A hétvégén bepótoltuk a még március elején betegség miatt elmaradt hétvégét, ami az Inklúze není Iluze névre hallgat, azaz (szabad fordításban) Az integráció nem illúzió! A program lényege, hogy fogyatékos gyerekeket és általában cserkészek egy csoportját összeeresztjük pár napra, és arra kényszerítjük őket, hogy jól érezzék magukat együtt :)
Péntek délután kezdtek szállingózni a résztvevők, addigra az asszisztensek már tógában várták őket - a hétvége témája a görög mitológia, és mi természetesen istenek és istennők voltunk, én személy szerint Héra voltam 3 napig. A kerettörténet szerint Minotauruszt kellett legyőzniük, és kiszabadítani egy ártatlan fiatal lányt a labirintusból. Ehhez minden sikeresen teljesített feladat után megkapták a labirintus alaprajzának 1-1 darabját, amit persze én szerkesztettem, és mondanom sem kell tökéletes lett :)
Az ismerkedő programok után tábortüzet gyújtottunk, majd egy Asterix és Obelix filmmel fárasztottuk le a gyerekeket, míg páran lelógtunk a rúdtánc terembe gyakorolni :)
Most először én is kaptam saját kis védencet, Jenát, egy kifejezetten értelmes kamaszt, akivel sajnos nem jöttem ki jól, mert szemmel láthatóan zavarta, hogy nem beszélek hibátlanul csehül. Így szombat reggel Evával cseréltünk, az új fiúm Lada lett, egy Down-kóros, nagyon kedves srác. (azóta sikerült Jenával is összemelegedni, szombat este már szemkontaktusnál jártunk, vasárnap összenevettünk, és beszéltünk is kicsit, szerdán pedig Podebradyban a suliban már ő köszönt rám!) Nagyon élveztem a felelősséget, és szerintem jól is boldogultam, bár szerencsémre tényleg könnyű esetet kaptam kezdésnek. Lada nagyon békés, bújós, szeret enni, hajlandó fogat mosni, tud járni, beszélni, egyedül öltözni, nem agresszív, kivéve ha rossz sorrendben rakom bele a pólókat a táskájába :)
Szombat reggel kerámia-foglalkozással nyitottunk, a cserkészek amfórát, a mi gyerekeink görög mintás csempét gyártottak. Délelőtt a nagy feladat a kóstolás volt, 24 sóval, cukorral, porcukorral és liszttel töltött tálat kellett megkeresni a kertben, és miután mindenki megízlelte, feljegyezni az eredményt. Utána tízórai, majd nekiálltunk a közös főzésnek, gombás spagetti készült görög salátával. A cserkészek voltak a főnökök, mi meg a kukták, Lada, Míla és én a hagymapucolást és aprítást kaptuk. Könnyezve ugyan, de vettük az akadályt. Aztán pedig lelkesen fogyasztottuk az eredményt.
Ebéd után Podebradyba indultunk, színházba. 2 kórusos barátom is meglátogatott a hétvégén, ők is csatlakoztak hozzánk. Szerencsére kocsival voltak, mert 2 fiút nekünk kellett az állomásra vinni. Podebradyban is kánikula fogadott minket, és ragyogó napsütés, a kisváros a legszebb arcát mutatta, és jégkrémet is kaptunk :) A színház a várban volt, ahova mi magyarok végül nem mentünk be, inkább az Elba partján töltöttük azt a 2 órát. Döny fára mászott, én próbáltam szundítani egy kicsit, és néztük az őrült hattyút, aki szerintünk hullámfüggő, és mindig a hajók után repült, hogy a felvert hullámokban ringatózhasson :) Aztán fölvettük a kis csapatot, és kisétáltunk az állomásra, újabb jégkrém és egy órás várakozás után már haza is jöttünk.
A zeneterápiás foglalkozás után jött szerintem a hétvége csúcspontja, amikor is fürdőbe mentünk :) Finom sajtok, szőlő és harapnivalók társaságában masszázs-termet rendeztünk be a központban, és egy óráig dögönyöztük egymást.
Közben Eva és Jarda elkészültek a lakomával, bagettet és főtt kukoricát kaptunk, olivával és salátával. Éjfélkor már ágyba is raktuk a csapatot, és ekkor kezdődött a kincskeresés: a cserkészek Morze-kódos üzeneteket hagytak keresztbe-kasul a házban, legalább 15 percig mászkáltunk föl-alá, mire megtaláltuk őket a padlástéren elbújva :) Valami Beugróhoz hasonló játékot akartak játszani, amihez én nem ítéltem megfelelőnek a cseh tudásomat, úgyhogy leléptem aludni :)
Vasárnap reggel 1 órával eltoltuk az ébresztőt, de még így is csak a kávé után kezdtem el funkcionálni. Délelőtt egy nagyon kellemes órát töltöttünk az udvaron az árnyékban, amíg Döny lufi-állatokat gyártott mindenkinek :) Utána újabb sport következett, de erről én lemaradtam, mert megérkezett a nyári első workcamp egyik táborvezetője, és Martinával körbevezettük őt, meséltünk a központról, a táborról. Markéta nagyon szimpatikus volt, nem lesz gond a közös munkával.
Utolsó lakománk gyros volt, Eva megint kitett magáért :) Ebéd után megkapták az utolsó labirintus-darabot, kiszabadították a leányzót, és mindenki újra tógát öltött a nagy fényképezkedéshez. Aztán már csak összepakoltuk a gyerekeket, és megkezdődött a takarítás. Hál Istennek Zaneta úgy gondolta, hogy én épp eleget takarítottam az előkészületek alatt, úgyhogy csak a gyerekekre kellett vigyáznom, azaz ülnöm kellett egy fotelben, és néznem hogy a gyerekek is ugyanezt teszik :)
Bocsánat a feltűnően hosszú bejegyzésért, de olyan szuper hétvége volt, én sem szeretném elfelejteni a részleteket :)
