden részletre figyelnek

 9-pin bowling - az első fordulót én nyertem!!! (a többi meg nem számít...)

 Full Moon koncert

A helyi nyomda, később Hunter posztere is elkészült:

Egy bűnözővel élek együtt!

 A fiúk nekiálltak aranyat mosni

 Még sosem láttam Andy-t ilyen elmélyülten dolgozni

 Meg is lett az eredménye: az a csillogó légypiszok bizony 18 karátos arany!!!

 Én inkább elmentem aranyöntés-bemutatóra

És megnéztem hogy készül egy háromkilós aranytömb - happy ending :)

WorldMark Resort Ballarat

Ritkán szentelek külön fejezetet a szállásunknak, de ez a véletlen választásunk hihetetlenül jól sült el:

Felülnézetből

Részletek

 Kilátás az ablakból

Mire becsekkoltunk, már javában zajlott a focimeccs első negyede, a mi csapatunk, Hawthorn játszott egy környékbeli ellen - persze már a bejelentkezésnél kiderült, hogy mi Sólyom-drukkerek vagyunk, a menedzser meg hát éppenséggel nem... Eleinte fölényesen vezettünk, de a félidő után magára talált a Western Bulldog, mikor már úgy tűnt semmi esélyünk, egyszer csak megjelent egy pincér a szobánál: a menedzser pezsgőt küldetett föl... De előre ivott a medve bőrére, mert szoros meccs után ugyan, de végül a Mighty Hawks térhetett haza győztesen!!! Ezután Andy leküldte (az amúgy én tulajdonomban lévő) barna-arany sálat a menedzsernek, had' díszítse az irodáját másnapig... Ja, és a helyi pub pultosa is kis híján megtagadta a kiszolgálást, mikor Andy Sólyom-mezben ment vacsorázni, de végül megúsztuk a verekedést és finomat is ettünk :)

Persze én ennek nagy részét csak hallomásból tudom, nem voltam hajlandó a négy fal között maradni ilyen ragyogó időben, és inkább felfedeztem a hotelhez tartozó parkot és tavat:

Errefelé egészen beköszöntött az ősz

On the way home

Hétfő reggel meghallgattunk egy reggelivel egybekötött előadást a hotel-lánc time share holiday programjáról, cserébe elengedtek 100 dolcsit a szállás árából, ilyen könnyen is ritkán jön a pénz :) Aztán összepakoltunk, kijelentkeztünk, visszaszereztük a sálamat, és hazaindultunk. De csakis miután vízibicikliztünk egy jót a tavon a szemerkélő esőben:

Hazafelé már csak pisilni, kávézni és ebédelni álltunk meg, visszacseréltük a kocsikat, és sötétedésre már le is parkoltunk a ház előtt. Nem, a sztorinak nincs vége. Emlékeztek még a hatalmas aranyrögökre amit a fiúk találtak? Szűk óra kemény munka után lett belőlük vagy 10-12 darab, ezeket a helyi erők pici üvegtégelybe csomagolták nekik, ahol úszkálhattak a pöttyök a vízben. No ezt a tégelyt ejtette el Hunter abban a pillanatban, ahogy kiszállt a kocsiból, az üveg persze ripityára tört, a gyerek pedig üvöltésbe kezdett, hogy de hát ő ezt hozta emlékbe az anyjának a kirándulásról. Remek. Következő kép: Andy és én négykézláb pásztázzuk a tragédia helyszínét, új picitégely Andy-nél, elemlámpa és szemöldökcsipesz Mártinál, 8 órás vezetés után más se hiányzott a végtagjainknak... de fél órával később legalább 10 átkozott aranydarab már újra vígan úszkálhatott, hogy aztán hazamenjen Hunterrel, és mi soha többé ne lássuk. Cserébe megkaptam a Nap Hőse kitüntető címet, azért az se rossz :) Most már tényleg The End.