2015. október 25., vasárnap

Belair National Park

Egészen rákaptunk a túrázgatásra, így vasárnap is ellátogattunk egy nemzeti parkba, főleg hogy maximum hőmérsékletnek is csak 25 fokot mondtak - ki tudja lesz-e ilyen ideális kirándulóidő jövő áprilisig! Andy persze megpróbált kibújni, amikor megtudta hogy a park legmegerőltetőbb útvonalát választottam és azt mondta csak akkor megyünk ha én vezetek, mire én csak nyeltem egy nagyot és átvettem a slusszkulcsot :)
 Waterfall Hike - challenge accepted!
A kőkupac-építő kihívást is sikeresen teljesítettük :)

Maga a séta amúgy még a péntekinél is lazább volt, simán lenyomtuk a szintidő kétharmada alatt, igaz nem is fotóztam annyit - mármint a gazokat nem, az utunkba akadó összes koalát megörökítettem :)
Ő volt az első
Na jó, néha becsúszott egy-egy virág
És fogtunk gyíkot is!
Sleepy lizzard - ha becsukja a szemét nehéz megállapítani merre fog elindulni, 
az ellenség megtévesztése céljából egész fejformájú farkat növeszt magának
A kis színes fenn a fán egy Rainbow Lorikeet
 Kilátás balra - méretes kis völgy mellett vezetett az út
 És íme, az első vízesés! (aki nem lát vizet, ne aggódjon, 
egy csepp nem sok annyi nem volt, pedig még meg sem kezdődött a nyár...)
 Ez is amolyan tűzigényes őslakos, a szirmok takarásában lévő 
magok csak magas hő hatására pattannak elő a tokjukból
 Nemrég lehetett is valami tüzecske, de a legtöbb fát csak féloldalról érte
 Talán ez volt az egyetlen emléke a pusztításnak
És hopp, máris újabb maciba botlottunk!
(igen, az a szőrcsomó a kép közepén egy koala)
A második vízesés, hasonlóan látványos mint az első...
 Álomszuszék
 Ahogy közelebb lopóztam, álmosan fölnézett
 Vakarózott egyet
 Majd örömmel figyelte hogy odébbállok
Ezen nem lakik senki, csak úgy önmagában szép

Ezzel vissza is értünk a parkolóba, körbejártuk a kertészetet, szereztünk még magokat Apunak (ezúttal biztosra megyek, a legkönnyebben szaporítható ausztrál fajtát választottam!), és már majdnem beszálltunk a kocsiba, amikor megpillantottam a nap csodáját!!!
 Koalamama koalababával :)
 Ahogy meglátták hogy követem őket, felszaladtak egy fára, de aztán biztos 
ártalmatlan lesifotósnak ítéltek, mert hamarost másik fa után néztek
 Popsifotó
 Pihenő, mégis csak nehéz az a poronty
Gyerkőc át a hátra, folytatódhat a keresés
 
 
 Minden lehetséges jelöltnél pózoltak egyet a kamerának
 Aztán csak meglett a győztes
És végül egy meglepően vékonyka ágon megtelepedtek

Letörölhetetlen vigyorral az arcomon visszabattyogtam Andyhez, aki csak csóválta a fejét, tipikus turista... Itt a vége, fuss el véle :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése