Mióta hazajöttünk Mount Gambier-ből, ezerrel zajlik az álláskeresés, így a fényképező ideiglenesen a fiók mélyére került... Persze azért még történnek apróságok:
Grand Final
A Grand Final Weekend (vagyis az ausztrál focibajnokság döntőjének hétvégéje) mindig nagy dolog errefelé, most ráadásul hosszú hétvége volt, mert hétfőre esett a Munka Ünnepe, így vagy tizedmagunkkal lecuccoltunk Yankalillába, Alison nyaralójába. Volt nagy lakoma, tengerparton kutyasétáltatás, gyönyörű naplemente, jakuzziból csillagos ég bámulás és persze mindenekelőtt egy eleinte izgalmas, aztán (megalázóan) sima győzelemmel végződő döntő: a Hawthorn csapata zsinórban harmadjára nyert!!! Aminek egy nagyon vidám, egész este Hawthorn-indulót éneklő Andy és nagy-nagy ünneplés lett az eredménye :)
Port Elliot, Victor Harbor
Még Hunter tavaszi szünetének utolsó péntekén kirándultunk egyet, a szuper időre való tekintettel persze a tengerpartra. Andy és Hunter is nagy boogie board rajongók (ez amolyan félbevágott szörfdeszka, amire az ember csak ráhasal, és úgy lovagolja meg a hullámokat - emlékezhettek, hogy egyetlen szörf-próbálkozásom eredményeképp dokinál kötöttem ki legutóbb...), Hunter egész úton azt ecsetelte, hogy mekkora profi, mert már 4 éves kora óta űzi a sportot, gondoltam azért megnézem én ezt inkább magamnak először a partról. Megálltunk Port Elliot-nál, ahol állítólag tökéletesek a hullámok, a fiúk bele is vetették magukat a tengerbe, én pedig leheveredtem egy könyvvel és némi naptejjel felszerelkezve. Esküszöm nem telt el öt perc mikor Hunter magán kívül üvöltve menekült ki a vízből és nem épp udvariasan közölte az apjával hogy ő bizony soha az életben nem fog újra visszamenni :) No nekem se kellett több, cukirózsaszín boogie board ide vagy oda, határozatlan időre elhalasztottam a kalandot, bár később csak bementem hullámokon ugrálni, ami sokkal mókásabbnak (bár hidegebbnek) bizonyult mint vártam!
Hazafelé még megálltunk Victor Harbor-ban, ahol mindenki kapott fánkot és fagyit és kisétáltunk a tengerpartra, ahol mit találtunk? Tevét! Hármat! Persze nem szabadon, hanem szépen összekötve és felnyergelve, hogy jó sok pénzért lehessen rajtuk vagy 100 métert sétálni fel s alá a tengerparton. Hunter persze kisírta hogy mehessen, de mire a tevéhez ért, bepánikolt, úgyhogy nekem is csak fel kellett ülnöm, hogy valaki erősen tartsa őt hátulról, amíg azt ecseteli hogy hogy fog szörnyethalni, ha leesik és beüti a fejét a sziklákon, és hogy fog fröcskölni a vééér. Kissé élénk a fantáziája, főleg ha törött végtagokról vagy kísértetekről van szó :) Mondjuk tényleg mi ültünk a legnagyobb példányon, Teddy-n, de a 2 km/h-s átlagsebesség azért nem volt éppen életveszélyes... A végefelé szerencsére ezt Hunter is felismerte, és én is szabadon élvezhettem a rázkódást :)
Vezetek
Nem túl sokat és nem túl gyorsan, de balesetmentesen :) Aki esetleg nem értené, ez miért nagy szám, azoknak egy kis háttérinfó: az ausztrálok, mindamellett hogy fejjel lefelé élnek, sajnálatos módon a rossz oldalon vezetnek, ami már gyalogosként is ijesztő tud lenni (főleg hogy szinte sehol sincs a gyalogosnak elsőbbsége), 100 km/h-nál már kifejezetten kellemetlen... A bal visszapillantó veszélybe is került egyszer, de örömmel jelentem még egyben van a kocsi :) Bár még mindig kínosan sokszor kapcsolom be az ablaktörlőt indexelés helyett - igen, ez is a másik oldalon van!
A fordítottság iránti megszállottságuk azért cuki is tud lenni, az uszodában például ki van írva, hogy a sávban tessék szíves lenni balra tartani, hát nem bájos? :)
Zoey
A kutya. 9 éves, kissé meghízott öreglány, egy border collie és egy azonosíthatatlan egyed egyesüléséből jött létre - de ezek csak a külsőségek, belül egy igazi légyvadász veszett ám el benne! Ami mostanában különösen vicces, mert egy lábán lévő seb miatt hetek óta tölcsért visel a lelkem - így mindennek nekimegy (főleg a térdhajlatodnak hátulról), mindent ledönt, felborít vadászat közben, de sose érhet a munka végére, mert a legyek meg csak jönnek és jönnek - a tölcsér miatt ugyanis szegény Zoey nem fér ki a kutyaajtón, ezért a hátsó ajtót állandóan nyitva kell tartani, amin tömegével áramlanak be a kis dögök hűsölni, persze megőrjítve Buckethead-et (Vödörfejet), ahogy mostanában becézzük a csajszit :)
Hamarosan remélhetőleg vége az ördögi körnek, addig is sokat járunk sétálni, főleg a tengerpartra, ahol a sós vízben úszás úgy tűnik enyhíti a viszketést. A homok, sós víz és tavaszi vedlésmánia miatt meg persze sokat kell fürdetni, amit hol máshol is tenne az ember, mint a kutyamosóban?! Először nem akartam hinni a szememnek, látott már valaki ilyet otthon? Olyan mint az önkiszolgáló autómosó, bebattyogsz a kis kedvenceddel, fizetsz, kapsz érte mindenféle fésűket, keféket, törölközőt és persze pampucokat, a kedvencem az almás szőrkondícionáló :) Kiválasztasz egy szimpatikus kádat, felnyitod az oldalát, bepattan a kutyus, és te szépen kényelmesen derékmagasságban, de védve a vízsugártól, lecsutakolod. Meg bekrémezed. Megnyírod, kisminkeled, felöltözteted, a többi már rád van bízva. Egyszerűen lenyűgöző! :)
Nem túl sokat és nem túl gyorsan, de balesetmentesen :) Aki esetleg nem értené, ez miért nagy szám, azoknak egy kis háttérinfó: az ausztrálok, mindamellett hogy fejjel lefelé élnek, sajnálatos módon a rossz oldalon vezetnek, ami már gyalogosként is ijesztő tud lenni (főleg hogy szinte sehol sincs a gyalogosnak elsőbbsége), 100 km/h-nál már kifejezetten kellemetlen... A bal visszapillantó veszélybe is került egyszer, de örömmel jelentem még egyben van a kocsi :) Bár még mindig kínosan sokszor kapcsolom be az ablaktörlőt indexelés helyett - igen, ez is a másik oldalon van!
A fordítottság iránti megszállottságuk azért cuki is tud lenni, az uszodában például ki van írva, hogy a sávban tessék szíves lenni balra tartani, hát nem bájos? :)
Zoey
A kutya. 9 éves, kissé meghízott öreglány, egy border collie és egy azonosíthatatlan egyed egyesüléséből jött létre - de ezek csak a külsőségek, belül egy igazi légyvadász veszett ám el benne! Ami mostanában különösen vicces, mert egy lábán lévő seb miatt hetek óta tölcsért visel a lelkem - így mindennek nekimegy (főleg a térdhajlatodnak hátulról), mindent ledönt, felborít vadászat közben, de sose érhet a munka végére, mert a legyek meg csak jönnek és jönnek - a tölcsér miatt ugyanis szegény Zoey nem fér ki a kutyaajtón, ezért a hátsó ajtót állandóan nyitva kell tartani, amin tömegével áramlanak be a kis dögök hűsölni, persze megőrjítve Buckethead-et (Vödörfejet), ahogy mostanában becézzük a csajszit :)
Hamarosan remélhetőleg vége az ördögi körnek, addig is sokat járunk sétálni, főleg a tengerpartra, ahol a sós vízben úszás úgy tűnik enyhíti a viszketést. A homok, sós víz és tavaszi vedlésmánia miatt meg persze sokat kell fürdetni, amit hol máshol is tenne az ember, mint a kutyamosóban?! Először nem akartam hinni a szememnek, látott már valaki ilyet otthon? Olyan mint az önkiszolgáló autómosó, bebattyogsz a kis kedvenceddel, fizetsz, kapsz érte mindenféle fésűket, keféket, törölközőt és persze pampucokat, a kedvencem az almás szőrkondícionáló :) Kiválasztasz egy szimpatikus kádat, felnyitod az oldalát, bepattan a kutyus, és te szépen kényelmesen derékmagasságban, de védve a vízsugártól, lecsutakolod. Meg bekrémezed. Megnyírod, kisminkeled, felöltözteted, a többi már rád van bízva. Egyszerűen lenyűgöző! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése