Deep Creek Conservation Park

A vasárnapi kiruccanás kellemes volt ugyan, de a 2 óra séta 5 óra ülés/döglés/evés arányt mi inkább megfordítottuk volna, így pénteken miután Huntert kidobtuk a sulinál, Andy meglepetés-kirándulásra vitt, sok-sok akcióval! No azért először egy órát kocsiban kellett tölteni, biztos ami biztos, de ez akkor is így van, ha csak boltba mész, Ausztrália már csak ilyen, így kell szeretni. 

Szerencsére legalább az út változatos volt, ezek mind mind a kábé 80 km alatt készültek, 

csak úgy a kocsiból kattingatva suhanás közben

Egész soká esett le hogy hova is megyünk, pedig Andy már többször is mesélt erről a helyről, Yankalilla után van vagy negyed órányira és Deep Creek Conservation Park névre hallgat. Befizettük a díjat, és újabb 9 km múlva már ott is voltunk a túránk kiinduló pontjánál, a Trig Campground-nál.

A zöld színű utat választottuk: Deep Creek Cove Hike

A képen jobb alul látszik hogy a szint kicsit szívás, mert odafelé végig lejt, visszafelé meg végig emelkedik, valami csoda folytán nekünk mégis tovább tartott elérni a kis öblöt (1 óra 15 perc), mint visszamászni (45 perc)... Na jó, nem volt csoda, csak Andy alkut ajánlott: ha fölfelé menet nem fotózok, még két tengerpart is beleférhet mielőtt Hunterért kell menni ;)

Péntek délelőtt lévén (és mert vagy 10 másik túraútvonal is van a parkban), egy lélekkel sem találkoztunk, amit főleg a tengerhez érve nagyon élveztünk :) Addig is tucatjával gyártottam a képeket, biztos ami biztos!

2012. március 31-én irányított bozóttűz pusztított a környéken, a mai napig rengeteg fekete, égett növénymaradványt hagyva hátra, amit én valami perverz módon nagyon szépnek találok - főleg ha már ott van mellette a zöld is, és ragyogóan süt a Nap, mint ma. A tűzre amúgy azért volt szükség, mert a fránya növényzet már nagyon elburjánzott, 1980 óta nem lévén leégetve - bizonyos őshonos növények így nem is tudnak szaporodni (mármint tűz nélkül), és veszélyeztetett madárfajok is odébb álltak, mert csak a tűz utáni 4-5 évig érzik jól magukat egy helyen. A hamu persze szupertermékennyé teszi a talajt, így hamar újjáéled a természet.

 Élő és halott

 A gyors tűznek hála a masszívabb növények simán túlélnek

 Útközben

Háttérben az egyik őshonos, amit mindenki Black Boy-ként ismer

Ma már persze nem lehet így emlegetni, de Andy nem tudja a politikailag korrekt nevét, 

így maradunk a Fekete Fiúnál. Ahogy nekem a négercsók is csak négercsók marad.

Ezen a letört ágon jól látszik, hogy a tűz csak a külső réteget érinti, 

a belső, ahol a víz tárolódik, épen marad

 Tudom, tudom, már megint kopasz ágak és az ég. Ma az egyetlen, ígérem!

Lelkes kalandor :)

 Csak úgy sorakoznak a fiúk (az a buzogányszerű mizé évente olyan 1-2 centit nő mindössze, csak gondoltam megemlítem... még jó hogy tűzálló!)

 Idilli domboldal

 A távolban pedig már felbukkan a Deep Creek Cove

 Közeledünk!

 Ez itt kérem az út - hogy festhetett 2012 előtt?!

 Baby tears - mert a leveleknek könnycsepp alakja van

 A hatalmas patak, amiről az egész park el van nevezve

 Igazi hidat építettek az átkeléshez!

 Sárgalábú kispajtás, az egyetlen társaságunk

 Ez pedig a kilátás a piknik-ebédhez

 Romantikus távolba-bámulás

 A kis lázadó :)

 Itt csak úgy teszek, de két lépéssel korábban tényleg majdnem beleestem...

Az utolsó titkos fotó, mielőtt megkezdődött a hegymászás - búcsú az öböltől

Klassz kis park ez, tuti jövünk még, főleg ha Alisonnál nyaralunk, mert onnan tényleg csak egy köpés. Azért van egy olyan gyanúm, hogy Alison eddig nem véletlenül nem említette a létezését - ismer már annyira, hogy folyton túráznia kellett volna velem napozás vagy mozizás helyett :)

Szóval betartottam a szavam, és jutalomból a visszaúton megálltunk Rapid Bay-nél, ahol Andy még fiatalon (mert most már öreg ugyebár) sokat kempingezett, ugrált le a stégről vagy éppen horgászott. Most így néz ki:

 Jobbra néz

 Balra néz

A híres régi hosszú stég, sajna pár éve valaki felgyújtotta, 

így most csak egy új, rövid stégen lehet végigsétálni

 Horgászok azért még mindig vannak, össze is barátkoztunk eggyel aki épp tintahalakat fogott, jelentem így néznek ki a jószágok mielőtt finom rántott tintahalkarika lesz belőlük...

Közelebbi szemügyre vétel

Szerencsétlen áldozat két perc múlva már az én kezemben volt, el is kezdett tintát köpni, így a bátor attrakció megörökítésre nem került ugyan, de a nyálkás kis testet és a gonosz vádló szemet nem felejtem egy darabig... See you on my plate next time, buddy!

Néhány tucatnál biztos nincs több állandó lakosa,
de könyvtára az van, emelem a kalapom! :)

Megálltunk még Second Valley-nél is egy jegeskávéra és öt percre, ahova állítólag majd visszajövünk pipásbúvárkodni és titkos barlangokat felfedezni, úgyhogy csak egy kedvcsináló képpel búcsúzom, remélhetőleg hamarosan jön a folytatás! :)